2020. szeptember 27.
Idén a tizenharmadik alkalommal vette kezdetét Magyarországon a Teremtés hete, az az időszak, amely lehetőséget kínál ökumenikusan országszerte, hogy a teremtett világ dolgaira irányítsuk figyelmünket. 2020. szeptember 27-én, vasárnap a hét evangélikus nyitó alkalmának az a Budapest-Kelenföldi Evangélikus Gyülekezet adott otthont, akik elsőként csatlakoztak az evangélikus egyház újonnan elindult teremtésvédelmi programjához, a Műveld és őrizd! (MEET) programhoz. Az esti imán, vesperás alkalmon Gombkötő Beáta, a Budapesti Evangélikus Egyetemi Gyülekezet lelkésze hirdette az igét, a Fővárosi Protestáns Kántorátus szolgálatával.
A Budapest-Kelenföldi Evangélikus Gyülekezetben minden vasárnap este hatkor vesperást tartanak, melyen a Fővárosi Protestáns Kántorátus kelti életre az egyházi esztendő vasárnapjainak és kiemelt ünnepeinek liturgiáját. Az énekhang szép harmóniái és meghittsége teremti alapját a közös esti imának. 2020. szeptember 27-én este ez a vesperás alkalom adott otthont az idei Teremtés hete nyitányának.
A 23. zsoltár 1. versének polifón genfi változatával („Az Úr énnékem őriző pásztorom” – Claude Goudimel) induló esti imát, a teremtett világra és benne az ember Isten irányában megélt helyzetére reflektáló zsoltárok alapozták meg. A 42. zsoltár („Isten után szomjazik lelkem”), a 65. zsoltár („Hatalmas és jóságos az Úr”) és a 130. genfi zsoltár („A mélységből kiáltok, Uram!”) az emberi törékenység valóságából megszólaló zsoltárok, melyek – az idei teremtés hetének fő gondolatával egybecsengve – a szenvedések és megpróbáltatások között reménnyel Isten felé forduló, Isten szeretetében bízó ember imádságai. Az alkalom zenei csúcspontját és feloldását Thomas Morely Nolo mortem peccatoris motettája adta Dobos László magyar szövegével: „Nem akarom a bűnösnek halálát, hanem hogy megtérjen és éljen – Meditáció az ezékieli ige felett.”
Gombkötő Beáta lelkész igehirdetéséhez Mózes 5. könyve 30. fejezetének 15-19 verseit választotta alapigének a Teremtés hetének témájához kapcsolódva. („Lásd, én ma eléd adtam az életet és a jót…”) Az igehirdetésben meghallgathattuk, hogy a Második törvénykönyvnek az a szakasza, amely a szeretet parancsának ismétlését is tartalmazza, milyen tiszta és egyértelmű pedagógiai szerepet tölt be, mégis milyen különleges jelentése van az ókori Izrael életének és Istenképének tükrében. Majd az igehirdetés az ókori istenképek felől az újkori istenképek felé kalauzolt bennünket, és ezek értelmezésén keresztül érkezünk meg a jelen szituációjába: az apokaliptikus hangulatúnak tűnő világ krízishelyzetébe. „A krízis a mentális egészség fordulópontja, Janus-arcú. Veszély, de esély is egyben.” – mondta az igehirdetőnk.
A krízis kapcsán emlékeztetett bennünket, hogy amikor Isten közénk jött azért, hogy változást hozzon, az sem történhetett szenvedés nélkül, és „amikor Jézussal az úrvacsora szentségében egyesülünk, akkor nem dicsőségével, hanem a megtört testével és vérével egyesülünk. Szenvedésére emlékezünk, ebben leszünk egyek vele”. Vagyis amikor a szenvedésen, halálon, feltámadáson át új életet hozó Jézus közösségében vagyunk, akkor a mi válságba jutott világunkban is van esély, hogy valami új szülessen. „Ebben reménykedhetünk, és a remény nem csal meg.”
Az igehirdetést teljes terjedelemben elérhető az alábbi linken:
