Hónap: 2024 október

A Podmaniczky János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola Milyen új Édenkertet várunk? címmel hirdetett irodalmi pályázatot felső tagozatos tanulók részére a 2024. évi Teremtés hete alkalmából. A pályázatra vegyesen érkezett elgondolkodtató, humoros és modern teológiai átdolgozásokból a díjazott alkotásokat adjuk közre az alábbiakban. Szeretettel gratulálunk a tanulóknak a szép alkotásokhoz és a jó eredményekhez! Jó olvasgatást kívánunk minden érdeklődőnek!

Váróczi Kincső Lídia: Milyen új édenkertet várunk

A város szélén, ahol a fák még emlékeztek a régi idők zöldjére, az emberek egyre többet beszéltek az új Édenkert eljöveteléről. A levegőben valami más volt, mint régen. A fémes szagú ipari szél helyét lassan a föld illata vette át, mintha a város, amely évek óta megfáradt, lassan elkezdett volna visszanyerni valamit a természetéből. De az emberek tudták, hogy nem elég várni. Cselekedni kellett. Az új Édenkert nem jön el magától.

Lili, egy fiatal lány, aki a város szívében nőtt fel, szenvedett ettől az állandó várakozástól. Nem volt türelme ahhoz, hogy csak nézze, ahogyan a többiek beszélnek és álmodoznak. Ő már látni akarta a változást. Elhatározta, hogy nem fogja megvárni, amíg az új Édenkert megérkezik, hanem ő maga teremt egyet.

Egy hűvös őszi délutánon, amikor a fák még megtartották az utolsó zöld leveleiket, Lili elindult a város peremére. Ott, ahol már nem voltak házak, csak régi romok, elhagyott utak és egyre sűrűsödő növényzet. Az emberek már nem jártak arra, a föld visszafoglalta a teret. Lili tudta, hogy itt kell kezdenie.

A lány keze a földbe mélyedt, és mintha a talaj válaszolt volna neki. A gyökerek, amik a régi épületek törmeléke alatt kúsztak, életre keltek. Túl sokáig várták, hogy valaki megértse őket. Ahogy az ujjaival a földet tapogatta, mintha egy új világ kezdett volna kibontakozni előtte. A magvak, amiket elültetett, nemcsak a természet újjászületését jelentették, hanem valami többet is – a reményt.

Napok, majd hetek teltek el. Lili minden reggel eljött a régi romokhoz, és folytatta a munkát. Egyre többen csatlakoztak hozzá. Először a szomszédok, akik egyszerűen kíváncsiak voltak, majd azok, akiknek szíve vágyott a változásra. A város lakói, akik a modern világ szürke kötelékeiben éltek, újra kapcsolatba léptek a földdel. A munka közben megtanulták, hogy az új Édenkert nem egy kész, tökéletes hely, hanem egy közös teremtés eredménye.

A kert lassan növekedett. A fák magasabbra nőttek, a virágok egyre színesebbek lettek, és a levegő illata kezdett megváltozni. Az emberek, akik eddig elfeledték, mi az, hogy közösség, újra együtt dolgoztak. Az új Édenkert nem csupán a természet szépülését hozta el, hanem egy új társadalmat is, ahol az emberek nemcsak magukért, hanem másokért is dolgoztak. A versengés helyét az együttműködés vette át, és a mindennapok küzdelmei helyett egy újfajta harmónia terjedt el.

De a kert nem volt tökéletes. Ahogy egy-egy virág elhervadt, úgy az emberek is felfedezték, hogy az élet nem csak szépségről és boldogságról szól. A fájdalom és a szomorúság is ott van, és ennek ellenére nem lehet elkerülni. Az új Édenkert nem mentesítette őket a világ nehézségeitől, de megtanította őket arra, hogyan találják meg a szépséget a nehéz pillanatokban is. A kert, amit Lili és társai felépítettek, nem csupán egy fizikai hely, hanem egy lelki tér is lett. A világ, amit vártak, már nem egy álom volt, hanem egy közös valóság, amit a saját kezükkel formáltak.

Amikor az első tavaszi napfény újra megérintette a kertet, és a virágok szirmai kinyíltak, Lili megállt egy pillanatra, és körülnézett. Az új Édenkert nem tökéletes, de az ő kertjük volt. Az ő munkájuk gyümölcse. És ez volt az, ami igazán fontos volt.

Lili elmosolyodott, és tudta, hogy az Édenkert valóban elérkezett. És nem csak egy hely volt, hanem egy új világ kezdetét jelentette.

Váróczi Kincső Lídia a budapesti Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium 8. osztályos tanulója

***

Huber Márton: Milyen új Édenkertet várunk? – Beszámoló az Isteni sajtótájékoztatóról

Tegnap Isten sajtótájékoztatót tartott a Jeruzsálemi templomban, ahol bemutatta az új projektjét, az új Édenkertet.

Rávilágított arra, hogy az emberek sokkal boldogabbak lesznek, ha tisztelik egymást, és a környezetüket. Veszekedés helyett inkább könyvklubokat létesítene, ahol mindenki ingyenesen kölcsönözhet. Amikor valaki elolvas egy könyvet, az abban történteket megvitatják. Így okosabbak lesznek, és új barátokra találnak. Nem törnek hatalomra, hanem ima-üzenetet küldenek Istennek, aki hozza a törvényt és bíráskodik, de az ima-üzeneteket vasárnap nem tudja elolvasni, mert akkor munkaszüneti napot tart. Háborúzás helyett online játékokkal játszanak, ezáltal halál nélkül bizonyítani tudják, hogy erősek. Szemetelés helyett fociznak, mert így megerősödik a lábuk, ennek segítségével könnyebben elviszik a szemetet az újrahasznosító-pontig. Vadászat helyett tojásokat keresnek, amiket megfőznek és megesznek, ezzel jutnak fehérjéhez. Ezek hozzájárulnak ahhoz, hogy az ember barátságban a környezetével boldoggá váljon.

Ezután következtek az újságírói felszólalások.

Az Evangélium Televízió (ETV) munkatársa azt a kérdést tette fel, hogy ez az új Édenkert hol fog elhelyezkedni. Isten azt válaszolta, hogy az egész világra kiterjeszti az új projektjét.

A Kövesd Istent! Rádió (KTR) munkatársa azt a témát vetette fel, hogy a gyerekeknek kell-e iskolába járni az Édenkertben. Isten azt felelte, hogy igen, minden második napon.

Erre a Tanári Televízió (TTV) arra volt kíváncsi, hogy lesz-e a tantervben változás. Isten válaszul azt adta, hogy lesz; néhány tantárgyat eltörölnek, és ezeknek az idejét imádkozásra, vagy hittanórára szentelik.

A Paradicsom Rádió (PARI) azt kérdezte, hogy lesznek-e jelentős változások a piacon. Isten felelete az volt, hogy igen, mostantól minden cég egyesül egy úgynevezett kereskedelmi szövetségben, így nem kell az embereknek olyan sokat dolgoznia. Nem építenek robotokat, hanem kézi erőt használnak. Nem kell sokféle cég, csupán például Mezőgazdaság Kft. vagy Játékkészítő Kft-k. Nem szükséges megvásárolni az árukat. Mivel kedves, okos, és jólelkű emberek élnek az Édenkertben, ezért nem fosztják ki az áruházakat. Csak a legfontosabb árukat, például annyi élelmiszert vagy építési anyagot visznek haza, amennyi az életükhöz kell.

Isten nem nyilatkozott többet, mert a többit meglepetésnek szánja. “Aki kíváncsi, hamar megöregszik” – mondta.

Huber Márton a budapesti Podmaniczky János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola 6. osztályos tanulója

***

Kis Rebeka: Az Édenkert újraálmodása

Az új teremtés Édenkertje olyan volt, mint egy tündöklő gyöngyszem a végtelen Éterben. Ebben az új világban a fák lombja ezüstös fényben játszott, a virágok illata édes és káprázatos volt, miközben a patakok kristálytisztán csordogáltak az édeni tájban. Az állatok békésen együtt éltek, a ragadozók nem ismerték a zsákmány fogalmát, és minden lény harmóniában élt egymással, még az emberek is. Amikor az emberek elkezdtek figyelni egymásra és a természetre, amikor tisztelettel és gondoskodással fordultak a teremtés csodái felé, akkor kezdett újra szépülni a világ. Az emberek rájöttek, hogy a kis tettek is nagy hatással lehetnek: egy mosoly egy idegen arcán, egy virág locsolása, egy állat megmentése. Ezek az apró cselekedetek fokozatosan építették fel az újraéledő harmóniát az emberek és az Isten alkotta világ között. A Mennyei Atya örült annak, hogy az emberi kapcsolatokból egyre több lett, mert így épült a szeretetet és az együttérzés, minden, ami fontos az emberi lét szempontjából. A kapcsolatok révén az emberek megoszthatták egymással örömeiket és nehézségeiket, így közelebb kerültek egymáshoz, és közösen tapasztalhatták meg az élet szépségeit. Ezenkívül a kapcsolatok segíthettek az egyének fejlődésében, tanulásában és a világ megértésében.

Milyen szép volna ez az új világ!

Mert Isten öröme a szeretet és a közösség erejében rejlik. Fontos, hogy vigyázzunk a földünkre. Isten a világot azért teremtette, mert a szeretet és a kreativitás kifejezésére vágyott. A teremtés lehetőséget ad az embereknek, hogy felfedezzék a világ szépségeit, megtapasztalják a humanisztikus viszonyokat, és fejlődjenek. Az emberi élet célja lehet, hogy az Úr szeretetét és jóságát tükrözze, miközben a világban él és dolgozik. Ezen kívül a teremtés lehetőséget biztosít arra, hogy az emberek közösséget alkossanak, és együtt tapasztalják meg az életet, ami Isten tervének része. Az Úr tökéletesnek teremtette a világot, de az ember szabad akarata és döntései miatt megjelent a bűn és a szenvedés. A teremtés harmóniában volt Isten akaratával, de a humán cselekedetek miatt nem maradt meg ez a tökéletesség. A föld megóvása nemcsak kötelezettségünk, hanem ajándék is. A természet tisztelete hozzájárul ahhoz, hogy élvezhessük az életet és megtaláljuk a közös harmóniát.

A föld védelme az Atyánk tervének része. Nézzünk a földre úgy, ahogy az Úr is teszi!

Kis Rebeka a pápai Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskola 8. osztályos tanulója

***

Végh Mánuel: Az új Jeruzsálem

Az egész úgy kezdődött, hogy hatalmas földrengés volt és valahonnan harsonák ezreit hallottam. Kinéztem az ablakon és annyit láttam, hogy ketté hasad a föld, a ház fala elkezdett repedezni és valami ráesett a fejemre. Később mikor magamhoz tértem ismerős helyen találtam magam. A hegyek, a dombok ugyanott voltak csak most minden más volt. A hegyekből láva folyt ki nem voltak fák, a tó helyén most láva tó állt. A zöld fű helyett sötétbarna föld volt, a kék ég helyén most fekete füst szállt, a fák helyén halott emberek feküdtek. Zúgott a fejem, és megint összeestem. Amikor újra felkeltem fényes helyen találtam magam és valami mozgólépcső szerűségen haladtam felfelé valahova. Az a hely, ahova vezetett a lépcső, egy hegyen volt. Majdnem olyan magas volt az a hegy, mint a Mount Everest és a hegytetőn ott volt egy város, aminek a falai különféle drágakövekből álltak. Mire felértem addigra jutott eszembe, hogy mi történt. Az a város a hegyen a Mennyei Jeruzsálem volt. Annyira megörültem neki, hogy megkérdeztem az előttem álló embert, hogy nem álmodok-e. Csak akkor figyeltem fel rá, hogy ki is Ő, amikor hátrafordult. Maga Jézus volt az. Azt mondta, hogy menjek vele. Bementünk a városba, ahol olyan fényesség volt, hogy percekig tartott mire hozzászokott a szemem. A város utcái színtiszta aranyból voltak, amik mintha átlátszók lettek volna. Azután odavezetett egy szép, nagy házhoz, aminek volt egy hatalmas telke és azt mondta, hogy nekem adja hogyha vigyázok az állatokra és gondozom a növényeket. Én persze azonnal beleegyeztem. Bementünk a házba és az ajtó előtt ott feküdt egy kölyök párduc. Rájöttem, hogy mit is ért az alatt, hogy vigyázzak az állatokra. Volt ott oroszlán, gepárd, aligátor és még egy csomó más állat a telken. Az oroszlán a bárányokkal játszott, a gepárd a gazellákkal versenyzett. Minden állat harmóniában élt egymással. A párduc mintha azt akarta volna mondani, hogy: figyelj ránk, gondozz és nevelj minket és akkor mi is figyelünk rád. Megértettem, mit jelent harmóniában élni. Két nappal később egy vendégem érkezett, aki azt mondta, hogy menjek és nézzek körül a városban. Nem tudom honnan tudta, hogy én még nem jártam itt, de hallgattam rá és elmentem. Egy folyót követtem, mígnem elértem egy fához, a folyó túlpartján egy ugyanolyan fa állt. Megkérdeztem egy arra járót, hogy mi ennek a fának a neve és azt mondta, hogy ez az Élet fája, aminek a levele bármilyen betegségből meggyógyít. Még nézegettem egy kicsit a fát aztán tovább indultam. Követtem tovább a folyót és elértem egy hosszú lépcsősorhoz, aminek a tetejét hatalmas fényesség borította be. Elindultam felfelé, mikor felértem megláttam Jézust a fény jobb oldalán. Ráköszöntem és megkérdeztem, hogy mi van a fény mögött. Erre az volt a válasza, hogy Isten. Azonnal a földre borultam. Nem mertem felnézni annyira reszkettem. Ekkor, észrevettem, hogy a folyó a fényességből árad. Egy hangot hallottam, ami azt mondta, hogy keljek föl. Felnéztem. Jézus ott áll felettem és a kezét nyújtva felsegített. Együtt indultunk hazafelé a folyó mentén. Ahogy mentünk lefelé a lépcsőn, úgy tágult a folyó medre. Hazaérve láttam, mennyire megnőtt a szőlőm a kertben. Érdemes volt gondosan ápolni a töveket. Olyan nagyra nőtt, hogy meg kellett kérnem a szomszédomat, segítsen bevinni a házba! Mikor bevittük megkínáltam a szőlővel, csodásan zamatos volt az íze. Később kimentem megnézni az állatokat, de valami zaj ütötte meg a fülemet. Hátra fordultam és a városon megakadt a szemem, nem bírtam róla levenni, olyan gyönyörű volt…

Felhasznált irodalom: Biblia (Ézsaiás 65,17; 2Péter 3,10; Jelenések 21,9-27; Jelenések 22,1-5; Ézsaiás 11,6; Jelenések 22; 4Mózes 23-24)

Végh Mánuel a budapesti Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium 7. osztályos tanulója

***

Pekács-Andrási Panna: Az újjáteremtés

Egyszer Isten azt gondolta, hogy jó lenne újjáteremteni a Földet. Ugyanúgy újjáteremtette az állatokat, az embert, de sokkal békésebben teremtette meg őket.

Egyszer egy kis elefántot teremtett meg. A kis elefántot megáldotta Isten, így tudott beszélni és így hirdethette Isten szavát, mint Jézus. Egy nap odament hozzá egy bölény, és megkérdezte mit gondol erről a Földről. A kis elefánt, akit Bambónak hívtak erre ezt válaszolta:

 – Én azt gondolom, hogy ez a Föld sokkal békésebb, mint bármely más Föld. Itt a farkas együtt eszik a báránnyal, és nem bántják egymást. A ragadózó is csak az elhunyt állatokat eszi meg, addig is szénát eszik.

Erre a bölény ezt kérdezte:

– Mi történik ha valaki megszegi ezeket a szabályokat? Például, ha a ragadozó oroszlán elejt egy vadat?

Bambó erre így válaszolt:

– A kígyónak a kenyere a por, nem fogja túlélni holnapig.

 A bölény megkérdezte ezt:

 – Én kik közé tartozom? Nem ejtek el vadakat, és figyelek Isten szavára. Mit tehetek még?

Bambó erre így válaszolt:

 – Ne csak hallgasd, és figyeld Isten szavát, hanem tanuld is. Jézus szavára is figyelned kell, és azt is tanulnod.

A bölény megkérdezte ezt:

– Az emberek most jók, vagy rosszak? Valaki nem ejt el vadat, de bűnös. Akkor hova tartoznak az emberek?

A kis elefánt így válaszolt:

– Mindenki bűnös, csak Isten és Jézus nem bűnösek, ők tökéletesek.

A bölény megszeppenve, és ijedten kérdezte ezt:

– Akkor…..Akkor mi most kígyók vagyunk?

Bambó így válaszolt:

– Mi nem vagyunk kígyók, viszont nem vagyunk olyanok, mint Jézus vagy Isten. Ők tökéletesek, mi csak simán bűnösek vagyunk. Nem lehetünk olyan rangon, mint Jézus vagy Isten.

A bölény megkérdezte Bambót hogy mi történhet, ha olyanok akarunk lenni, mint Isten vagy Jézus?

Bambó ezt mondta rá:

 – Elmesélek egy történetet, aminek a címe a Bábeli zűrzavar. Egyszer az emberek olyanok akartak lenni, mint Isten. Ezért építettek egy tornyot. Erre Isten nagyon megharagudott, és a torony építése miatt Isten az eddig egységes nyelvet összekeverte, így nem értették meg egymást. Most már érted, miért nem lehetünk olyanok, mint Isten vagy Jézus.

A bölény bólogatott, hogy már érti, de megkérdezte még tőle ezt is:

– Miért akartak az emberek olyanok lenni, mint Isten?

Bambó ezt válaszolta:

– Néha az emberek is lehetnek kígyók, ők elégedetlenek voltak azzal, amit kaptak. Neki is mi járt? Nos, a por kenyér.

–  Én nem szeretnék por kenyeret enni – mondta a bölény.

– Örülök a kérdéseidnek, de most már mennem kell, ha még vannak kérdéseid, akkor hívj és jövök!

Így hát elbúcsúzott Bambó, és elment. Talán már soha nem fogja látni a bölény, de most már tudja, hogy senkisem tökéletes.

Pekács-Andrási Panna a budapesti Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium 5. osztályos tanulója

***

Pablényi Sára: Eliam álma

Jeruzsálem utcáin összegyűltek az emberek. Már vagy húszan ültek ott és várták, hogy megérkezzen Eliam. Mikor megérkezett mindenki izgatottan várta, hogy elmesélje mi történt. Eliam elcsitította őket.

— Rendben! Elmesélem mi történt velem. Tegnap éjszaka megálmodtam az új Édenkertet. Álmomban bepillantás nyertem Isten országába. Gyönyörű volt. Csodálatos volt a növényzet, nem volt sehol kiszáradt fa vagy elsárgult levél. Tökéletes volt minden. Ez a kert olyan házakból állt, amit mindenki saját maga épített a saját elképzeléseinek megfelelően. Láttam fényes palotákat, rendezett házakat, erős falú várakat. Mindegyikből fény, melegség, öröm, szeretet áradt. Úgy éreztem, hogy jó itt lenni, mert az emberek szeretetben és békességben éltek.

Miközben Eliam az édenkert szépségéről mesélt, két vele egykorú, szakállas, mogorva, pöffeszkedő, ember hozzá kiáltott:

— Gyere már! Indulnunk kell vadászni! Eliam jöjj tarts velünk!

Eliam fittyet hányt rájuk. Aztán folytatta:

— Ott minden élőlény békességben él egymással. Nem fognak az emberek rájuk vadászni. Mindenki barátkozni fog a másikkal. Mindenkit a jóindulat, a szeretet, és a szerénység fognak vezényelni. Segíteni fogják egymást, és kedvesek lesznek egymással.

– Még a leprásokkal is? – kérdezte remegő hangon egy gyerek.

— Ott nem is lesznek leprások, mert betegség sem lesz! Tudjátok, amikor álmomban ott jártam senki nem panaszkodott, hogy fáj a feje, a foga, a háta, a válla, a lába, keze, vagy bármije.

Eliam besétált közéjük. És leült középen, majd tovább folytatta:

— Még olyan se lesz, hogy a nagyobb, vagy az erősebb gyerek piszkálja a kisebbet. – kacsintott rá egy kislányra.

– Istennel együtt fog örülni a nép! Boldogok leszünk! Öröm lesz!

Erre sugdolózás tört ki a tömeg közt. Azt mondogatták egymásnak, ez az Eliam micsoda jó helyen járhatott.

Egy fiatal asszony, arra kérte:

–Kérlek, folytasd a történeted!

–Mára ennyi volt. Holnap visszajövők, mesélek még mást is az új Édenkertről.-csapta össze a tenyerét Eliam.

Az emberek eloszlottak. Mindenki otthon elmesélte, amiket hallottak.

Pablényi Sára a pápai Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskola 5. osztályos tanulója

***

Molnár Laura: Milyen új Édenkertet várunk?

Sosem felejtem el a napot, amikor megtudtam, hogy Új-Jeruzsálemet elveszíthetjük. Amíg igazán fiatal voltam, addig azt hittem, hogy az édenváros, amit Isten adott nekünk örökké tart majd.
            Tizenhárom éves voltam, amikor az ükmamám, aki pár hete töltötte a száznegyvenkettőt, tehát középkorú asszonynak számított, kivitt az Új-Jeruzsálemet körülvevő óriási esőerdőbe. Amikor kiértünk az erdőbe a napfelkelte első sugarai beszivárogtak a sűrű, sötétzöld levelek között, ráömlöttek a talajra, a vörös fény megvilágította a füvet, mintha tűzre gyúlt volna. Az árnyakban ragadozó állatok rejtőztek, aminek nagyon örültem, hiszen tudtam, hogy az ükmamámnak van egy leopárd barátja és igazán meg akartam ismerni. Kémleltem a vörös fényben fürdőző esőerdőt és nem éreztem mást, csak boldogságot és nyugodtságot, hiszen Új-Jeruzsálemben voltam, az édenvárosban, a helyen, amit Isten teremtett és adott az emberiségnek háromezer évvel azután, hogy a fiát is odaadta nekünk. Hallottam idősebb emberek meséit, akik arról beszéltek, hogy milyen volt az élet Új-Jeruzsálem előtt, de sosem értettem teljesen, számomra megfoghatatlan volt, hogy mi az a szomorúság, amit úgy írtak le, mintha egy ököl szorítaná a szívüket. Ükmamám először szintén csak figyelte a gyönyörű, élő, lélegző természetet, aztán megszólalt.
-Csodaszép Isten teremtett világa, ugye?-kérdezte elragadtatott hangon. Én válaszolni sem bírtam, az esőerdő megbabonázott.
-Isten odaadta nekünk, de csak egy feltétellel. Ha megvédjük az édenvárost, Új-Jeruzsálemet.-Magyarázott tovább ükmamám.- Ha nem bántjuk az állatokat, ha nem mérgezzük a folyókat, ha nem pusztítjuk a növényeket.
-Miért tenne ilyet bárki is?-Kérdeztem csodálkozva.
-Az őseink tettek ilyen dolgokat sajnos.-Suttogta szomorúan ükmamám.-Miután Ádámot és Évát kiűzte Isten az Édenkertből, az emberek azt hitték, hogy a világ, amit az Úr hat kemény napnyi munkával teremtett, az övék, hogy elpusztítsák.- Bólogattam, ismertem a történetet, de elképzelni nem tudtam.
-Hadd mutassak neked valamit!- Szólalt meg ükmamám és megfogta a kezem. Elkezdett vezetni a mesés erdőben.  Ahogy mentünk előre ritkulni kezdtek a fák és lassan egy kopár dombon sétáltunk, egy kellemetlen érzés kezdett hatalmába keríteni. Végül felértünk az emelkedő tetejére és lepillantottam az alattunk elterülő völgyre. Hátra tántorodtam; amit láttam az megijesztett, mélységesen felkavart. A táj, amit bámultam egy sivár sivatag volt, a hajnali napfény meg-megcsillant a fehéren izzó csonthalmokon.
-Ezt az őseink okozták-jelentette ki az ükmamám, úgy tűnt, hogy ő nem borult ki a látottaktól. A föld alattunk halott volt, nem volt ott semmi élő, csak a pusztulás végtelen homoktengere. – És ez fog történni Új-Jeruzsálemmel is, ha nem vigyázunk rá. – Kirázott a hideg. Ez megtörténhet az édenvárossal, az új édenkerttel, Új-Jeruzsálemmel? Azon a napon megfogadtam, hogy mindig védeni fogom az otthonomat.
            Közel kétszáz éve történt ez már, és tudom, hogy Új-Jeruzsálem közelebb van a pusztuláshoz, mint valaha. A mostani generáció lusta, gondatlan, nemtörődöm, veszélyeztetik Isten teremtett világát, de amíg az édenváros nem olyan, mint az azt körülvevő csont-sivatag, addig van remény. Addig tehetünk azért, hogy ne veszítsük el az otthonunkat, hiszen minden csak az odafigyelésen, a szorgalmon és az egymás iránti empátián múlik.

Molnár Laura a budapesti Podmaniczky János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola 8. osztályos tanulója

Beszámlók a 2024. évi teremtés heti ünnepségekről

A remény zsengéi – “Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését.” (Róm 8,19) volt az idei évben a Teremtés hete kiemelt témája. Az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport felhívására több mint száz közösség regisztrálta teremtés heti rendezvényének hírét, mely önmagában is reménykeltő tény.

Az alábbiakban az evangélikus közösségekből származó ünnepi híradásokat adjuk közzé abc-sorrendben.

Isten áldása legyen a közösségeken és a közös erőfeszítésen!

Ajkai Evangélikus Egyházközség – Pablényi László írása

Idei évben a Teremtés hete időszakában igyekeztünk egyrészt több korosztályt megszólítani, másrészről a templom falain túl lépve bizonyságot tenni. a reménységről.

Tulajdonképpen az egész őszi időszak fókuszában az állt, hogyan lehet a teremtett világot óvni, őrizni.

A Mobilitás hetében az Ajkai Önkormányzattal közösen együtt működve hirdettük meg a a „Bringázz a templomba” programot. Egy csapat lelkes gyülekezeti tag, gyerekek és felnőttek meghallva a hívást a szeptember végi istentiszteleti alkalomra kerékpárral érkeztek a város több pontjából.

A Teremtéshete alkalmából családi napot tartottunk, amelyen Császár Zsolt, a Geo-Logika vezetője, és a Madártani és természetvédelmi Egyesület tagja tartott érdekes előadást a vándor madarak életéről. Előadásában külön kitért arra, hogy ez emberi beavatkozásoknak (akármennyire is jó szándékkal történik) lehetnek súlyos ökológiai következményei. Ezért megfontoltságra intette a résztvevőket.

A családi napon, ami egybe esett az állatok világnapjával a kézműves foglalkozáson a gyermekek papírból és fonálból sünit készítettek, valamint őszi képeket alkottak. Közben a gyülekezet lelkes hitoktatói finom palacsintát sütöttek.

Vasárnap a Gyermekbibliakör alkalmával a legkisebbek árvácskát ültettek a remény szimbólumaként. Azért választottuk az árvácskát, mert a hűvösebb őszi és téli napokon is kedves sokszínű virágával reményt hoz az életünkbe. Ráadásul a magjait szétszórva mindenfelé kihajtanak a reménység zsengéi. Minden gyermek, aki részt vett az ültetésben haza is vihetett egy földlabdást virágot, azzal a feladattal, hogy otthon ültesse el, gondoskodjon róla és ez a virág emlékeztesse őt arra, hogy Isten azt a feladatot bízta ránk, hogy műveljük és őrizzük a földet. Nem volt kérdéses számunkra, hogy a virágokat helyi kistermelőtől szerezzük be.

A programsorozatot hónap negyedik vasárnapján családi istentisztelettel fogjuk lezárni, aminek a fókuszában Jób  9,8-9 alapján a teremtett világ  nagysága és sokszínűsége  fog állni.

Az istentisztelet végén a gyermekekkel és szülőkkel közösen madáretetőket fogunk kihelyezni.

***

Aszódi Evangélikus Egyházközség – Zsemberovszky Veronika írása

A Teremtés hetére hangolódva szeptember 27-29 között az aszódi evangélikus gyülekezet presbiterei és munkatársai csendes hétvégén vettek részt. Busszal utaztunk Bodrogkeresztúrra, ahol a Betlehem Evangélikus Pihenőházban szálltunk meg. A résztvevők egy beszámoló keretében tájékoztatást kaptak a gyülekezetben folyó aktuális feladatokról/programokról (Teremtésvédelem, Godly Play a vasárnapi iskolában). Az első este egy Godly Play történet (A nagy család) adta a közös beszélgetés alapját. Elgondolkodtunk a világban elfoglalt helyünkről, Istenhez fűződő viszonyunkról, saját szerepeinkről, kilátásainkról. Inspiráló vita kerekedett a gyermekekkel való foglalkozás módszereiről a különböző korosztályok között.

Szombati napon a füzéri várba kirándultunk, majd ellátogattunk a Sárospataki Református Kollégiumba. Vasárnap istentiszteleten vettünk részt Tállyán, ahol Gerlai Pár Esperes Úr végezte az igehirdetés szolgálatát. A nap zárásaként Boldogkő várát tekintettük meg.

A Teremtés hetére meghirdetett alkalmak közül a csütörtöki női bibliakör családiasra sikeredett (4 fő), melyben valószínűleg közrejátszott az igen csapadékos időjárás. Annál többen vettek részt a pénteki „Teremtés heti zajongáson” (közel 80 gyermek), ahol megtekinthették a Palánta társulat bábelőadását, melynek témája az újjászületés volt. Az előadás megvalósulását az „Egyek legyenek” Ökumenikus Alapítvány támogatta.

A hét istentisztelettel zárult, ahol Lőrincz Csaba lelkész úr 28 konfirmandust mutatott be a gyülekezetnek.

***

Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium – Szabó Andrásné írása

Ebben a tanévben is megünnepeltük a teremtés hetét iskolánkban.  Szeptember 30. és október 4. között különféle programokat szerveztünk, amelyek reményeink szerint motiválják tanulóinkat a környezettudatos magatartásra, a teremtett világ megóvására.

Hétfőn, a hétkezdő áhítatunkon Lőrincz Csaba lelkész a teremtés hete igei mottója: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését.” (Róm 8,19) alapján hirdette Isten igéjét, a liturgiában az iskola tanulói is részt vettek.

Keddtől péntekig minden napra jutott több érdekes és izgalmas program. Minden osztály elültetett egy-egy fát az iskola kertjében, fotókiállítást rendeztünk Szaszki Tamás természetfotós alkotásaiból, a digitális kultúra specializáción a témához kapcsolódó  plakátokat készítettek a tanulók. A gyöngyösi Mátra Múzeumban tett látogatásunk alkalmával múzeumpedagógiai foglalkozásokon vettünk részt, ahol mindannyian sok hasznos ismerettel gazdagodhattunk.

***

Bakonytamási Evangélikus Egyházközség – Szakos Csaba írása

Az idei teremtés hetében egy túrát szerveztünk a hittanosoknak csodálatos környezetünk jobb megismerése érdekében. Ehető gombákat gyűjtöttünk, róluk hallhattunk, az oltárunkra kerültek, végül grillezve elfogyasztottuk. A hittanosok nagyon sokat segítettek a vasárnapi rendezvényünk előkészítésében és a játékok lebonyolításában. Október 6-án vasárnap a hittanosok segítségével, általuk is hozott terményekkel, gyümölcsökkel és zöldségekkel feldíszítettük a templomot ünnepibe öltöztettük. 14 órakor megtartottuk az interaktív istentiszteletet.  Napunk további része a szabadban történt. A gyerekek és felnőttek célba lőhettek és íjászkodhattak.  A családi nap agapéval zárult mindent is grilleztünk, kürtöskalács készült és sütőtököt sütöttünk. Együtt fogyasztottuk el az ételkülönlegességeket a gyümölcsöket és zöldségeket is. Sokat beszélgettünk, új ismereteket szereztünk, igazi meghitt testvéri közösségben telt el a délutánunk.

***

Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség – Fülöp Mónika írása

A Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség 2024.10.06-án hálaadó családi délelőttre várta a szülőket és gyermekeket. Tíz órakor a gyermek istentiszteleten népes gyermektömeg vette szemügyre a gyümölcsökkel és zöldségekkel megpakolt oltárt és asztalt, majd ezt követően Zsoltárok 118, 1. igevers segítségével Fülöp Mónika lelkésznő tette világossá a jelenlévők számára, mennyi mindent köszönhetünk Istennek és mi oka van annak, hogy gyümölcsöket helyeztünk a templom oltárára: „Adjatok hálát az Úrnak, mert örökké tart szeretete”.

Közös imádság után Gálos Miklós kántorunk hangzatos orgonaszavára együtt énekeltük hálaadó énekünket, majd ezután következett az örökzöld korallberkenye csemete elültetése az udvaron a télálló kaspóba a reggeli áhítatra érkező gimnazisták és a mellékbejáratot használók örömére. A kis örökzöld növény nemcsak tisztítja a levegőt, hanem szemet gyönyörködtető látvány is. Minden gyermeknek jutott egy kis feladat a kertészkedés során, kis lapátokkal és gumikesztyűkkel lehetett ugyanis a feladatot végrehajtani, a legmagasabb diák helyezte bele a csemetét a kaspóba.

A programok java azonban még mindig hátra volt, amikor is átsétáltak a gyerekek Bonnyai Zsuzska hitoktató, Berger Ildikó óvónő és Fülöp Mónika lelkész, hittanár segítségével a gyülekezeti terembe és elkezdődhetett a gyümölcsfűzér, a kókuszolajos bőrradír és a papírkutya elkészítése.

Közben a gyermekek izgatottan várták, kinek a kiállított rajza lesz a győztes, hiszen mindenki igyekezett az elmúlt hetekben a tőle telhető legszebben lerajzolni Isten teremtett világát. Naplementék, állatok és növények sorakoztak a műveken. A zsűrinek nem volt könnyű dolga, de végül Magyarkúti Tóth Katalin lelkésznő vezetésével kiválasztásra kerültek a legszebb rajzok. A barkácsolást követően a templomban kaptak a gyermekek áldást, majd kihirdetésre került a győztesek nevei, akik jutalommal térhettek haza (filctollkészlet, mágneses könyvjelző és granola). Végül a legfiatalabbak osztották ki a kis faládákban sorakozó almákat a jelenlévőknek. Mind a 75 alma elfogyott.

Mindannyian örömmel emlékezünk erre a szép hálaadó délelőttre. Külön köszönet illeti Tóth Irma egyházfit az oltár díszítéséért és a gyümölcsök beszerzéséért, Hortobágyi Levente műszaki munkatársat a facsemete szállításában való közreműködéséért és Lakatos Tamásné irodavezetőt az oltárdísz dekorációjában való segítségéért, Berger Ildikót és Dr. Magyarkúti Gyula gyülekezeti tagokat a fényképek elkészítéséért. Reméljük, hogy jövőre is találkozunk ugyanitt.

***

Budavári Evangélikus Egyházközség – Péterné Mestery Rita írása

A Budavári Evangélikus Gyülekezet ifisei október 4-én délután különböző zöldségekből és gyümölcsökből limonádékat és smoothiekat készítettek a másnapi gyülekezeti rendezvényre. Szabó B. András, a gyülekezet új lelkészének beiktatási ünnepségét követő agapét megpróbáltuk környezetbarát módon megoldani.  A PET palackos és dobozos italok helyett a fiatalok készítették az innivalókat.

A munka megkezdése előtt megbeszéltük a különböző nyersanyagok származási helyét, melyik mennyire közelről vagy éppen messziről érkezett az asztalunkra. A növények mely részét lehet (és fogjuk is) komposztálni, és melyet nem szabad a különböző vegyszeres kezelések miatt. A rengeteg féle nyersanyaggal való megismerkedés után az éles konyhai eszközök balesetmentes használatával is foglalkoztunk. Ezután megkezdődött a turmixok készítése. Akik még soha életükben nem csináltak ilyet, az elején tanácstalanul álltak a különböző nyersanyagokat bámulva. Amikor látták, hogy egy-két társuk milyen gyorsan elkészült a smoothie-jával, ők is felbátorodtak. Sok finom és kreatív megoldás született.

Másnap a szeretetvendégségen bizonyára jópáran csodálkoztak, hogy nem az ilyenkor megszokott italkínálatból választhatnak, de többen lelkesen kóstolgatták a fiatalok alkotásait. Első kísérletnek úgy vélem, jól sikerült az akció. Legközelebb már még rutinosabban fogunk a feladatnak nekiállni. Az alkalomra vásárolt három darab limonádétartó pedig ezután állandó kelléke lesz a havonkénti gyülekezeti kávézásoknak és a különböző vendéglátásoknak. Hisszük, hogy kis lépések vezetnek nagy változásokhoz.

***

Csabacsűdi Evangélikus Egyházközség – Magyar-Paulik Enikő írása

Az Alföldön, mint tudjuk a földművelés, gazdálkodás, állattartás nem csak munka, hanem kisebb városokban, falvakban a hétköznapok része. Hiszen sokan otthon a kertben termelnek zöldségeket, gyümölcsöket és sokan tartanak otthon haszonállatokat. Ebből kifolyólag az Aratási hálaadó istentiszteletnek ezen a környéken mélyebb a tartalma. Ráadásul falunk ebben az évben 100 éves évfordulója kapcsán igyekeztünk minél több kisebb-nagyobb helyi termelőt megszólítani. Az ünnepi, hálaadó istentiszteletünkön kenyérszentelés is történt, ami után egy közös ebéddel kedveskedett gyülekezetünk a résztvevőknek. Nagy öröm, hogy sokan megjelentek és együtt adhattunk hálát Istennek a gondoskodásáért.

***

Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség – Breuer Katalin írása

A Teremtés hetén egy jól sikerült “Madárbarát kert” elnevezésű programot szerveztünk a Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség békásmegyeri otthonában. 

Először a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oktatási koordinátora Miklós-Bóta Edit tartott egy vetítéssel egybekötött szórakoztató előadást a kertjeinkben élő madarakról és szükséges segítésükről a téli időszakokban. Ezt követően madárodút és etetőt szereltünk fel a templomkertben majd egy kis uzsonnára láttuk vendégül az érdeklődőket. A közel kétórás programra gyermekek és felnőtt érdeklődők is eljöttek.  Nagyon jó hangulatban telt el az idő. Különösen annak örültünk, hogy a gyermekek valóban nagyon kíváncsiak és lelkesek voltak, és meglepetést okozott az is, hogy már eleve sok-sok ismerettel érkeztek az összejövetelre.

***

Csömöri Rózsakert Evangélikus Óvoda – Trajtlerné Erdélyi Csilla írása

A Csömöri Rózsakert Evangélikus Óvoda a Teremtés hetére készülve az óvodásokkal különféle alkotásokat készítettek. A gyerekek alkotásaiból csoportonként egy-két parafatáblát díszítettünk fel. A gyerekek különféle gyümölcsöket, virágokat, növényeket készítettek különféle anyagokból és különböző technikákkal.

Az óvodában a hittan foglalkozásokon a hittanoktató segítségével a teremtéstörténetet dolgozták fel. Megtanulták a „Ki teremtette ezt a világot…” című éneket is. A csoportokban az óvodapedagógusok segítségével a „Csendes percek” alkalmain imádkoztunk az Isten által teremtett világért, benne az emberekért, az állatokért, a növényekért. Különösen figyeltünk ezekben a hetekben a fenntarthatóságra: takarékosan bántunk a vízzel, az étellel. Három csoportunk is sütött süteményt a gyülekezetünk szórványában, a Kistarcsán található szeretetotthon lakói számára.

A templomunkban hálaadó istentiszteletet tartottunk a Teremtés hete alkalmából, ahol lelkészünk, a dolgozóink, az óvodások és a szüleik is részt vettek. Ezen az alkalmon a templomunk falára feltettük a csoportok által készített alkotásokat. Az oltárt feldíszítettük virággal, kenyérrel, gyümölcsökkel. Az igehirdetés előtt és után a gyerekek énekelték a „Kimegy a magvető…” című éneket és hálaadó imádságot mondtak. Az istentisztelet végén a gyerekeket és a szülőket megkínáltuk az oltárról vett gyümölccsel és kenyérrel.

***

Csővári Evangélikus Egyházközség – Penci Evangélikus Leányegyházközség – ifj. Czöndör István írása

A Penci Evangélikus Leányegyházközség 2024. október 6-án vasárnap délelőtt tartotta a Teremtésvédelmi és aratási hálaadó istentiszteletét a penci Lingvay pincészet teraszán, a Zsobrák dűlőben. Az istentiszteletet a Cserhát lankái között, gyönyörű őszi természeti környezetben tarthattuk, melyen hálát adhattunk a teremtett világért. A terményekkel gazdagon feldíszített oltár bősége és szépsége hálaadásra indította a csaknem ötven részvevőt. A hegyet megmászva hoztuk Isten jelenlétébe örömeinket és mulasztásainkat. A hely szépsége, a távlatok ködössége azt éreztette velünk, mintha egy másik országban lennénk: Isten országában. Az istentisztelet úrvacsorai közösséggel és az októberben születettek köszöntésével zárult.

***

Dombóvári Cséry Lajos Evangélikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola – Lehőcz Szabina írása

Intézményünk célja az volt, hogy az iskola közösségeit – diákok, hozzátartozók, pedagógusok- össze hozza, családias hangulat megteremtésével még jobb és összetartóbb közösséggé kovácsolja, mindezt evangélikus szellemiségben. A másik célja a természet közeli értékek felismerése, a bennük rejlő szépség megtalálása. A természet adta alapanyagok felhasználásával és a családok közreműködésével alkotások készítése.

Az időjárás sajnos nem volt túl kegyes hozzánk, így rendezvényünket iskolán belül rendeztük meg. Mivel az előrejelzések már a hét közepe felé eldöntötté tették számunkra a rendezvény helyszíni lebonyolítását, így a zöld növény ültetését pár nappal a Családi délutánunk előtt megtartottuk.

A célunk teljes mértékben megvalósult. A program keretében az intézmény biztosított sportolási lehetőséget, vegyes csapatok (diákok-szülők-pedagógusok) részére, betekintési lehetőséget/óralátogatásokat az Alapfokú Művészeti Iskola tanóráira. Igyekeztünk kihasználni a természet adta lehetőségeket, a figyelmet annak megóvására kihangsúlyozva.

A délután folyamán szerettünk volna rávilágítani játékos és kötetlen, jókedvű feladatokkal, hogy a természet mekkora kincs és hogy mennyi mindent tud biztosítani számunkra. Ahhoz viszont, hogy kaphassunk, adnunk is tudni kell. Mi ültetéssel fejeztük ki mindezt. A termény, amiből kézműves foglalkozás keretén belül szebbnél szebb műveket készítettünk, mind a minket körülvevő növények ajándéka. Örökös Öko-iskola révén kitűzött célunk megóvni és segíteni a környezetet. Iskolánk udvarának környezetét újabb szép bokrokkal ajándékoztuk meg. Alsó tagozatos tanulóinkkal rajzos alkotásokkal mondtunk Istennek hálát a termés ajándékaiért.

***

Dunakeszi Evangélikus Egyházközség – dr. Petriné Chikán Katalin írása

2024. szeptember 29-én családi istentiszteletet tartottak a dunakeszi evangélikusok, amelyen szépen feldíszített oltár várta az érkezőket, akik saját adományaikat is feltehették a meglévő termények mellé. A már szokás szerint megszervezett Teremtés ünnepeként megtartott istentisztelet mindenki számára hálát jelentett: kinek azért, mert ekkor keresztelték meg a gyermekét, ezen a vasárnapon, kinek pedig azért, mert sokféle szolgálati lehetőség közül lehetett választani, hogy az istentisztelet megvalósuljon. A templom is megtelt, és mindenki egy-egy részfeladatot választhatott magának a haladó konfirmandus csoport és a presbiteri közösség tagjai közül. Legemlékezetesebb kép bennünk az marad, hogy Isten érleli a lelki gyümölcseinket, Nélküle csupán éretlenek maradnánk. Bár senki sem tett éretlen gyümölcsöt az oltárra, mégis szívünkbe nézve megvizsgáltuk magunkat, és ezért még hálásabbakká váltunk Isten bűnbocsátó kegyelme iránt. Kicsik és nagyok is értették az üzenetet, és azt, hogy hit és cselekedetek összetartoznak, mint ezen az őszi hálaadó, családi, tanévnyitó és zöld istentiszteleten.

A technikai okokból elmaradt zöld szombatot egy héttel később pótolták a gyülekezeti tagok, és önkéntességre buzdítottak mindenkit, hogy a templomkert fái is szépek és biztonságosak lehessenek. Nemcsak a férfitestvérek, hanem nők és lányok is jeleskedtek a faápolás, pakolás, kertszépítés munkálataiban. Egész napos, kemény fizikai munkán vagyunk túl! Hála a kapott erőért, az időjárásért és azoknak az önkénteseknek a munkáért, ami nélkül nem készültünk volna el ilyen gyorsan! Most már a dunakeszi templomkert is mesélhetne, ha tudna, erről az igeversről: “Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” (Zsolt 1,3)

***

Dunaújváros – Kisapostag Társult Evangélikus Egyházközség – Stermeczki András írása

A Dunaújváros-Kisapostagi Társult Evangélikus Egyházközségben meghirdetett Teremtés Hete című program valóban egy egész héten keresztül zajlott. Az első alkalom 2024 október 6-án a Kisapostagi Evangélikus Templomban volt, ahol az istentiszteleten kiállítás volt és az oltárra, valamint az oltár elé hozott terményekkel és gyümölcsökkel adtunk hálát a Teremtőnek. Majd aznap délután ugyanitt családi istentisztelet keretében a Teremtés hat napját dolgoztuk fel a gyerekekkel és szüleikkel és átmentünk a templomba, ahol megcsodáltuk a „terített” oltárt a gyümölcsökkel és elfogyasztottuk azokat.

Szintén Kisapostagon október 9-én az evangélikus temetőkertet takarítottuk ki és a sírokat veszélyezetető fákat vágtuk ki.

A Teremtés Heti rendezvény október 12-én Dunaújvárosban folytatódott. Itt is a templomkertet vettük kezelésbe. Volt, aki füvet nyírt, míg mások sövényt, valamint a kidőlt és elöregedett fákat aprítottuk és kezeltük. A munkában az ifjúság is aktív szerepet játszott. Másnap, vasárnap folytatódott az alkalom. Teremtés Heti istentisztelettel Dunaújvárosban zárult a hét, ahol szintén a vásárolt és hozott termények és gyümölcsök díszítették az oltárt, valamint Noé történetének textusából kiindulva egy az oltár fölé feszített hajó mackóval…

***

Evangélikus Középiskolai Kollégium (Budapest, Rózsák tere) – Gubik Katalin írása

A városi betondzsungelt magunk mögött hagyva kollégiumunk október 2-án kapcsolódott be az Evangélikus Egyház által meghirdetett Teremtés Hete programsorozatba. Eredetileg egy 7 km-es túrát terveztünk a Pilis-hegység szívébe, amiből az ideális kirándulóidő és a diákok lelkesedése okán – az 534 méteres szintkülönbség ellenére végül 10 km lett. Útvonalunk fővonulatát az Ezüst-hegy, a Nagy-Kevély és a Kis-Kevély alkották, melyek mészkőszirtjei és dolomitsziklái messziről uralják a tájat. A hegycsoport nagy része védett természetvédelmi terület, a Duna–Ipoly Nemzeti Park része.

Amint megérkeztünk Sadove-ba és megtettük az első lépéseket, megcsapott bennünket a friss erdei levegő. Itt már nem a WI-FI-hez, hanem a fákhoz, növényekhez akartunk kapcsolódni, és persze egymáshoz is. Vidám beszélgetésekkel, nevetgélve indultunk neki a túrának, de ahogy az út egyre meredekebb lett, a tréfák lassan elhalkultak, a természet csendje kezdett teret hódítani, mintegy meghívást nyújtva az elmélyülésre. A városi zajhoz szokott gyerekek egy szokatlan, de kellemes, megnyugtató csendet éltek meg, mobiltelefont csak fotózásra használtak.

A hosszú kaptató után a hegytetőn kifújtuk magunkat, ellazultunk, megettük a kolis szendvicsünket és csak gyönyörködtünk a kilátásban. Hálásak voltunk, hogy milyen jó időt fogtunk ki. Utána bogarásztunk, gombáztunk, sziklát másztunk és le is kellett jönnünk a hegyről. A tanulók nem tudták, hogy lovaglás is lesz a programban, jó volt nekik meglepetést szerezni a kimerítő túra után. Mókás és egyáltalán nem volt könnyűnek mondható felpattanni a lovak hátára. A budakalászi Péntek tanyán nyílt erre lehetőség, ahol a kedves házigazdák – Kriszti és Sándor – még pónikat, komondorokat és teheneket is mutattak nekünk, amiket nem győztünk simogatni.

A nap méltó lezárásaként a Country Tanya étteremben közösen megvacsoráztunk. Palacsinta evés közben pihegve pedig azon járt az eszünk, hogy vajon hogyan fogunk tudni felkelni az asztaltól és visszatéblábolni a kollégiumba. De azért megoldottuk.

Minden résztvevő nevében köszönetünket szeretnénk kifejezni Kecskemétiné Szilvási Zsuzsanna igazgatónknak, aki minden évben támogat bennünket abban, hogy szép, maradandó élményeket adjunk a nálunk lakó gyerekeknek. Köszönjük az Evangélikus Egyháznak az ilyen nagyszerű kezdeményezéseket. Köszönjük Speer Balázs munkatársunknak, hogy a kollégium minibuszával elvitt bennünket a túránk kiindulási pontjához, Sadove-ba. Az úticsomag összeállítását pedig a konyhán dolgozó kollégáinknak köszönjük.

***

Győrsági Evangélikus Egyházközség – Pongráczné Győri Boglárka írása

Azt gondolom, hogy a Teremtés heti programoknak az egyik legfontosabb célja, hogy felhívja a figyelmet az Isten irántunk viselt gondoskodására és hogy hogyan lehet ezt a fajta gondoskodást meghálálni. A Győrsági Evangélikus Gyülekezetben lévőknek is fontos, hogy legyen helye és ideje annak, hogy köszönetet mondjunk a Teremtőnek, így október 6-án Hálaadó istentiszteletet tartottunk. Az előzetes elképzelések szerint kültéri istentisztelet lett volna, de az előtte lévő napok időjárása miatt inkább a beltér mellett döntöttünk, de ami mégiscsak ünnepivé tette ezt az alkalmat (és a mi a beltér felé is húzott a döntésünkben), hogy hosszú idő után ismét keresztelésre került sor a gyülekezetben. Megható volt látni a szebbnél szebb terményeket az oltáron és körülötte, és mindezek mellett egy kis életet is ott tarthatott a kezében a boldog édesanya és édesapa.

A hála mellett a fenntartható jövő is szerepet kapott a Teremtés hete kapcsán. A nyár folyamán kettő, most ősszel pedig a maradék három tuja kivágásra került a templomkertben – ebben a helyi, nem gyülekezethez tartozó emberek is a segítségünkre voltak. Ezeket azért kellett megtenni, mert a tuja betegség már mindegyik növényt megtámadta.

A helyükre olyan növényeket választottunk, melyek esztétikailag is beleillenek a templom előtti virágos kertbe. A megvásárolt virágok között lett törpe gyöngyvirágcserje, örökzöld mirtuszlonc, nyári orgona, kis meténg és kúszó madárbirs. A reménységünk az, hogy mind a törpe bokrok, mind a kicsivel magasabbra növő bokrok a templom oldalában szép összhangot fognak alkotni.

Kicsiny gyülekezetünkben jó volt megtapasztalni e programok kapcsán az összefogást, és azt, hogy nem lehet elégszer megköszönni Istennek a mindennapi jelenlétét és gondoskodását.

***

Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskola és Óvoda – Szücs Gábor írása

A Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskola és Óvoda gazdag programsorozatot valósított meg a Teremtés hetében. Többéves hagyománya van ennek az intézményben, ahol a pedagógusok arra törekszenek, hogy a lelki tartalom találkozzon a gyermekek életkori sajátosságaival.

Teremtés és remény. E két gondolat alapján tevékenykedtek a tanulók. A környezeti nevelés jegyében virágültetésre, papírgyűjtésre, szemétszedésre került sor az iskolában, faültetésre az óvodában.

A közösségépítést és testi nevelést szolgálta a táncház, továbbá az a kerékpártúra, amelynek célállomása egy szomszédos falu, Adásztevel református temploma volt.

Nagy élményt jelentett a tanulóknak a „Remény zsengéi” imaösvény, mert a gyerekek egyszerű jelképes cselekedetek, igék és imák segítségével érezhették meg a teremtés csodáját és saját felelősségüket is.

A programsorozatban bemutatkozott az iskolában a Máltai Szeretetszolgálat Pápai Támogató Szolgálata, akik beszéltek a szervezet történetéről és jelenlegi működéséről. Az előadást személyes történetek és kisfilmek színesítették.

Sor került iskolások és óvodások találkozására is. Ez nem mindennapos esemény, hiszen az iskola a történelmi hangulatú belvárosban található, az óvoda pedig tőle közel két kilométerre, zöldövezetben a város szélén. A találkozások során közös éneklés valósult meg az iskolában, a teremtéstörténet megjelenítése pedig az óvodában.

A teremtés hete ünnepi istentisztelettel zárult, amelyen az iskola 2. osztályos tanulói verses, énekes összeállításban fejezték ki a remény gondolatát, igét hirdetett Pablényi Edina iskolalelkész.

A teremtés heti programsorozat jól illeszkedett az intézmény 2024/25. tanévre választott vezérlő gondolatához, amely egy Ézsiás könyvéből választott igével szintén a remény: „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki, hűen hirdeti a törvényt.” Ézs 42, 3

***

Kemeneshőgyész – Magyargencsi Társult Evangélikus Egyházközség – Pethő Judit írása

Vissza a természetbe: tereprendezést szerveztünk a kemeneshőgyészi evangélikus templom udvarán az átmeneti istentiszteleti sátorhelyünk kialakításához, mivel életveszélyes állapot miatt be kellett zárnunk a templomunkat. A gyülekezet közös összefogásban kertészkedett ezen a napon. Elbontottuk a korábban már szétdőlt keretű magaságyásokat, amik a leendő sátor helyén voltak. Kivágtunk olyan vékony fákat, amik hajtásról nőttek vadon, valamint olyan fákat is, amik túl közel voltak a templomhoz és a szakemberek szerint nem maradhattak ott. Megmetszettünk olyan bokrokat, amik elvadultak és belógtak a sátorhoz szükséges területre. Az ágyásokból kimentettük az ott lévő virágokat és palántákat, hogy máshová ültethessük őket.

***

Kiskőrösi Petőfi Sándor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Technikum – Rákóczi Andrea írása

Iskolánk első alkalommal csatlakozott a Teremtés hete rendezvényhez. A témahét programjaiba az alsó tagozatos diákokat vontuk be. A programok összeállításánál fő célunk volt, hogy rámutassunk a gyerekeknek a környezetvédelem fontosságára, a fenntarthatóságra, hogy a gyerekek maguk is tudnak tenni azért, hogy a teremtett világunk minél tovább fennmaradjon.

Hétfőn egy környezetvédelemmel kapcsolatos mesét olvastunk a diákoknak Az erdő védelme címmel, majd beszélgettünk a környezetvédelem fontosságáról, és arról, hogy mi magunk mit tehetünk az erdők és Földünk védelméért.

A keddi napot iskolalelkészünk, Marcsi néni teremtésvédelmi áhítata nyitotta meg. A répa mesével hangolódtunk az áhítat témájára. Ez a mese arról tanította a gyerekeket, hogy egy célt egyedül nem mindig lehet elérni, de ha összefogunk, akkor sikerülhet. Ahogy a répa mesében, mi is összefoghatunk és eldönthetjük, hogy milyen iskolában, milyen városban szeretnénk élni. Rajtunk áll mindez, ezért a héten a gyerekek megpróbáltak tudatosan Isten fiai és lányai lenni, akik segítik a teremtett világot olyanná válni, amilyennek Isten megálmodta. A gyerekek hallhattak arról, hogy minden, amit Isten megteremtett, az tökéletes, hibátlan volt, de sajnos az emberek elhanyagolták, pusztítják ma is ezt a világot. Isten nekünk adta a felelősséget, hogy vigyázzunk erre a világra. A gyerekek néhány kérdés mentén elgondolkodhattak, hogy vajon ők mire lennének képesek azért, hogy a teremtett világunk minél tovább fennmaradjon: Vajon Te tudsz-e erőt, energiát sem sajnálva, akár lemondva dolgokról élni, hogy a világ szebb legyen? Tudsz-e időt szánni arra, hogy szebbé tedd a környezetedet? Tudsz-e szeretettel lenni az állatok és embertársaid felé? Képes vagy-e 15 perccel korábban felkelni, hogy autó helyett kerékpárral vagy gyalog menj az iskolába? Hogy bánsz azokkal, akik körülötted vannak, odafigyelsz-e rájuk?

Ezután egy új dalt is tanultak a gyerekek Új háladal címmel, majd egy imádsággal zárult a teremtés heti áhítatunk, ahol kértük Istent, hogy a szeretetének erejével segítsen minket, hogy a világnak védelmezői, ne kifosztói legyünk. Ugyanezen a napon délután rajzot készítettek a gyerekek a hétfőn hallott környezetvédelmi meséről. A rajzokból kiállítást rendeztünk az aulában, ahol hetekig megcsodálhatják egymás alkotásait a gyerekek.

Szerdán a város imaházai és templomai környékén és az odavezető úton gyűjtötték a hulladékot a szorgos kis kezek. Szerencsére elmondhatjuk, hogy tiszta városban élünk, hiszen nem teltek meg a szemétgyűjtő zsákjaink. Ettől függetlenül környezetünk tisztántartásának fontossága, üzenete eljutott a diákjainkhoz.

Csütörtökön egy almafát ültettünk el az iskola udvarán. Az ültetési munkálatokat nagy örömmel végezték a gyerekek. Ez is egy jó alkalom volt arra, hogy tudatosodjon a gyerekekben a környezetünkért való felelős viselkedés.

Pénteken a tudatos közlekedés jegyében, aki kerékpárral vagy rollerrel érkezett az iskolába, egy mindenmentes rizsszelettel jutalmaztuk.

Hétvégi szorgalmi feladatként diákjaink böjtölhetnek a békéért. (Pl: internet, édesség megvonás, stb…)

Úgy gondolom, hogy ez egy tartalmas, edukatív hét volt, amikor a gyerekek tanulhattak a fenntarthatóságról, illetve ők maguk tehettek is a környezetük védelméért. Ha a felnövekvő nemzedék tagjai a helyes életvitel ismeretében lépnek ki az iskolából, akkor talán van esélyünk a Föld megmentésére, a fenntartható fejlődésre.

***

Kőszegi Evangélikus Egyházközség – Baranyay Csaba írása

Október 6-án, vasárnap a családi istentisztelet keretében bakancsos istentiszteletet tartottunk a gyülekezetünkben.

10.30-kor találkoztunk a gyülekezeti háznál, melynek kertjében fát ültettettünk, majd az evangélikus középiskola tankertjébe sétáltunk ki, ahol a Teremtés hetéhez kapcsolódó imaösvényt jártuk végig. Imádsággal, énekléssel, majd kötetlen beszélgetéssel, illetve szőlő- és almakóstolással folytatódott az alkalom a “Teki” tankertjében.

Ezen a vasárnapon a 9 órai templomi istentisztelet is őszi hálaadó alkalom volt.

***

Lackner Aladár Evangélikus Szeretetszolgálat – Pintér Györgyi írása

A Lackner Aladár Evangélikus Szeretetszolgálat idén másodszor szervezte meg a Teremtés Hete helyi programjait. Már szeptember elejétől készültünk az eseményekre. Idén Gyönk mellett Értény és Nagykónyi bentlakásos intézményeit is bevontuk a programba. A Teremtés Hetében ünnepeltük az Idősek Világnapját október elsején egy nagyon sokszínű, 12 szereplős Operettgálával. Az idősek otthonain túl három település idősek nappali intézményeiből is helyet foglaltak a nézőtéren.

8 terápiás munkatárs szervezte a programokat, melyek változatosan követték egymást nyolc helyszínen: Színezés zajlott a teremtéstörténetről: kiosztottunk 13 féle színezőt, de lehetett spontán is rajzolni. Mindenki megtalálta a kedvére való kreatív lehetőséget. Az ételismertetők – kóstolók voltak a másik 8 helyszínre kiterjedő programjaink: Az alábbi kóstolt ételekről adtunk ismertetést: – tengeri halak, köles és kölesgolyó,  mandula és mandulatej, zab és zabrudi. 150 idős és hajléktalan személy bevonása történt meg. Az Ég íze: Magasan termő mandulafa – Mandulatej. Föld íze: Köles és zab: kölesgolyók és két féle ízű zabrudi kóstolása. Víz ízei: tengeri panírozott halrudacskákat kóstoltunk. Különleges alkalom volt a kóstoló a napi foglalkozásokhoz képest, és sikeresek voltak!

6 épületben zajlottak Istentiszteletek a Teremtés Hetében Gyönkön. Az ellátottak érdeklődésével kísérve a hét 4 napján át hétfőtől csütörtökig. Varga Diána intézményi lelkészünk tartotta 6 lakóközösségnek az alkalmakat, melyek prédikációiban felhasználta a “A remény zsengéi” kiadvány részleteit is.

***

Luther Márton Evangélikus Kollégium, Nyíregyháza – Gazdag Tibor Attila írása

Kollégiumunk már második alkalommal vett részt a Teremtés hetén. Tanulóink szívesen vesznek részt olyan kezdeményezésekben, melyen a környezetünk szépítése, védelme van a fókuszban. Ebben a tanévben egyetemi előadót hívtunk a Nyíregyházi Egyetemről, Dr. Kiss Ferenc egyetemi tanár úr személyében, aki a tavalyi tanévhez hasonlóan rendkívül érdekes, izgalmas figyelemfelkeltő előadást tartott szeptember 30-án a diákság számára. Az előadás ezúttal a Fenntarthatóság aktuális kérdései címet viselte. Itt a globális, Földünket érintő kérdések voltak a középpontban. Ezen kívül kollégiumunk környezetét tovább építettük, szépítettük. Környezetvédelmi szakkörös tanulóink kaspókba virághagymákat ültettek, melyek reménységünk szerint tavasszal tovább fogják szépíteni a kollégium udvarát.

***

Nagycserkeszi Evangélikus Egyházközség – Lukács Máté András írása

A Nagycserkeszi Evangélikus Egyházközségben, a Nagycserkeszi és Nyírszőlősi Gyülekezetekben is tartottunk programokat a Teremtés hete kapcsán.

Nagycserkeszen ökokézműveskedéssel, imaösvénnyel, és Nordic Walking bemutatóval ünnepeltünk. Az ökokézműveskedésen éneklés, a környezet védelem fontosságára figyelmet felhívó történet, valamint egy rövid áhítat után WC-papír gurikákból készítettünk tolltartókat a gyerekekkel. Az alkalommal párhuzamosan végig lehet menni a templomban a Teremtés heti füzet alapján készített ima ösvényen. Az aratási-hálaadó Istentisztelet után Dr. Pintye-Lukács Erzsébet tartott Nordic Walking bemutatót, felhívva a figyelmet a testmozgás fontosságára.

Nyírszőlősön imaösvényt, sövényültetést és kertrendezést tartottunk. Az imaösvényen a Biblia óra előtt közösen mentünk végig a testvérekkel. A sövényültetésen és a kertrendezésen 40 db babérmeggy csemetét ültettünk a templom kerítése mellé. Az eseményen a gyerekek kézműveskedtek, társasjátékoztak, énekeltek. A kemény munkához a közös ebéd adott erőt.

Köszönjük Isten áldást, hogy megtarthattuk a programokat, hogy együtt figyelhettünk a teremtett világunk védelmére!

***

Nagyvelegi Evangélikus Egyházközség – Szemerei Benjamin írása

Szeptember 28. – kertrendezés, takarítás: Gyülekezetünk már hagyományosnak mondható őszi kertrendezésére idén az eső ellenére is 10-en érkeztek. Számtalan feladatot el tudtunk végezni. Templomunk mögött korábban két korábban kivágott veszélyes hárs elnyomta az odaültetett meggyfákat. Sikerült a járdaszegélyeket feltölteni földdel, mert már balesetveszélyes volt a szintkülönbség. A gyülekezeti termünket a vizes blokkal együtt kitakarítottuk.

Október 2. – faültetés: ezen a napon nem volt hozzánk kegyes az időjárás. Szakadó eső volt a meghirdetett parkosításra. A minimális célunk az volt, hogy három fát ültessünk a kastélyunk udvarára. Nyáron a hatalmas és forró zöldterületen reményeink szerint ezek a fák idővel kellemes árnyékot biztosítanak majd az ide érkező táborozóknak, sátrazóknak. Az alkalmon szerény létszámmal voltunk jelen, összesen hárman, de annál nagyobb volt az öröm, amikor a munkát elvégeztük.

Október 3. – állatvédelmi előadás: Gyülekezeti hittanóráinkon elérkeztünk a teremtés 5. napjához, amelyen Isten megalkotta a vízi élővilágot és a madarakat. Ezutóbbi kiemelten is csodálatos állatvilág számunkra, hiszen a templomkertünk kiváló élőhelyül szolgál egyes madárfajoknak. Hogy hogyan óvjuk őket és mit tehetünk értük, arról beszélt nekünk Horváth Csaba, akinek az élethivatása a teremtett világ védelme. Rendhagyó hittanóránkra Csaba, néhány odút is hozott magával, amelyet kihelyezünk majd a templomkertben. Csaba a gyöngybaglyokért felel Fejér megyében, akik a kihalás szélén álnak. Megállapodtunk Csabával abban is, hogy gyülekezetünk is szerepet vállal az Ő munkájában. Templomunk tornyában egy bagolyládát fogunk elhelyezni. A remény zsengéje ez a megmozdulás, hiszen várhatjuk, hogy majd beköltöznek a gyöngybaglyok és az élet Isten vezetésével utat tör magának nem csak lent a templomban, de egészen a toronyban is.

Október 6. – hálaadó istentisztelet: A Teremtés hete zárásaként hálaadó istentiszteletet tartottunk, melyen feldíszítettük az oltárt. A különlegessége a gyümölcsöknek, zöldségeknek és az abból készült lecsónak, lekvárnak, hogy minden a templomunk kertjében termett, vagy abból készült. A gyülekezeti tagok a kivonulásnál elvihettek egyet az almás kosárból. Így adtunk hálát Nagyvelegen, mindenért, amelyet az Úr adott nekünk! Otthonért, földért, gyümölcsökért, ételért és az örök életért.

***

Pestszentimrei Evangélikus Egyházközség – Horváth-Csitári Boglárka írása

A Pestszentimrei Evangélikus Gyülekezet 2024. szeptember 29-én tartotta teremtés heti hálaadó istentiszteletét. A nap egy családi istentisztelettel kezdődött, ahol a teremtés története mentén beszélgettünk a gyerekekkel a Teremtő Isten gondviseléséről és adtunk hálát érte.

Az istentisztelet után minden család kapott egy kerámia kaspót és minden családtag választhatott egy virágot, amit aztán közösen ültettek el. Ezeket a szép növénykompozíciókat ki-ki hazavihette.

A virágültetés után a gyerekek és felnőttek együtt készítették el az ebédet. Miközben főtt a paprikáskrumpli együtt társasjátékoztunk, majd közösen fogyasztottuk el az ebédet.

Öröm számunkra, hogy megvalósulhatott ez a nap, és hogy mindenki haza tudott vinni egy darabka természetet, ami emlékeztet bennünket Istenhez való tartozásunkra és hogy a teremtettségünk ajándék, amit óvni, védeni kell.

Podmaniczky János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola

A Podmaniczky János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola Milyen új Édenkertet várunk? címmel hirdetett irodalmi pályázatot felső tagozatos tanulók részére a Teremtés hete alkalmából. A pályázatra beérkezett díjazott alkotásokat külön oldalon tettük közzé. Szeretettel gratulálunk a tanulóknak a szép alkotásokhoz és eredményekhez! Jó olvasgatást kívánunk minden érdeklődőnek!

***

Répcelak-Csánigi Evangélikus Egyházközség – Baranyay Bence írása

A Répcelak-Csánigi Evangélikus Egyházközségben az „Remény zsengéi” tematikát a hétközi alkalmainkon dolgoztuk fel. A hagyományos gesztenye figura készítésen felül, hétközi áhítaton és bibliaórán ismertük meg a témát kibontó igét (Róm 8,19-25), utóbbi csoportban részletesen is foglalkoztunk a füzetben található gondolatébresztő, felelősségre hívó anyaggal.

Az idei esztendőben, gyülekezetünkben a fiatalokra koncentráltunk, ezért két ifjúsági órát is rászántunk arra, hogy a Teremtés hetével foglalkozzunk, természettel kapcsolatos társasjátékokkal játszottunk és beszélgettünk reménységről, a keresztény gyülekezetek és hívő emberek felelősségéről. Az alkalom szeretetvendégséggel zárult. Gyülekezeti tagjaink elmondása szerint a hétközi alkalmak valódi felkészülést jelentettek a vasárnapi hálaadó istentiszteletre, mely során a Teremtés hetének imádságát imádkozva, igehallgató és úrvacsorai közösségben, a feldíszített oltár előtt dicsértük Teremtő Urunkat.

***

Soproni Evangélikus Egyházközség – Csoboth Judit írása

Hagyományteremtő kiránduláson vehetettek részt gyülekezetünk tagjai október 5-én , szombaton, ugyanis egy kedves meghívásnak köszönhetően a Fertő-Hanság Nemzeti Park központjában, Sarród mellett, a  Kócsagvárnál találkoztunk Fersch Attilával, a Nemzeti Park osztályvezetőjével, aki kitalálta, megszervezte és vezette a gyülekezeti kirándulást.

A program elején Tóth Károly lelkész úr tartott áhítatot a résztvevőknek. Kör alakú, jurtát idéző teremben volt az áhítat és  utána Fersch Attila bemutató/bemutatkozó előadása a Nemzeti Parkról.

Megtudhattuk, hogy a Koller József által tervezett, 1993-ban felavatott épület a Fertő vidék népi építészetére jellemző faszerkezeteivel és nádtetejével a környék egyik legjellegzetesebb épülete.
A Nemzeti Park irodái, illetve szálláshely működik itt. Gyakori helyszíne erdei iskolás programoknak, különféle táboroknak és továbbképzéseknek. A madarakban gazdag területekhez és pusztai élőhelyekhez való közelsége révén a beltéri foglalkozások mellett terepi gyakorlatok helyszínéül is szolgál.

A sétás kirándulás a Hanság főcsatorna Hidi-major parkolójából indult, hogy a Szikes tavak madárvilágát megfigyelhessük. Itt kaptunk nyakba akasztható távcsöveket, s  Fersch Attila még egy nagy, bárhol felállítható panoráma távcsövet is magával hozott, hogy még közelebbről láthassuk az állatokat.

Volt is mit nézni a séta alatt, nagy nyári lúd csapat, néhány kócsag, kis kárókatona s bivalyok voltak a fő látnivalók többek között. A séta közben részletes tájékoztatást kaptunk Attilától arról, hogy mit látunk, hogy az állatok életvitelére mi jellemző, valamint a minket körülvevő gyönyörű táj jellegzetességeiről, s a természettel/természetvédelemmel, természetmegőrzéssel összefüggő gondolatokat is hallgathattunk.

Éppen október első hétvégéjén volt az Európai Madármegfigyelő Napok rendezvénye is, így a sétánk közben a Magyar Madártani Egyesület programját is megnézhettük.

A séta után a Lászlómajori bemutató majorsághoz mentünk. Itt kicsit megpihentünk, mert a kirándulás azért elfárasztott mindenkit, s közben batyus ebéden vettünk részt. A hozott házi finomságok mellett lehetőségünk volt az Alpokalja-Fertő-táj Kosár bevásárlóközösség magántermelőinek néhány termékét is megkóstolni, amire egy sikeres pályázat adott lehetőséget. (Teremtés hete rendezvények pályázata, amit a Magyarországi Evangélikus Egyház Ararát Teremtésvédelmi Munkaága írt ki.)

Különleges ételeket, italokat kóstolhattunk: rozmaring-pitypang-lila orgona szörpök, lilahagyma-lilarépa csatni, paprikás zeller pástétom, fűszeres fügelekvár, vaníliás vadringló lekvár. Füstölt, pácolt , fűszeres fürjtojás. Nagyon finom sajtok is voltak: Sonkás és natur parenyica, görögszénás tehénsajt. Mindezeket egy soproni pékség kovászos kenyereihez ehettük. Megkóstolhattuk a liofilizált gyümölcsöket: eper, banán és füge ízűek közül választhattunk. De ezek mellett gyümölcsök és hagyományos lilahagymás zsíroskenyér is volt az asztalokon.

A kóstoló nagy sikert aratott, a liofilizát gyümölcsök egy pillanat alatt, a fürjtojások két pillanat alatt fogytak el és a sajtokból sem maradt semmi. A kencék és lekvárok is nagyon ízlettek, ami belőlük maradt, az másnap, az aratási hálaadáskor az oltárra került, majd a gyülekezet tagjai elfogyasztották.

Ebéd után a majorban tettünk egy érdekes sétát, ahol régi magyar állatfajtákkal ismerkedhettünk meg testközelből. Volt, „akit” meg lehetett simogatni, volt akit inkább tisztes távolból csodáltunk, s olyan állat is volt, akiknek a hangja hagyott mély nyomot bennünk. Fersch Attila itt is sok érdekes és hasznos információt osztott meg velünk.

Amikor a végére értünk a gyülekezeti programunknak, a kötetlen beszélgetések és a gyerekek örömteli játéka után, feltöltődve utazhatott mindenki haza. Hálás szívvel gondolunk erre a szép napra, és arra, hogy még az időjárás is nekünk kedvezett, hiszen az ezt megelőző esős napok után gyönyörű napsütésben kirándulhattunk. Soli Deo gloria!

***

Szegedi Evangélikus Kollégium – Juhász Ferenc írása

A Szegedi Evangélikus Kollégiumban a Teremtés hetét 2024. szeptember 30. – 2024. október 03. között ünnepeltük. A Teremtés hetét megelőző héten a diákokkal közösen elültettünk száz darab árvácska palántát. A teremtés heti programsorozatunk megnyitójaként kollégistáinkkal az evangélikus gyülekezetbe látogattunk el és az istentisztelet végén árvácska palántákat osztogattunk a gyülekezeti tagoknak. A többi növényt kihelyeztük a kollégium főbejárata elé és a hét folyamán minden nap hazavihettek a járókelők egy palántát, hogy otthon gondoskodjanak róla.

Az intézményi lelkésszel közösen valósítottuk meg a programfüzetben található Imaösvényt, amelyen kollégistáink örömmel vettek részt.

Teremtés heti programsorozatunkat október 3-án csütörtökön Teremtésvédelmi vetélkedővel zártuk. Öt csapat mérte össze tudását természetismeret („gyümölcs”) témakörben. Sok érdekes és szórakoztató feladat várt a diákokra. Kollégistáinknak először különleges egzotikus gyümölcsöket kellett felismerniük, majd a világtérképen megkeresni a gyümölcsök származási helyét. Ezután színes gyurmából kellett gyümölcsöket megformázniuk és gyümölcsleveket kóstolniuk. Az este folyamán a diákok megtudhatták a kollégiumi dolgozók kedvenc gyümölcseit. A vetélkedőt almapucoló- és citromfacsaró versennyel zártuk. A vetélkedő végén minden csapatot ajándékkal jutalmaztunk.

***

Szombathelyi Evangélikus Diakóniai Központ (Johanneum) – Horváth-Gömböcz Eszter írása

A Szombathelyi Evangélikus Diakóniai Központ üvegházában és közösségi kertjében olyan Bibliai tanösvény került kialakításra, amely hitoktatási, diakóniai, teremtésvédelmi és közösségépítési célokat szolgál.

Az intézmény fogyatékossággal élő lakói és a Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskola hetedikesei vettek részt a kert kialakításában, rendezésében, a növények ültetésében. A program segítette azt a felelős szemléletet kialakítani, amit az ember a teremtésben kapott: művelője és őrizője a teremtett világnak.

Az ösvény a jövőben lehetőséget kínál különböző közösségi alkalmakra, mint meditatív imaséta az érzékszervek bevonásával, tanulmányi séta élményszerű hitoktatás keretében, közös kertészkedés, tereprendezés az intézmény lakói, hozzátartozóik, a dolgozók és a Reményik iskola számára.

Az intézményi programok, iskolai tanórák és gyülekezeti alkalmak során QR kódos táblák segítik közelebb hozni a kertbe érkezők számára a Biblia élővilágát, ezen keresztül az akkori kort és történeteket. A Bibliai tanösvényen tett séta és pihenő során tapinthatóvá, láthatóvá, érezhetővé és érzékelhetővé vált a résztvevők számára Isten számtalan teremtett csodája, melyeket a rohanó hétköznapokon nem mindig veszünk észre.

A program hálaadó áhítattal és agapéval zárult.

Az eseményről videó itt megtekinthető.

***

Tengelici Evangélikus Egyházközség – Füller Tímea írása

Tengelic és környéke kissé elhúzódóan ünnepelte idén a teremtés hetét. Az időjárás függvényében a tervezett zenés-mesés ovis séta végül csak zenés-mesés lett, és egy héttel később sétáltunk. Akkor viszont kisebb felháborodás tört ki az iskolások között, hogy velük miért nem megyünk. Így az eredeti terveket módosítva két turnusban őket is elvittük felfedező útra, túrára. 

Azt hittem, nekik ez már nem lesz érdekes, de meglepve tapasztaltam, hogy a gyerekek nem ismerik a növényeket, alig veszik észre az őket körülvevő csodálatos teremtett világot. Így aztán sikert aratott közöttük minden kis információ. Hogy a cickafark teának gyűjthető, hogy a sóska nem is olyan rossz, mi több, tele van vitaminnal. Hogy a katángkóró a nyár második felétől virágzik és a gyökeréből kávét lehet főzni. Hogy a hársfának nem csak a virága, hanem a friss termése is ehető. Hogy tavasszal és ősszel a tyúkhúr zsenge hajtása vitamindús és finom csemege. Hogy a csalánt meg lehet úgy is fogni, hogy ne csípjen, és aztán egészen jó a tea belőle. Megcsodálták a lándzsás útifüvet is, amiből a köptetőt készítik a gyerekeknek. Megmutattam nekik azt is, hogy a technika órára hol tudják a legszebb, legszínesebb őszi leveleket gyűjteni. Az egyik sétán még egy kissé fáradt, de annál impozánsabb imádkozó sáska is csatlakozott hozzánk. A legbátrabbak óvatosan meg is érintették. A kirándulás végén a kölesdi forráshoz érkeztünk meg, aminek csodás hűvös vize igen jólesett a napsütéses őszi napon. A hazafelé vezető úton még betértünk a helyi kultúrház kertjébe, ahol dísztök kiállítás volt éppen. A gyerekek örömmel nézegették, tapogatták a szép színes terméseket. Akadt közöttünk, akinek a kukorica is csak konzervdobozból volt ismerős. Ők ámulva pózoltak azzal is. 

A kisebbek persze nem tudták legyőzni gyűjtőszenvedélyüket sem. Rengeteg gesztenye, toboz, színes levél, ecetfa termés jött velünk haza. Beszélgettünk arról is, hogy mi lesz ezeknek a terméseknek a sorsa náluk. Az ecetfa piros bugája limonádéba, a gesztenye felvágott termése mosáshoz, a tobozok illatosításra fognak szolgálni. (A leveleket technika órára gyűjtöttünk és biztos, hogy a mieink lesznek a legszebbek.)

A kézműves programot az egyik csapattal az iskolában, a másikkal a kultúrházban tudtuk megcsinálni. Készültek préselt levél képek, diókosárkák, barackmag sípok. Mindnyájan jól mulattunk. Természetesen a hálaadás is könnyebben ment egy ilyen nap végén.

A termés kiállítás és kóstoló programot végül még Paksra is elvittem, ahol nagy sikert aratott a kosszarv termés, a kődió (vagy fekete dió), a magnólia áltoboza, az öregborostyán és a szivarfa termése. Sikerült mamutfenyő kérget is szereznem, ami meglepő és csodálatos módon nem gyullad meg. Kóstoltunk húsos somot, varjúbogyót, galagonyát, sóskát, borsmentát, zsázsát. A végén citromfű teát ittunk. 

A Nézz szét! zenés hálaadó istentiszteletet végül vasárnap tartottuk meg. Hála Istennek, szép számmal jötték. Még néhány kisebb gyerekes család is velünk tartott. Igaz, így azért volt egy kis vetélkedés, hogy ki is “prédikál” hangosabban: ) De persze, mosolyogva fogadtuk a kis zajongókat.  Összességében az egy napra tervezett program végül öt napig tartott, de egyáltalán nem bánjuk. Így tényleg többet láthattunk meg a teremtett világ szépségéből és az Isten jóságából. 

***

A beszámolók sorát frissítjük! Képes beszámolók az Ararát Facebook oldalán elérhetőek.