Szerző: Koltai Zsuzsi

Bevezetés, meghívás, ajánlás

Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. (1Mózes 1,1)

Hiszek az egy Istentben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében. (Niceai hitvallás, első hitágazat)

A Magyarországi Evangélikus Egyház XII. Zsinata 2026. május 29-én jóváhagyta a Püspök Tanács E-13/2026 (V.04.) határozatát a Teremtés ünnepe bevezetéséről, melynek értelmében egyházunk a 2027-es évtől minden év szeptember első vasárnapján ünnepli majd ezt az ünnepet.

Az új ünnepről röviden és hosszabban

A teremtés Isten legelső ajándéka, a teremtés létünk legalapvetőbb feltétele és megváltásunk színtere. Ugyan a Niceai zsinat és hitvallás kiállt a Teremtő, Megváltó és Megszentelő Isten egységéért, mégis két évezredes egyháztörténetünk folyamán úgy alakult, hogy a Teremtő Istennek ajánlott hálaadásra nem szentelünk önálló ünnepet, legalábbis itt, a nyugati egyházakban nem.

Az Ortodox egyház a világ teremtésének őszi időszakra eső ókori ünnepe nyomán a 8. századtól kezdődően ünnepli a Teremtést szeptember elején. Az ortodox liturgiai gyakorlatban ez a kezdet, a Teremtés, az új kezdet ünnepe. I. Demetriosz ökumenikus patriarcha 1989-ben hívta meg az egész világot, hogy a teremtett világért való könyörgés és hálaadáshoz csatlakozzanak. Az Egyházak Világtanácsa 2008-ban, a katolikus egyház pedig 2015-ben csatlakozott ehhez. (Ezek a jelenleg nemzetközileg ismert Season of Creation jelentős mérföldkövei.) A Niceai hitvallás 1700-dik évfordulója alkalmából 2024-ben és 2025-ben kezdődtek meg komoly és széleskörű egyeztetések Assisiben a Teremtés ünnepe liturgikus bevezetéséről a nyugati és keleti egyházak közeledésével. A világszinten elfogadott egyezmény szeptember elsejét vagy első vasárnapját jelöli ki az ünnep megtartására. Észak és dél, kelet és nyugat egyházai fogadták el ezt az egyezményt, és olyan világszervezetek ajánlják a bevezetését, mint az Egyházak Világtanácsa, a Lutheránus Világszövetség, a Reformált Egyházak Világszövetsége, az Anglikán Közösség, a Közel-keleti Egyházak Tanácsa és a Metodista Világszövetség. Az általunk ismert legszélesebbkörű nemzetközi ökumenikus anyagnak nem szolgai átemelését, hanem magyarországi implementációját készítette el az Ararát Teremtésvédelmi Munkacsoport és Munkaág és terjesztette a Püspöki Tanács, valamint a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinata elé. (Ebben az implementációban Béres Tamás teológiai alapvetését, Szűcs Kinga történeti- és kontextus elemzését, Angyal-Cseke Csaba liturgiai kontextusvizsgálatát és Koltai Zsuzsi magyarországi evangélikus gyakorlati körképének bemutatását olvashatjuk az ünnep bevezetésével kapcsolatban.)

Az új ünnep az őszi időszakban

A Teremtés ünnepe annak a teológiai-tartalmi többletnek lehetőségét kínálja, hogy visszatérjünk ahhoz a teremtő Istenhez, amelynek transzcendenciája nem csupán reflexiója a világ immanens történéseinek, hanem mint azon változtatni képes őshatalom jelenik meg.
(Angyal-Cseke Csaba: Teremtés ünnepe – Liturgikus keretek)

Az őszi időszakban több a teremtés és a Teremtő Isten tiszteletére tartott esemény is van, ezek egymáshoz való viszonyát és értelmezési lehetőségét kínáljuk alább:

Szeptember 1.: teremtésvédelmi világimanap, a Season of Creation (nemzetközi teremtés időszaka kampány) első napja. A kampányidőszak szeptember 1-től október 4-ig (Assisi Szent Ferenc ünnepéig / állatok világnapja) tart. Az időszakban minden tagegyház maga választhatja meg, hogy mikor és hogyan valósít meg programokat. Magyarországon 2009. óta az utolsó héten tartjuk ökumenikusan a Teremtés hetét. A világimanap a magyarországi gyakorlatban kevésbé honosodott meg, de az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport általában a napon teszi közzé a teremtésheti füzetet az imanap jelöléseként.

Szeptember első vasárnapja: Teremtés ünnepe liturgikus ünnep. 2027-től a Magyarországi Evangélikus Egyház éves liturgiai rendjében helyet kapó vasárnapi istentiszteleti ünnep, mely a párhuzamos rendben szabadon ünnepelhető, és lehetőséget kínál közösségeknek, hogy a Teremtő Isten iránti hálaadás ünnepét az állandó ünnepek sorába, gyakorlatába beillesszék. (További részletek az alábbiakban.)

Szeptember utolsó hete: a Teremtés hete. Október első vasárnapját (az Aratási hálaadó ünnepet) megelőző héten (szeptember utolsó hetében) széleskörben ökumenikusan tartott tematikus hét Magyarországon. Az ökumenikus imahét őszi párja, melyben a közösségek a testvéregyházakkal közösségben egy teremtésvédelmi téma mentén közösen szervezhetnek lelki alkalmakat, közösségi eseményeket, teremtésvédelmi akciókat. Az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport minden évben segédanyagot készít a hét témájának kifejtésével. (Zavarbaejtő módon az anyagok publikációja a teremtesunnepe.hu oldalon történik.)

Október első vasárnapja: Aratási hálaadó ünnep. A párhuzamos liturgiai rendben hagyományosan és széles körben az oltárra helyezett terményekkel ünnepelt vasárnapi istentiszteleti ünnep a mindennapi kenyér megköszönése, a betakarított javakért adott hálaadás, valamint Isten megtartó, tápláló gondoskodásárét mondott köszönet.

Megjegyzések:

A Teremtés ünnepe nem cseréli le a Teremtés hetét. Az ünnep bevezetése nyitányt kíván kínálni az őszi időszakhoz annak reménységével, hogy az egész szeptemberi időszak egy a teremtés tematikus ünnepkörévé bővülhet a jövőben, hogy közösségeink a Teremtő Isten munkájának dicsőítésével, a teremtmény voltért és társakért történő hálaadással, és a teremtés ajándékaihoz való felelős viszonyulással – a Teremtés ünnep globális képzetétől az Aratási hálaadás lokális ajándékáig kiterjedően – találkozzanak, foglalkozzanak.

A Teremtés ünnepe nem helyettesíti az Aratási hálaadó ünnepet. Bár az egyházi év jelenlegi formája erős érzékenységet mutat a természet változásainak teológiai reflexiójára, feltételezi annak zavartalan ritmusát, azaz mintegy az immanens tapasztalatok transzcendens reflexióját adja. Ugyanakkor a teremtett világ ritmusának zavartsága manapság sokkal inkább olyan félelmet kelt, amelynek összefüggésében Laetare és Jubilate vasárnapjai, valamint aratásért való hálaadás ünnepe – üzenetének kialakulása történetét figyelembe véve magától értetődő módon – nem kínál olyan, a természeti világgal kapcsolatban a transzcendencia elsőbbségét hangsúlyozó üzenetet, amely egyúttal vállalja a jelennel való kellő, teológiai kötelességünket és felelősségünket manifesztáló konfrontációt. A Teremtés ünnepe annak a teológiai-tartalmi többletnek lehetőségét kínálja, hogy visszatérjünk ahhoz a teremtő Istenhez, amelynek transzcendenciája nem csupán reflexiója a világ immanens történéseinek, hanem mint azon változtatni képes őshatalom jelenik meg. (Ld. Angyal-Cseke Csaba: Teremtés ünnepe – Liturgikus keretek)

Szeptemberi tanévkezdés és teremtés ünnepe egy napra esthet. A szeptemberi időszak Magyarországon összekapcsolódik az oktatási intézmények évkezdésével, és a Magyarországi Evangélikus Egyház gyakorlatában a szeptemberi vasárnapokon szokássá vált az évnyitó istentisztelet kazuális alkalma a gyülekezetekben is. Sok gyülekezet tartja az évnyitó istentiszteletet szeptember első vasárnapján. Erre az egybeesésre ajándékként is tekinthetünk. Olyan teológiai témák, mint a zsengék megáldása (gondoljunk Pál apostolra: „a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését) vagy az új kezdet, az újjáteremtés (gondoljunk a Veni sancte imádságra, mely az évnyitó kazuália része is), a hála és felelősség témájának összekapcsolódása vagy a remény, mind mind olyan témák, melyek erős kapcsolódást adnak a Teremtés ünnep és a szellemi gyarapodás útjára bocsátott ifjú hívek (a diákok), valamint ezt a gyarapodást felelősséggel és odaadással szolgáló hívek (a tanárok) megáldásával.

A jövő reménységének megalapozására úgy tudunk a legalkalmasabban felkészülni, és akár családi körben, akár gyülekezetben, közösségben, akár az egyházi közoktatásban a gyerekeink jövőjéről a legjobban gondoskodni, hogyha az egyházra bízott szemléletet igyekszünk érvényesíteni például a teremtés szeretetére való neveléssel, a Teremtőnek ajánlott hálaadással, a teremtettségből származó felelősség komolyanvételével

A Teremtés ünnepe nem teremtésvédelmi ünnep, hanem bibliai és hitvallási alapokon nyugvó hitünk megvallása, ilyenformán küldetésünk, hogy a Teremtés ünnepe méltó rangot kapjon egyházunkban, és ezzel dicsőítsük a Teremtőt, hálaadással és felelősséggel fogadjuk a ránkbízott ajándékokat, a jelenben küzdő anyaszentegyházként, a jövő reménységének hordozójaként.

Nem marad el a Teremtés hete pályázat. A Magyarországi Evangélikus Egyház Ararát Teremtésvédelmi Munkaága a korábbi, immár hagyományos gyakorlat szerint az idei évben is tervezi a teremtés heti programokat támogató pályázat meghirdetését az őszi időszakban. A Teremtés ünnepe megjelenése nem kiváltja a Teremtés hete megtartását, hanem a felkészülésnek, megérkezésnek kíván új dimenziót és tágasabb teret adni.

Teremtés ünnepe: meghívás és ajánlások

Szeretettel hívunk minden közösséget, hogy már az idei évben ünnepeljék meg a Teremtés ünnepét szeptember első vasárnapján, 2026. szeptember 6-án.

Az ünnep neve: Teremtés ünnepe

Az ünnep időpontja: szeptember első vasárnapja (idén: 2026. szeptember 6.)

Az oltárterítő liturgikus színe: fehér

Javasolt lekciók/igehirdetési alapige: Jn 1,1-5 – 1Móz 1,1-2,3 – Kol 1,15-20 – Zsolt 148

Javasolt énekek:

Liturgikus anyagok:

Igehirdetés előkészítő:

Kívánjuk, hogy Isten áldása legyen minden ünneplésen egész világunk közösségében, és áldott készülést kívánunk mindenkinek az idei őszben a Teremtő Istennek és a teremtett javakért mondott hálával gazdag ünneplésére, valamint a teremtett világ állapotáért mondott fohászra és cselekedetre.

Köszönünk minden visszajelzést!

A 2026-os év, amolyan próbaév a Teremtés ünnepe bevezetésében, és a jövő év folyamán 2027-ben egy szélesebb körű liturgiai anyaggal és ajánlással tervezi a Teremtésvédelmi Munkaág a bevezetés támogatását. Ennek minél gyakorlatorientáltabb megvalósításához szeretettel fogadunk minden meglátást az ünneplő közösségektől akár az arterm@lutheran.hu e-mail címre küldött üzenetben, akár az alábbi linken elérhető Google Forms kitöltésével.

Híradás a MEET-referensek országos találkozójáról

Szerzők: Béres Tamás, Gáncs Tamás, Koltai Zsuzsi, Szűcs Kinga 
Fotók: Koltai Zsuzsi

A Műveld és Őrizd Evangélikus Egyházi Teremtésvédelmi (MEET) programban résztvevő közösségek delegáltjai találkoztak 2025. november 15-én az Evangélikus Hittudományi Egyetem kollégiumi kápolnájában egy teljes napra, tapasztalatok megosztására, közös gondolkodásra, közös imádkozásra, hálaadásra. Az Ararát munkacsoport tagjai által szervezett alkalom a Teremtés ünnepe témáját járta körül, és mint a korábbi találkozók, úgy most ez is nyitott volt érdeklődők és csatlakozni vágyó közösségek képviselői számára is.

A teremtésvédelmi szakmai nap programját Gáncs Tamás áhítata indította, melyben helyet kapott kortárs zsoltár, egy Albert Schweitzer-imádság (az emlékév tiszteletére) valamint annak kérdése, vajon a Teremtőről  alkotott képünk mennyiben múlik személyes tapasztalaton, és mennyiben betanult sémák ismételgetése. Igei paradigmaként a Tórából vett, sasmadárról és fiókáiról szóló kép (5 Móz, 32,11) szolgált.

Ezután az egybegyűltek egy kört alkottak, melyben mindenki megoszthatta saját közösségének teremtés heti ünnepi szokásait, élményeit, tapasztalatait. Az országos teremtés heti programok rövid bemutatása után bemutatta programját a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség, melyből megtudtuk, hogy a nagy kerek évfordulókon, a múltra hálával emlékezve is jól lehet a jövőbe felelősséggel tekinteni; a Dunakeszi-i és Gödi Evangélikus Egyházközségek, akik megmutatták, hogy gyülekezeti közösségek együttműködése és missziói lendülete is összekapcsolódhat a teremtés szeretetével; és a Budapest-Kelenföldi Evangélikus Egyházközség, akik elénk tárták a teremtésvédelem szociális-szolidáris aspektusait is. A résztvevők jó gyakorlataik megosztása mellett egymást is segítették, támogatták tanácsokkal, ötletekkel, odafigyeléssel és közös gondolkodással.

A résztvevők a teljesen növényi alapanyagokból készült közös ebéd jóízű fogyasztása közben is folytatták az aktív diskurzust közösségi programjaikról, terveikről, tapasztalataikról, és desszert gyanánt vendégül látták egymást az úgynevezett „batyus szeretetvendégség” keretében, melyhez a méltányos kereskedelemből származó (fairtrade) kávé mellé mindenki hozott valami házi süteményt, gyümölcsöt vagy magokat, vagy bármilyen „fenntartható forrásból” származó finomságot.

A délutáni blokkot Körösvölgyi Zoltán Természet, művészet hit/vallás című előadása nyitotta meg. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és a Zeneakadémia művészettörténész tanára, aki az Evangélikus Hittudományi Egyetem doktori iskolájának témavezetője is, olyan műalkotásokat ismertetett meg a hallgatókkal, amelyek hidat képeznek a teremtett világ által az emberi élet számára nyújtott nélkülözhetetlen körülmények ténye és azok életminőséget meghatározó figyelmes befogadásának lehetősége között. Robert Smithon, Olafur Eliasson, Andy Goldsworthy, Agnes Denes művészete és az előadó sok további pédája arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyszerre megszokott és veszélyeztetett természeti környezet művészi kifejezése komplex módon köti össze a természet, spiritualitás és teológia világát, mely mindannyiunk testi-lelki-szellemi otthona is egyben. A művészet, hit és természet lehetséges kapcsolódási formáit képzőművészeti és építészeti példákkal gazdagon illusztráló előadást élénk beszélgetés követte.

A gazdag szellemi és lelki táplálékot jelentő előadásból és beszélgetésből inspirálódva pedig Angyal-Cseke Csaba felvezetésével liturgia író csoportok alakultak, amelyben minden résztvevő lehetőséget kapott az alkotásra. A kis csoportok egy Teremtés ünnepi istentisztelet liturgiájának néhány részletét kezdték el kidolgozni a liturgikus keretek adta lehetőségek újragondolásával, valamint az ünnephez kapcsolódó gyónási és általános könyörgő imádság megszövegezésével.

A napot Béres Tamás áhítata zárta, melyben a Teremtés könyve szavainak segítségével arról esett szó, hogy Isten világában nemcsak lehetőségünk, hanem felelősségünk is kötődik a teremtési kapcsolatoknak megfelelő építő életszemlélet kifejezéséhez és megéléséhez.

Beszámolók a 2025. évi teremtés heti ünneplésről

“Végül kiárad ránk a Lélek a magasból. Akkor majd a puszta kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik.” – olvashatjuk a 2025. évi Teremtés hete kiemelt témájának alapigéjét folytató szakaszban Ézsaiás könyvében. (Ézs 32,15)

A Teremtés hetére ökumenikus felhívásra idén is sokan regisztráltak eseményt, és ezen események erdőnek látszó pontjai megtekinthetőek az ökumenikus térképen.

Alábbiakban pedig az evangélikus közösségek ünnepléseiből adunk közre egy válogatást ABC-sorrendben.

Isten Lelkének áldása legyen a közösségeken és a közös ünneplésen!

Ajkai Evangélikus Egyházközség – Pablényi Edina írása

Fókuszban a kapcsolódás és a megújulás

Az idei teremtés hetének fókuszába az került, hogy hogyan tudunk kapcsolatot felvenni egymással. Figyelmünk arra irányult, hogyan tudunk megújulni, erőforrásokat mozgósítani az által, ha kapcsolatba lépünk, párbeszédbe kezdünk egymással.

Ennek keretén belül igyekeztünk az alkalmainkat összeállítani, szokásos gyülekezeti keretekből kilépve felhívni a környezetünk fontosságát arra, hogy az Ajkai Evangélikus Egyházközség egyszerre elkötelezett a teremtésvédelem, és a helyi értékek megőrzése iránt.

Első lépésként kapcsolódtunk a Mobilitás hetéhez a Bringázz a templomba projekttel. Alapvetően a Mobilitás hetét a helyi önkormányzat stratégiai és fejlesztési osztálya szervezi, a Bringázz a Templomba ennek a projektnek egy része. Ezen a vasárnapon többen vállalták, hogy kerékpárral érkeznek.

Következő projektünk a helyi katolikus iskolához kötődik. Az iskola rendjébe beletartoznak a hónap első szerdáján tartott misék. A misével párhuzamosan hónapról hónapra az evangélikus és református diákoknak istentiszteletet tartunk. Az októberi istentisztelet a Teremtés hetéhez csatlakozva valósult meg. Két istentiszteleti alkalom a teremtési rend és a megújulás téma köré szerveződött. Az oltárra került virágok, gyümölcsök a hálát szimbolizálták. Az istentisztelet végén a gyümölcsöket szétosztottuk a diákok között.

Végül az októberi családi istentiszteletünkön arra kértük a családokat, hogy hozzanak magukkal egy-egy termést, gyümölcsöt és a kihelyezett kosarakba helyezzék el az oltártérbe. Az istentisztelet elejére a kosár szépen megtelt.

A záró imádság előtt arra kértük a jelenlévő hittanosokat, hogy jöjjenek ki az oltár térbe. Minden gyermek választott a szépen becsomagolt árvácskák közül. És olyan gyülekezeti tagnak ajándékozta, akit csak „látásból” ismert. Ennek az volt a célja, hogy felismerjük: Egy közösség vagyunk. Bátorítottuk a gyermekeket merjenek bátran odalépni, kapcsolatot felvenni a gyülekezeti tagokkal. Nagyon szép alkalom lett, az idősebbek, akik sokszor sokféléképpen támogatják az ifjúsági és gyermek munkát, a hála virágaival térhettek haza. Az árvácskát azért választottuk (és ez az igehirdetésben is elhangzott), mert magvait szétszórva szinte bárhol ki tud kelni, ezzel is hirdetve a gondviselő Isten nagyságát.

A templom és a parókia köré ültetett virágok is ezt hirdetik az éppen arra felé járóknak. Erre a szakaszra évelő virágokat ültettünk el, hogy évről évre emlékeztessen bennünket az Isten gondviselő szeretetére és a megújulás ajándékára.

***

Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium – Szabó Andrásné írása

A Teremtés hetének megünneplése többéves hagyomány iskolánkban. Szeptember 29-én, a hétkezdő áhítatunk egyben a teremtés heti nyitó istentiszteletünk is volt, melyen a felső tagozatos diákok imádságok olvasásával kapcsolódtak a liturgia szolgálatába.

Hétfőn a Gödöllői Árva Lelkek Állatvédő Egyesület munkatársai érkeztek hozzánk, három mentett kutyával és egy cicával, a gyerekek nagy örömére. A felelős állattartásról beszélgettek a tanulókkal, akik az állatoknak szánt adományaikkal, ajándékaikkal igyekeztek segíteni az egyesület munkáját.

Ezen a napon a Hatvanból érkező dietetikus szakember is tartott előadást az egészséges táplálkozásról, életmódról a nagyobb diákoknak.  A kisebbekkel pedig zöldség- és gyümölcssalátákat készítettünk, hogy ezzel népszerűsítsük az egészséges táplálkozást.

Terveink szerint az iskola kertjében felállított magaságyásban tudunk majd olyan zöldségeket termeszteni, amelyek szintén az egészséges táplálkozást népszerűsítik, és a környezettudatos magatartásra neveli a tanulókat.

***

Bakonytamási Evangélikus Egyházközség – Szakos Csaba írása

Gyönyörűen feldíszített oltár előtt adhattunk hálát Istennek a teremtett világért és mindazokért az ajándékokért, amelyekkel nap mint nap megajándékoz bennünket. A Teremtés hete arra emlékeztet bennünket, hogy Isten világát ajándékul kaptuk, és Jézus Krisztusban új világot készít számunkra. Ezért legyünk hálásak, felelősek, és engedjük, hogy Krisztus munkálja bennünk az új teremtést – most és mindörökké.

Hálás szívvel köszönjük Vági Sándor és Vági Sándorné több napos áldozatos munkáját, Ihászné Luncz Éva és mindazok segítségét, akiknek köszönhetően finom ebéd került az asztalunkra. A testvéri közösségben elfogyasztott étel igazi áldássá lett.

A megelőző napon tartott gombaismereti túra legízletesebb gombái sem maradtak ki a menüből – mind elfogytak! A bátrabbak még íjászatban is próbára tehették ügyességüket.

Istennek legyen hála ezért a csodálatos napért, a sok segítségért, felajánlásért és a finom süteményekért, amelyek mind a közösség szeretetét tükrözték.

***

Benka Gyula Evangélikus Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola – Horváth Z. Olivér írása

A Teremtés hete ebben az évben is összetett programsorozattal valósult meg a Benka iskola és az Ótemplomi gyülekezet közös szervezésében. Idén szeptember 28-án, vasárnap délelőtt egy családi istentiszteleten nyitottuk meg a Teremtés hetét, ahol alsós gyermekek szolgálatán keresztül szólalt meg a hét üzenete (Elbukás, megtérés, újjáteremtés). Az alkalmon körülbelül 300-400 gyermek és felnőtt lehetett együtt.

A hét folyamán előadásra került a ’Mielőtt az enyém lettél’ zenés színdarab, amely történet helyszíne egy kutyamenhely és a felelős állattartásra való nevelést célozva kapcsolódott az Isten teremtett világáért kapott felelősségünk üzenetének megerősítéséhez. A Teremtés hetére esett az állatok világnapja (október 3.), így a két alkalom szervezése összekapcsolódhatott témájában és fókuszában is. A színdarabot összesen nyolc előadásban láthatták az érdeklődők. A nézők és előadók egyaránt életre szóló élményként élték meg az előadásokat.

Október 5-én egy óvodásokat megcélzó gyermekistentisztelettel zárult a hét, ahol Noé bárkájának a történetét dolgoztuk fel a gyerekekkel, és ahova mindenki elhozhatta legkedvesebb plüssállatát. Itt kb. 200 gyermek és felnőtt lehetett együtt.
Ezzel párhuzamosan meghirdettünk egy adománygyűjtést is a helyi állatmentők támogatására, amire sok felajánlás érkezett a családoktól.

***

Budapest-Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség – Bolba Márta írása

Október 5-én vasárnap családi istentisztelettel és kertrendező gyülekezeti nappal ünnepeltük gyülekezetünkben a Teremtés ünnepét Józsefvárosban. Tematikus sorozatunkban a teremtés hete előtt 2, utána 1 pénteki gyülekezeti gyermekdélután alkalmával foglalkozunk a teremtés és a környezetvédelem témájával. Gyermekdélutánjaink helyszíne a templomkert, és a kert gondozása a foglalkozások szerves része.

A teremtés ünnepén elénekeltük a részt vevő gyerekekkel a Naphimnuszt feldolgozó énekünket és a Ki teremtette ezt a világot kezdetű éneket. A résztvevők levendula zsákokat készítettek a templomkert gyógynövény terméséből.

A Mandák kollégiumunk egykori diákelnöke, Horváth Balázs vezetésével az évek óta érlelt komposztunkat rostáltuk és a komposztot felhasználtuk a kert talajjavításához, valamint a kerti zöldhulladékunk és konyhai hulladékunk termokomposztálásáról hallgatunk előadást.

A kertben őszi növényeket ültettünk, elültettünk egy lila bodzát és hagymás virágokat is, a lombot összesepertük és feldaraboltuk az ágakat a komposztáláshoz. Gyülekezeti rendezvényünkön 26-fő vett részt.

***

Büki Evangélikus Egyházközség – Simon Réka írása

A Teremtés hete keretében Bükön ökumenikus áhítaton könyörögtünk a teremtett világért, szembenézve károkat okozó felelőtlen mindennapi döntéseinkkel. Isten akaratába és irgalmába vetetett reménységgel imádkoztunk megtérésért és a teremtett világ gyógyulásáért.

Hagyománnyá vált gyülekezetünkben, hogy a Teremtés hetében hálaadó istentiszteleten kapnak áldást a jubiláló, és az azt kérő házaspárok. Idén is többen térdeltek ez alkalomból az Úr oltárához. Teremtés heti projektünk ez évi folytatásaként pedig ismét gazdagítottuk bibliai növényekből álló ágyásunkat – ezúttal elsősorban olajfákkal és mirtusz bokrokkal, illetve más bibliai, mediterrán vidékén élő növényekkel. 

***

Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség – Breuer Katalin írása

Gyülekezetünk évtizedek óta szervez bibliodramatikus foglalkozásokat, kurzusokat és táborokat. A 2025. évi Teremtés hetében, szeptember végén a Nógrád megyei Bánkra, a festői tó mellé kirándulunk, és úgy döntöttünk, hogy ebben a természeti környezetben a Teremtés hetének témájához igazodó bibliodramatikus foglalkozást szervezünk. A dráma egyik fontos eleme az I. zsoltár volt. („Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja.”)

A bibliodráma alkalom  központi témája a „Törvény és a gazdag ifjú” esete volt. E történetben a folyóvíz mellé ültetett fa (Zsolt 1,2-3) bizonyosságával áll Jézus elé valaki: „Mi jót tegyek, hogy örök életet nyerjek?”(Mt 19,16) A fa léte, szimbolikája, a gyönyörű tóparti helyszín adott bibliodramatikus eszközöket a történetbe való belehelyezkedésünkhöz. E szimbólum segítségével beszélgettünk, rajzoltunk, sétáltunk a Bánki-tó környezetében, végiggondolva, hogy a Törvényhez ragaszkodásban gyökerező istenhit vajon milyen biztonságot nyújthat? Vajon elégségeset-e?

A két bibliai textus egymásnak feszülése, újragondolása segítségével került a foglalkozás végén a „színpadra” egy-egy mai jelenet a résztvevők fantáziája eredményeként, esetenként a zsoltárvers mai átköltésével.

***

Dunakeszi és Gödi Evangélikus Egyházközségek

GÖD: ZÖLD SZOMBAT  – Biró Anna

Göd Dunakeszi leányegyháza, de külön – külön is erős közösség vagyunk és folyamatosan dolgozunk a közösség építésén amelynek egyik formája éppen a zöld gondolkodás. Gödön kicsi a kert évi kétszer dolgozunk benne együtt. De intenzíven használjunk, elsősorban a játékos hittanon kell a mozgás igényt kielégítse, emellett a várakozó szülők gyerekek és szeretetvendégség egyéb program esetén a teljes gyülekezetet igényeit. Itt tudunk bevinni gyerekeknek érthető módon teremtés védelmi elveket, tárgyakat fejlesztéseket, ehhez sok adományt és idő,- energia beli szolgálatot kapunk. 

A gödi zöld szombat szeptember 20-án volt, összesen 25 fő vett részt a kert őszi felfrissítésében. Öreg tuskókat is kiszedtünk, a zöld hulladékot elástuk a homokos talajba de komposztálót is telepítettünk. Gazoltunk, a kiégett fű helyett kakukkfüvet telepítettünk (tavasszal fehér herét és füvet is fogunk). Méhlegelőt különítettünk el, magyar termelő (Vadvirágom) magkeverékével ültettük be, itatót helyeztünk ki és rovar hotelt készítettünk. A mag, a madárodú és a madáretető adományból érkezett. Utóbbi az újrafelhasználás szép példája is: az öreg etető egy fehér templom alakú etető formába alakult át. Egy 6,5 éves résztvevő szerint a madár pap ott fogja megkeresztelni a madárfiókákat. (A kisfiú családja a covidban költözött Gödre, a saját keresztelője az első ide kötődő élménye.)

GÖD TEREMTÉS HETI CSALÁDI ISTENTISZTELET 09.28
dr. Petriné Chikán Katalin, Barcs Ágnes, Biró Anna, László Dávid

„Alsógödi evangélikus templomunk sokak számára ismerős lehet, akik a Luther Márton utcán bicikliznek, gyakran megállnak előtte a padon pihenni, elolvassák a nagyünnepi kerítésüzeneteket, vagy megcsodálják a betlehemet Ádvent idején. Őket is szeretettel hívjuk családi istentiszteleteinkre, a tanév minden hónapjának utolsó vasárnapján 9:15-kor! Ezeken az alkalmakon az ige mindig a gyermekek nyelvén is megszólal, és természetes, ha kérdeznek, kacagnak vagy éppen gyermeki kíváncsisággal fedezik fel a templom világát.

Szeptember utolsó vasárnapján kiemelt tanévnyitó, s egyben hálaadó családi istentiszteletet tartottunk. A teremtés ünnepének őszi időszaka kihangosítja azt a minden napra érvényes igazságot, hogy milyen kimondhatatlanul gazdag, mégis megőrzendő a bolygónk, amelyet Teremtőnk bízott ránk. A Biblia első lapjain olvassuk: „Az Úristen fogta az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt” (1Móz 2,15). Ezt a „nulladik parancsolatot” mindnyájan magunkénak tudhatjuk: Isten gondnokká tette az embert, feladatot és felelősséget adott neki, hogy a természet szépségét és áldásait óvja meg a következő nemzedékek számára!

A rövidített liturgiában ifjúsági énekek csendültek fel, köszöntöttük e hónapban megkeresztelteket, majd az oltárra hozott terményeket kicserélve gyakoroltuk a hálaadást és az ajándékozás örömét: amit kaptunk, azt osszuk meg egymással is.

Ezután a szépen gondozott templomkertben a gyerekek a teremtés napjaival kapcsolatos forgót színeztek, miközben új dunakeszi diakóniai lelkészünk, László Dávid beszélgetett velünk az Istentől kapott élet kincseiről, önmagunk, egymás és a teremtett világ szeretetéről és törődéséről, amelyet Jézus szeretetében tudunk csak betölteni.

Alkalmunk, amely része volt az Evangélikus Egyház országos teremtés heti rendezvénysorozatának, szeretetvendégséggel fejeződött be. Ezen a napon annyi minden történt a templomban, hogy egy gyerek sem kérdezte meg: „Mikor megyünk haza?”

DUNAKESZI ZÖLD SZOMBATOK ÉS TEREMTÉS HETE 09.27 és 09.28

Kovács Nelli, dr. Petriné Chikán Katalin

Hagyományainkhoz híven hosszú évek óta idén is megrendeztük a 2025ös Teremtés heti ünnepi sorozatunkat Gödön és Dunakeszin egyaránt. 

Vallásunk és evangélikus hitvallásunk része, hogy vigyázzunk Isten adta teremtett földi életünkre. Óvjuk a természetet, azokat a roskadásig termett fákat, növényeket és terített asztalt, amit a földünk nyújt nekünk embereknek. Nem csak kötelességünknek érezzük, hanem motiváltak is vagyunk abban, hogy gyülekezetünkben minél többünkkel megismertessük törekvéseinket; Az újrahasznosításról, amire évente négyszer két hétben adományos udvart nyitunk, 10fős nyugdíjas gyülekezeti tagjainkkal.

A takarékosságról, ahol a használt tárgyakat befogadva, újragondolva, értelmet adunk nekik vagy megjavítva, tovább használjuk gyülekezetünkben, vagy tovább adományozzuk egy-egy rászorulónak.

A biodiverzitás megőrzését a 2600nm2es templomkertünkben gyakoroljuk a 15fős D.E.D.I.K/ Dunakeszi Evangélikus Diakóniai központ/ lakóinak segítségével. 

A tudatos környezetvédelmet az esővíz gyűjtésével es kútvíz öntözésével, a talajvédelmet a mulcsolással, talajtakarással, helyi komposztálással, zöld felületek növelését magasabb ökológiai értékű növényzet telepítésével végezzük egész évben.

Zöldszombatoknak hívjuk azokat az alkalmainkat, amit 1 fő vezetésével minden hónap utolsó vasárnapja a családi Istentisztelet előtti szombatján hirdetünk, 12-szer egy évben. Résztvevők száma alkalmanként 10-12 fő.

A vasárnapi istentisztelet után 50 fős szeretetvendégséggel kínáltuk a gyülekezet szorgos kezeit, melynek előkészületeit fiataljaink (5-10fő) gyakorolják segítőként. Zenész segítők 5 fő.

Első számú támogatónk és vezetőnk, aki nélkül mindez nem jöhetett volna létre, aki minden nemű kezdeményezést ötletet és megvalósítást bíztat, lelkészünk. Mottónk: a szavakat tettekre váltjuk és imával koronázzuk.  

***

Dunaújváros-Kisapostagi Társult Evangélikus Egyházközség – Pék Istvánné írása

Szombaton este gyűlt össze a dunaújvárosi gyülekezet lelkes magja – mintegy 20 fő – a szeretetvendégséggel egybekötött vetített képes élménybeszámolóra. A teremtett világ szépségei, Svájc természeti csodái, hegyei, hágói, gleccserei tárultak a nézők elé Stermeczki András útibeszámolójában. A képek sorát egy-egy ima szakította meg, melyben megköszöntük a teremtett világ sokszínűségét, kértük a megújulását. „A keresztény ember nem uralkodó a világ felett, hanem sáfár. Nem kivonul a világból, hanem imádkozik érte. Nem kizsákmányolja, hanem ünnepli.” Elhangzott a 121. zsoltár is. Az asztalon visszaköszöntek csodálatos világunk finomságai, melyek a hallgatóság testi megújulását segítették.

***

Evangélikus Középiskolai Kollégium – Gubik Katalin írása

A Teremtés hete programsorozatba kollégiumunk is évek óta örömmel bekapcsolódik. Ezek a rendezvények az épített és természeti környezetünk értékeit hivatottak megismertetni a diákokkal, ápolásukra, megőrzésükre, a teremtett világ védelmére ösztönözve őket. Eveztünk már együtt a Dunán, barangoltunk csendes túrán a Pilisben, megvizsgáltuk, hogy tekinthetünk-e Noé bárkájaként az állatkertekre. 

Az idén, mivel a program a teremtés csodáját több stációra osztotta, mi is így alakítottuk a programot. A kollégiumi foglalkozások keretében beszélgettünk a programfüzetben lévő tematika alapján a gyász, az elhagyatottság, a szentlélek áradása és a micsoda a boldogság témákról. 

A Micsoda a boldogság? téma pedig elhozta nekünk a program legjobban várt elemét, a kerékpározást. Minden csoport vállalt egy kis részt, de a hosszú kerépártúrát csak a legbátrabbak vállalták. Két keréken fedeztük fel Szentendrét. 

A programot délben indítottuk, hisz októberben már minden perc számít a korai sötétedés és az esti lehűlés miatt. Óbudáról kerekeztünk, mert így utunk végig kiépített és biztonságos kerékpárúton vezetett, az utolsó zöld árnyalatukat mutató Duna-parti fák lombkoronája alatt, ami különösen széppé tette a túrát. 

Alkalmat adott az elcsendesedésre, elmélkedésre, hogy csak a madarak, a folyó és mi voltunk. Nemcsak a Duna, mi is “flow”-ban voltunk. Nagyon jó érzés volt, valóban a boldogság érzését adta a szabadság, ahogy tekertünk a gyönyörű tájon. 

Szentendrére érve belevetettük magunkat a belváros kacskaringós utcáiba. Még egy szűk sikátorba is sikerült pár másodpercre bennragadnunk az egyik bringával, de végül a terepviszonyokkal vívott heroikus küzdelem után feljutottunk a Templom-dombra. A kilátás minden izzadságcseppet megért: előttünk hevertek a város piros tetői kuckózásra invitáló padlásszobáikkal, háttérben a Duna, átellenben a környező napsütötte dombok. Itt megelégedve tapasztaltuk, milyen nagy Isten jósága és beszélgettünk a „Boldogok vagytok, akik mindenütt víz mellett vethettek, és szabadjára engedhetitek az ökröt és a szamarat.” (Ézs 32,20) ige értelmezéséről. A teremtett világ szépségeiben gyönyörködve az igéről beszélgetve elcsendesedtünk, megpihentünk. 

A kerékpáros kaland a pihenés és a lelki táplálék után elérkezett a test jutalmazásának ideje. A diákok örömmel és hangos ovációval jutalmazták az ötletet, hogy egy közeli legendás lángosozó a következő állomás, a klasszikus sajt-tejföl kombó most is verhetetlen volt.

Ezután a Duna-parton folytatódott a program. Kavicsokat dobáltunk a vízbe, a fiúk eleven énje is előjött fára mászás közben, a lányok pedig kagylókat fürkésztek a temérdek kavics között. Utána a füves részen háló nélküli hamis teniszt játszottunk, amit később egy igazi teniszpályán folytattunk profi körülmények között. A jó levegő annyira frissítő volt, hogy még akkor sem éreztünk fáradtságot.

A játék után eleget tettünk annak a vállalásunknak is, hogy egy dunaparti részt megtisztítunk, így szemétszedés, zsákolás következett. Ezt követően visszakerékpároztunk Budapestre, ahol a kirándulást egy közös burgerezéssel zártuk azzal az érzéssel, hogy egy tartalmas és emlékezetes napot töltöttünk egymás társaságában.

Köszönet Pál Ildikó és Hidasi Péter kollégáknak a szervezésben nyújtott segítségükért, Nagy Zsuka tanárnőnek, hogy elkísért bennünket, Németh Ádám tanár úrnak pedig a Teremtés Hetéhez kapcsolódó kvízjátékért, mely szervesen illeszkedett heti áhítatunkba.

***

Forrás Evangélikus Keresztyén Óvoda – Szőllősyné Lassu Zsuzsanna írása

 A Teremtés hete keretében óvodánk a székesfehérvári Sóstói Parkba látogatott. A gyermekek megtekintették a madárkórházat, ahol sérült madarakat ismerhettek meg, és megtanulták, hogyan segíthetünk a teremtett világ védelmében. A parkban tett séta során különféle állatokat és növényeket figyeltek meg, majd a szabadtéri játszótéren közös játékkal zárták a napot. Élményekben gazdagon, hálával telt szívvel tértünk haza.  

***

Gaudiopolis Békásmegyeri Evangélikus Szeretetház – Szombatiné Nagyházi Marianna írása

A Békásmegyeri Evangélikus Szeretetházban 2025.október 3-án egy egész ünnepi hetet lezáró délutáni program keretén belül szeretetvendégséget tartanunk.

Hagyományainkhoz tartozik az Idősek világnapjának méltó megünneplése, mely esemény köré minden évben egy héten át tartó programsorozatot szervezünk és éves programunkban szintén hagyományosan szerepel a Teremtés hetének megrendezése.

Az idén ez a két egyhetes program pont egy időre esett, így a záróprogram és az azt követő szeretetvendégség méltó lezárása volt a hétnek. A Teremtés hete és teremtettségünk megünneplése mellett, közös imák és énekek eléneklésével, versekkel és szeretetvendégséggel készültünk a délután folyamán.

Az alkalom kiváló lehetőséget adott az összetartozás megélésére, az elcsendesedésre a mai rohanó világban. A közös készülődés már reggel elkezdődött, néhány lakónk pogácsát sütött, míg a többiek a helyszín berendezésében, az asztalok megterítésében vettek részt. Az eseményen lakóinkon és dolgozóinkon kívül részt vett intézményünk témaindításra felkért lelkésze és a Csillaghegyi Evangélikus Gyülekezet néhány tagja is. Beszélgettünk a teremtésről, valamint a teremtett világ megőrzéséről az utókor számára. Arról, hogy kortól függetlenül minden apró lépés számít, és ha közösen cselekszünk, képesek vagyunk valódi változást elérni.

***

Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskola és Óvoda – Böröczkyné Dózsa Lívia írása

A Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskola és Óvoda gazdag programsorozatot valósított meg a Teremtés hetében. Többéves hagyománya van ennek az intézményben, ahol a pedagógusok arra törekszenek, hogy a lelki tartalom találkozzon a gyermekek életkori sajátosságaival. A hétfő reggeli áhítaton iskolalelkészünk bibliai történetek segítségével járta körül az elbukás, megtérés, újjáteremtés témakörét.

A pillangó teljes átalakulása volt a témája az 1. osztályosaink projektjének.  A gyurmázás mellett rajzoltak az átalakulásról, megtanulták a Pillangó, ha lehetnék című éneket. Megnéztek egy kis filmecskét az átalakulásról, és egy mesét is meghallgattak a gyerekek Elmóról, a kis hernyóról, aki a történet végére csodás pillangóvá vált.  

Az újjáteremtéshez kapcsolódva az iskola udvarát szépítettük virágültetéssel és bibliai növényekkel ültettünk be egy virágágyást.

Iskolánk nyolcadikos tanulói pénteken Keszthelyen jártak, ahol az Életfa Iskola diákjaival közösen megtekintették a zsinagógát és a Bibliai Kertet.  A közös projekt, melynek ötlete a Centropa Alapítvány továbbképzésén született, a tavalyi tanévben kezdődött, amikor a keszthelyi iskola diákjai látogattak Pápára.

Rajzszakköröseink a Vajda Márta Óvoda, Általános Iskola, Készségfejlesztő Iskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény diákjait látták vendégül egy kézműves foglalkozásra az ősz jegyében újrahasznosított anyagokkal.

A hét folyamán papírgyűjtést is rendeztünk.

Harmadikosaink a Csodavár Evangélikus Óvodában jártak, ahol a teremtés és újjászületés jegyében játszottak, kézműveskedtek.

Hatodikosaink túrázással, drámafoglalkozással egybekötött családi napot szerveztek.

A felsős evangélikusok gyalogtúrán vettek részt, melynek során a természet őszi változásait, a tavi élővilágot figyelték meg. Erdei akadálypályán bizonyították ügyességüket, a természetben termő növényeket kóstoltak.

Diákistentiszteletünkre a 2. osztály készült énekes, zenés szolgálattal, melynek zárásaként megfogalmazták, hogy miért adnak hálát az elmúlt időszakban.

Október 18-án Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna evangélikus esperes és hobbicukrász fog ellátogatni hozzánk. Mesél a gyerekeknek hivatásáról, hobbijáról, és közösen fognak süteményt készíteni.

***

Harkai Evangélikus Egyházközség – Locsmándi-Bősze Veronika írása

Az idei évben újraindítottuk a gyülekezetünkben a Teremtés hete ünneplését, amely az elmúlt években sajnos elmaradt, de most ismét szeretnénk hagyománnyá tenni. A hét központi gondolata az volt, hogy felelősséggel viszonyuljunk a világunkhoz, amelyet Isten ránk bízott, és hogy a legkisebbek is megtapasztalhassák: minden apró cselekedet számít.

A hét során kézműves foglalkozást szerveztünk hét különböző állomáson, ahol minden állomásnak saját vezetője volt. Ők nemcsak bemutatták az adott kézműves feladatot, hanem el is mesélték, miért fontos az a teremtésvédelem szempontjából – legyen szó újrahasznosításról, természetes anyagok használatáról, vagy arról, hogyan tudjuk védeni a környezetünket a mindennapokban. Az állomások között volt például méhviasz-gyertya készítés, növényültetés, homokkép készítés stb.

Mivel a program hosszabb szünet után most indult újra, a vártnál kevesebb résztvevő érkezett, de ez nem szegte kedvünket. Kibővítettük a program idejét, hogy többeknek legyen lehetősége bekapcsolódni, és azok is részt vehessenek, akik valamilyen oknál fogva nem tudtak eljönni a kézműves délutánra.

A vasárnapi Mocorgó istentiszteleten is a hálaadás és a teremtés védelme volt a központi téma. A gyermekekkel a megmaradt anyagokból gyertyát készítettünk, ami egyszerre jelképezte a fényt, az életet és az Isten iránti köszönetünket a teremtett világért.

A programot nemcsak a gyülekezetben, hanem a helyi iskolában is megtartottuk: oda is elvittem a Teremtés hete üzenetét a diákokhoz. Az osztályokban beszélgettünk arról, hogyan tudjuk megőrizni a természetet, és mit is jelent az, hogy uralkodni rajta.

Gyülekezetünk és a Vakok és Gyengénlátók Győr-Moson-Sopron Vármegyei Egyesülete között az elmúlt évben jó kapcsolat alakult ki. Igyekszem őket a lehető legtöbb programunkba bevonni, hiszen a gyermekek érzékenyítését nem lehet elég korán kezdeni. A korábbi jó tapasztalatok alapján a teremtésvédelmi kézműves foglalkozásunkhoz is örömmel csatlakoztak.

A kézműves program mellett, fontosnak tartom a szemléletformálást is. Ezért a Teremtés hete minden napján a gyülekezet facebook oldalán egy rövid gondolatot osztottam meg a hét témájával kapcsolatban. Ezeket a falu különböző facebook csoportjaiban is megosztottuk, és számos pozitív visszajelzést kaptunk rá mind online, mind személyesen.

Összességében hálásak vagyunk a közös élményekért, és azért, hogy kicsik és nagyok együtt tanulhattak arról: Isten teremtett világát megőrizni nemcsak feladat, hanem öröm is. A tapasztalataink alapján jövőre szeretnénk még többeket megszólítani, és a programot éves hagyománnyá tenni a gyülekezet és a falu életében.

***

Kiskőrösi Petőfi Sándor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Technikum – Rákóczi Andrea írása

Földbarát kalandok hete a KEVI Petőfi Sándor Általános Iskolájában

Iskolánk második alkalommal csatlakozott a Teremtés hete témahéthez.

Leginkább az alsó tagozat kapcsolódott be, de néhány program a felső tagozatot is érintette, sőt a gimnázium tanulói is csatlakoztak a Teremtés hetéhez, így az egész iskolás KEVI közösség együtt ünnepelhette a teremtett világ szépségét, védelmét.

A Teremtés hetén kiemelt figyelmet fordítottunk arra, hogy a világunk ajándék, amit védenünk kell, ezért a környezettudatosság, a fenntarthatóság volt egész héten a középpontban.

Fontos célunk volt az is, hogy a gyerekek a programokon keresztül megtapasztalják, hogy milyen nagy az ő felelősségük is Földünk megóvásában, ezért a programokat is ennek figyelembevételével szerveztem.

Iskolánk Teremtés heti programja

Hétfő Petróczi Dóri tanító néni tartott interaktív órákat az első osztályosoknak a méhek védelméről. A kis elsősök megtanulhatták, hogyan élnek a méhek a kaptárban, hogyan készül a méz, miért nélkülözhetetlenek a méhek természetben és mit tehetünk mi, hogy megvédjük őket. Testközelből láthattak méh kaptárat, füstölőt, belebújhattak gyerekméretű, igazi méhész ruhába és mézet kóstolhattak.

A keddi áhítaton iskolalelkészünk, Marcsi néni is felhívta a gyerekek figyelmét arra, hogy figyeljünk Isten ajándékára, a teremtett világunkra, benne a növényekre, állatokra és az emberekre.

Hittan órákon Teremtés könyvecskét készítettek a gyerekek, miközben felelevenítették Isten teremtő munkáját.

A hét folyamán rajz és technika órákon „Én is a teremtés része vagyok”címmel rajzot  készítettek a diákok, melyből kiállítást rendeztünk.

Szerda a Kis Kertészek napja volt, amikor is a 2.c osztály növényeket ültetett. A gyerekek itt megtapasztalhatták, hogy egy-egy növény elültetésével ők maguk is hozzájárulhatnak a természet szépségéhez és megőrzéséhez.

Csütörtökön, „zöld lábnyom”napot tartottunk. A környezettudatosság jegyében a gyalogosan, biciklivel vagy rollerrel érkező gyerekeket egy almával jutalmaztuk.

Ugyanezen a napon délután Tiszta udvar, vidám iskola” jeligével szemétszedésre indult a 4.c osztály.

Pénteken, ami egyben az Állatok Világnapja is volt, dr. Bozi Róbert állatorvos előadásán vehettek részt a gyerekek, ahol tanulhattak az állatok védelméről és a felelős állattartásról. Az előadás után kézműves foglalkozás keretében állatokat készítettek a gyerekek.

A hetet egy „élőlánccal” zártuk, ezzel is kifejezve a teremtett világ védelméért érzett közös felelősségünket.

Volt egy egész hétre kiterjedő kihívás sorozat, ahol a kis környezethőseink különböző kihívásokat teljesítettek.

Hétfőn volt a Cseppőrjárat küldetés nap, amikor a környezethősök arra figyeltek nagyon, ha csepegő csapot látnak, zárják el. Illetve feleslegesen ne folyassák a vizet.

Kedden, a Csomagoló Manó napon dobozban vagy textil szalvétában kellett hozniuk az uzsonnát, mert a Csomagoló Manó nem szereti az egyszer használatos zacskókat.

Szerdán a „Színes tányér kihívás” várt hőseinkre, amikor is 3 különböző színű zöldséget vagy gyümölcsöt kellett enniük a nap folyamán, lehetőleg nyers állapotban.

Csütörtök a Fényvadász küldetés nap volt, amikor a környezethősöknek meg kellett menteniük a Földet a fölösleges áramfalóktól.

Pénteken Kulacskalandor nap volt, amikor műanyag palack helyett, saját kulacsban kellett hozni az innivalót.

Hétvégére is kaptak egy kihívást a gyerekek, ami talán a legnehezebb lehetett számukra, hiszen digitális detox. hétvége várt rájuk. Ebben a különleges küldetésben a kütyük pihenőt kaptak és a környezethőseinkre várt a séta, kert, társasjáték, rajzolás, beszélgetés.

Úgy gondolom, hogy a Teremtés heti rendezvénysorozat teljes mértékben elérte a célját, sikeres volt, hiszen a gyerekek aktívan részt vettek a programokon, megismerték a természet, a teremett világ értékeit, közösen tapasztalhatták meg a környezettudatosság örömét és fontosságát.

***

Mezőberény I. Kerületi Evangélikus Egyházközsgé – Lázárné Skorka Katalin írása

Október 3-án pénteken egy teljes délutánt szenteltünk a teremtés heti témának. A gyülekezet ifjúsága és néhány presbitere egy rászoruló család megsegítését tűzte ki célul az eredeti vállalásaink mellett. Így az időközben a templomkertben és a parókia udvarán kivágott fákat összegyűjtöttük, teherautóra pakoltuk és ennek a családnak juttattuk el. Ugyanígy számukra ajánlottuk fel azokat a feleslegessé vált bútorokat is, amik eddig az ifiteremben voltak.

A parókia udvarán is szorgoskodtunk: a lombsöprés, udvarrendezés után körbeálltunk és rövid áhítattal csendestünk el. Közösen adtunk hálát Isten teremtett világáért, az közösségben tapasztalható tevékeny szeretetért, hogy kaphatjuk és továbbadhatjuk a jót.

A gyülekezet ifjúsági termében és egy nagyobb raktár helyiségében rendet rajtunk, a régi magazinokat, feleslegessé vált könyveket, iratokat összekészítettük papírgyűjtésre. A szükségtelen és működésképtelen eszközöket összegyűjtöttük a lomtalanítás napjára.

A közös vacsora után az ifjúsági teremben filmnézéssel zártuk a napot, majd beszélgettünk a Napfivér, holdnővér című filmről.

***

Mezőberényi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Kollégium és Általános Iskola – Lázárné Skorka Katalin írása

Szeptember 29-én diákok bevonásával tartottunk teremtés heti hétkezdő áhítatokat. A tanulók és pedagógusok a MEÖT ezévi segédfüzetének imádságait és áldását olvasták fel.

A hét során a kollégiumban valamint több évfolyam hittan óráján megnéztük Zeffirelli Napfivér, holdnővér c. filmjét, beszélgettünk Assisi Szent Ferenc életéről, megismerkedtünk Sík Sándor fordításában a Naphimnusszal, aminek 800 éves jubileumi évét ünnepeljük. A kollégiumi közösségi alkalmat – filmnézés, beszélgetés, plakátkészítés – közös étkezéssel zártuk.

Az elkészült plakátokkal az iskola hirdetőtábláin hívtuk fel a figyelmet a teremtésvédelem fontosságára. A teremtésért adandó hála inspirálta azt a színezhető imafalat is, amely az őszi szünetig volt elérhető az intézményi közösség számára.

A PET palackok gyűjtésére egész októberben lehetőséget biztosítottunk. A befolyó összegből fát fogunk ültetni. 

***

Nagycserkeszi Evangélikus Egyházközség – Lukács Máté András írása

Egy hajóban az állatokkal

„És vigyél be a bárkába minden élőlényből, mindenből kettőt-kettőt, hogy életben maradjanak veled együtt: hímek és nőstények legyenek” (1Móz 6,19) – parancsolta az Úr Nóénak, hogy mentse meg az állatokat is az özönvíz elől. A teremtés védelemben nem feledkezhetünk meg sohasem az állatokról. Nagycserkeszen az elmúlt években az állatvédelem, a felelős állattartás központi témává vált, ehhez akartunk mi is kapcsolódni a teremtés hete keretén belül. A Nagycserkeszi Evangélikus Gyülekezettel a Nyíregyházi Állatparkba látogattunk, akiknek többek között céljuk, hogy felhívják a figyelmet, hogy felelősek vagyunk az állat és növényvilágért. A parkban megismerkedhettünk veszélyeztetett állatfajokkal, láthattuk újszülött állatokat, és mind ez idő alatt tudatosodhatott bennünk, hogy milyen nagy feladataink vannak a hétköznapjaink során is az állatokkal. A látogatást egy Noéról szóló áhítattal zártuk.

***

Nagyvelegi Evangélikus Egyházközség – Szemerei Gábor Benjamin írása

Teremtésvédelmi napunknak azt a címet adtuk, hogy a „Természet halála és feltámadása – Előadás és interaktív foglalkozás a komposztról”. A Zöldövezet társulást hívtuk meg, hogy ezt a foglalkozást tartsák meg. Az alkalmunkon 6 felnőt és 25 gyermek vett részt. Játékos bemutatkozás után ismerkedtünk a hulladék típusaival. Mi az, ami újra hasznosítható és mi nem, illetve miből mit készítenek az újrahasznosítás során. Ennek a végén a szerves hulladékok típusaival foglalkoztunk és azzal, hogy mit is jelent a komposztálás. Megkülönböztettük a rohadás és a rothadás fogalmát. Feltúrtunk egy igazi komposztálót, hogy lássuk a folyamatot és találjunk benne élőlényeket. Játszottunk tenyérben gilisztafuttatást. A gyerekek nagyon élvezték, majd egy játékos feldolgozással elmélyítettük az ismereteinket. Végül imádsággal zártuk a találkozást. Áldott alkalom volt!

***

Pápai Evangélikus Egyházközség – Polgárdi Sándor írása

Az idén ősszel is megszerveztük a pápai evangélikus templom udvarában található zöld növények gondozását, metszését. Péntek délután gyűlt össze gyülekezetünk lelkes kis csapata, akik nem kis fáradtsággal végeztek el sok-sok munkát. Sikerült a templomudvarban található fák, a díszbokrok, és a sövény megmetszése is. A szorgos kezek által ez a kis sziget a délután folyamán megújulhatott. Így a többszáz éves épületek között gondozott udvar és zöldfelület fogadja az ide érkezőket.

***

Podmaniczky János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola

Óvoda – Huber Orsolya írása

“Ki teremtette ezt a világot?” – énekeljük az óvodai áhitatokon a gyermekekkel. A dalban elhangzó kérdésre, a folytatásban meg is kapjuk a választ: “Atyánk, Istenünk”. Ezen a minden keresztény ember által vallott, az Ószövetségben olvasható történeten túlmutat a teremtés hete című kezdeményezés, mely minden évben szeptember utolsó és október első vasárnapja közé esik. Központi témája a teremtés történetén túl a harmónikus együttélés teremtett világunkkal, illetve annak védelme. Óvodánban a téma feldolgozását idén a Maci csoportos óvó nénik vállalták, projektjükben a hagyományos programok új elemekkel gazdagodtak. 

Hétfőn a teremtés történetét eleveníthették fel a gyermekek: a történetolvasó, Lautnerné Németh Orsi néni gyermeknyelven napról napra haladva mutatta be világunk megalkotásának történetét. A vizuális kiegészítést Huber Orsi néni segítette különböző eszközökkel, rajzokkal. Az előadást többször közös éneklés szakította meg, majd a csoportok feladatot kaptak a hétre: két napnyi eseményt kellett egy-egy nagy rajzlapon megjeleníteniük, egy általuk választott technikával.

Kedden, a népmese világnapján, iskolánk tanulóinak előadása után a szülők által hozott szőlőből mustot készítettünk, melyet minden csoport meg is kóstolhatott.

A zene “Isten ajándéka” Luther szavaival élve, így szerdán, október elsején esedékes zene világnapja alkalmából óvodánkba látogatott a Budapest XVII. Kerületi Bartók Béla Alapfokú Művészeti Iskola kis fuvolazenekara. Németh Hajnalka tanárnő vezetésével felcsendült többek között a Magyar Népmesék, a Nagy Hohohohorgász és a gyermekek körében osztatlan sikert arató Vuk főcímdala is. Külön öröm volt, hogy gyerekek zenéltek gyerekeknek, így a kicsik még közelebb érezhették magukhoz a zene világát, a benne rejlő harmóniát.

Ép testben ép lélek – ez volt csütörtöki napunk mottója, ahol a mozgásé volt a főszerep. Kicsik és nagyok, no és persze az óvó nénik és dajka nénik együtt tornáztak az udvaron Hugi vezetésével.

A programokkal teli hét után pénteken a képzőművészet került középpontba: a hét elején kiadott feladatot minden csoport teljesítette, az elkészült alkotások az óvoda aulájában kerültek kiállításra. A különböző korcsoportok változatos, életkori sajátosságaikhoz leginkább illő technikákat alkalmaztak az óvodapedagógusok vezetésével: nyomhagyás, festés, rajzolás, színezés, nyírás. Szemet gyönyörködtető kompozíciók születtek kis alkotóink által. 

Bízunk benne, hogy a hét folyamán sikerült a gyermekek és rajtuk keresztül szülők figyelmét felhívni több útra a teremtet világunkkal való harmónia megtalálásához. Mindennapjaink során is ennek az összhangnak a megteremtésre, megőrzésére törekszünk a gyermekek nevelés során: az óvodai élet alapvető részei a mese, a zene, a mozgás, a vizuális nevelés és a tapasztalás élménye. Evangélikus intézmény révén ez kiegészül az Istennel való kapcsolat megalapozásával, hogy ezáltal egy megbocsátó, elfogadó, szeretetteljes keresztény életmintát tudjunk a gyermekeknek adni.

Általános Iskola: Teremtés hete irodalommal – Kovácsné Komáromi Éva írása

A teremtés hete alkalmából a Podmaniczky János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola 2025 szeptemberében ismét történetíró pályázatot hirdetett 5-8. évfolyamos tanulói részére.

Az idei év mottója „A MESSIÁS ÉS AZ Ő BÉKEORSZÁGA” volt.

A témát is megjelölő cím pedig Harmónia keresése Isten teremtett világában.

A Teremtés hete minden évben a teremtésvédelem és a környezettudatosság fontosságára hívja fel a figyelmet. Ebben az évben a békesség, kiengesztelődés, a harmónia témájával foglalkoztak a diákok. Ebbe a gondolatkörbe belefért az emberek közötti megbékélés kérdése is.

A témának a Bibliában Ézsaiás próféta könyvében Ézsaiás 11, 5-10 nézhettek utána.

Két korcsoportban 23 pályamunka érkezett. A műfaji változatosság jellemezte a tanulói munkákat, mert epikus történetek mellett versek, képregények is születtek. Hat fős szakérő csoport értékelte a tanulók színvonalas, kreatív, változatos nézőpontú és személyes hangú írásait. A két nyertes történetet az iskolarádión keresztül hallgathatták meg az iskola tanulói, pedagógusai.

Az iskolai forduló eredményei

5-6. osztályos korcsoportban

1. Juhász Bora 6.b – Az Édenkert                                
2. Kertész Gréta 6. b – Lépések egy szebb világ felé   
3. Hochrein Boróka 6.b – Ézsaiás tanítása a Békéről  

HITTANOS KÜLÖNDÍJ

Landgren Ingrid 5.b – Amikor a Menny és a Föld összeér

Adri Lilien 5. c- A jövő időutazói, akik átélték Isten csodáját 

7-8. osztályos korcsoportban

1. Huber Márton 7. b – Szállás a Béke-szigeteken                       
2. Fenyvesi Anna 8. a – Hol is van az Édenkert?                          
3. Csányi Tamás 8. a – Édenkert (vers)

HITTANOS KÜLÖNDÍJ

Péter Hédi 7. a -Békességfalva (képregény)
Berdán Boglárka 7. a – Édenkert       

Az emléklapokat, díjakat az iskolai Tanulói csendes napon, október 22-én adtuk át. Köszönjük az Ararát munkacsoport anyagi és tárgyjutalmak formájában biztosított támogatását!

Köszönjük minden podmaniczkys diák értékes munkáját! A díjazott tanulóknak szeretettel gratulálunk!

***

Répcelak-Csánigi Evangélikus Egyházközség – Baranyay Bence írása

A Répcelak-Csánigi Evangélikus Egyházközségben az 2025-ös tematikát a hétközi alkalmainkon dolgoztuk föl. Hétfőn kirándulást szerveztünk a nicki Rába Természetházhoz, megérkezve szabadtéri áhítatot tartottunk, megismertük a Rába-Műgát és Térségéért Egyesület működését és teremtésvédelmi szolgálatát, majd szeretetvendég során egyeztettünk a további együttműködés lehetőségeiről. Idén három óvodai csoport is ellátogatott hozzánk és a templomban tartott áhítat után bekapcsolódtak a kert rendezésbe, gesztenyeszedésbe, és végül gesztenyebábok készültek. A kis segítők munkáját szeretetvendégséggel köszöntük meg. A hétközi áhítaton, ifjúsági órán és bibliaórán megismertük a témát kibontó igét, utóbbi csoportban részletesen is foglalkoztunk a füzetben található gondolatébresztő, felelősségre hívó anyaggal. Az alkalmak végén a templomkert gyümölcsei is az asztalra kerültek. Gyülekezeti tagjaink elmondása szerint a hétközi alkalmak valódi felkészülést jelentettek a vasárnapi hálaadó istentiszteletre, melyen igehallgató és úrvacsorai közösségben, a feldíszített oltár előtt dicsértük Teremtő Urunkat.

***

Soproni Evangélikus Egyházközség – Somogyvári Flóra írása

Gyülekezetünkben az Aratási hálaadó istentisztelet mindig nagy figyelmet kap. Ezen a napon sokan jönnek templomba, és minden korosztály képviselteti magát. Hagyományosan minden évben ekkor kerülnek bemutatásra a tanév konfirmandusai, és idén még óvodánk óvodásai is ellátogattak hozzánk, hogy énekükkel szolgáljanak az istentiszteleten. Az oltár ilyenkor virágba borul és termények díszítik. A teremtés hetének alkalmából pedig még Hetvényi Lajos Evangélikus Líceumi Kollégium lakói is ellátogattak a gyülekezetünkbe, hogy megünnepeljük ezt a szép hetet. A terményekből aztán szeretetvendégséget rendeztünk és egy kis beszélgetésre is volt lehetőség. Mindig öröm látni ennyi embert falaink között és együtt ünnepelni.

***

Szegedi Evangélikus Kollégium – Péter Csaba írása

A Teremtés hetének előkészítését már 24-én megkezdtük egy diáknappal, amin virágokat ültettük, sportoltunk, majd nap végén tűz mellett sütögettünk és beszélgettünk. A virágokat ezután az Evangélikus Templomban osztottuk szét a 25-én és a 28-án tartott istentiszteleteken. Lelkészünk 29-étől kezdve önismereti csendsétákat tartott. 30-án a teremtett környezetről szóló kvízen mérhették össze a diákjaink a tudásukat. Az első három helyen végzett csapat pedig ellátogatott 7-én a Szegedi Füvészkertbe.

***

Szegedi Pitypang Evangélikus Óvoda – Koszó Réka írása

A teremtésvédelmi hét megvalósulása szempontjából nagyon fontosnak tartjuk a fenntartható fejlődés és a környezet szeretetének átadását. Óvodánk Teremtésvédelmi munkaközösségének kiemelt céljai között szerepel a környezettudatosság, ebből adódóan hívtuk el a Felelős Gasztrohőst.

A mai nap egy izgalmas kalandra indultunk a gyümölcsök világába! Először megnéztük, melyik gyümölcsök nőnek nálunk, Magyarországon – például az alma, a körte és a szilva –, és melyek azok, amik messzi-messzi országokból jönnek hozzánk, mint a banán vagy a narancs.

Egy mókás játékkal eljátszottuk, hogyan utazik egy banán hajón, teherautón, repülőn, míg végül ideér hozzánk. Képzeld csak el, mennyi füst jön ki ezekből a járművekből! Megbeszéltük, hogy ha hazai gyümölcsöt eszünk, azzal óvjuk a levegőt is.

Ezután elmentünk “bevásárolni” egy játékboltba, ahol megfigyeltük, hogy sok-sok dolog be van csomagolva – néha teljesen fölöslegesen. Megbeszéltük, miért jobb, ha kevesebb csomagolást használunk.

A foglalkozás végén mindenki készített magának egy saját vászontáskát! Ezzel a kis szatyorkával bármikor elmehettek zöldséget, gyümölcsöt vagy péksüteményt venni – és közben még a környezetet is véditek!   

***

Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium – Szőke-Kilián Szilvia írása

A Teremtés hete rendezvényeihez kapcsolódóan 2025. szeptember 19-én Szarvason, a Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatparkban jártak intézményünk 5. és 9. évfolyamos tanulói és osztályfőnökeik. A látogatóparkban a diákok testközelből ismerhették meg a Kárpát-medencében őshonos állatfajokat. Az Anna-liget parkjában egy 2 kilométeres interaktív elemekkel kibővített sétányon láthattak gímszarvast, őzet, dámszarvast, vaddisznót és rókát, jávorszarvast, fakókeselyűt és mókusokat is. Ezen a napon sok újat tanultak a résztvevő diákok a teremtett világ értékeiről.

***

Szombathelyi Evangélikus Diakóniai Központ – Horváth-Gömböcz Eszer írása

A Teremtés hete alkalmából Összekötő agyag címmel interaktív hálaadó és alkotó programokon vettek részt a Szombathelyi Evangélikus Diakóniai Központ idős lakói és dolgozói. Az agyagon, mint természetes anyagon keresztül jártuk körül a témát. A kerámia átível múlt és jelen között. Egy híd, amely összeköt Istent és alkotó embert, összeköt embert és embert.

Az ősi agyagból készült magyarországi kerámiák értéket képviselnek, mely megismerésének helye van a diakóniai intézményekben is. Az agyag megismerése, tapintása, taposása, formálása során a semmiből egész, a rosszul sikerült edényből egy másik edény, az Istentől elfordult alkotó ember újra Isten felé forduló lesz. A foglalkozások a diakóniai lelkész áhítatával kezdődtek. Mindkét alkalmon bebizonyosodott, hogy az agyag, mint anyag hogyan lehet alkalmas a teremtésre és ebbe a folyamatba hogyan tud az ember az alkotáson keresztül bekapcsolódni. A létrehozás élményére való igény mindannyiunkban benne van, ennek egyéni jelentősége is önmagában szüksége az embernek, de csoportos megnyilvánulása, a másokkal együtt alkotni érzés, még felemelőbb tud lenni. Ezeket mind megtapasztalhattuk, olyan emocionális töltet, gyermeki lelkesedés, rácsodálkozás jellemezte az alkalmakat, hogy biztosak lehettünk benne nagyon jó módot választottunk a teremtés modellezésére. A program végére a műveink elkészültek ugyan, életünk viszont az utolsó pillanatig formálás alatt van. A Szentírásból kiemelt fazekassággal kapcsolatos képek számos dologra megtanítanak minket. Isten igéje emlékeztet: a fazekas szabadon rendelkezik művével. Boldog az az ember, aki megtér és hallgat Isten szavára. Így készülhet jó, nemes edény.

***

Tordas-Gyúrói Társult Evangélikus Egyházközség – Bence Zsófi írása

Szeptember 28-án ünnepeltük Tordason a Teremtés Hetét. A nap családi istentisztelettel kezdődött, amely egyben cserkész csapat istentisztelet is volt és ezen a vasárnapon történt a konfirmandusok bemutatása is.

A templomi alkalom után gyönyörű napsütésben ebédeltünk együtt a templomkertben. Az étkezés végeztével a lelkes csapat szerszámokat ragadott, hiszen nem kisebb célt tűztünk ki magunk elé, mint hogy madárbarát kertté tegyük a templom udvarát. Már megfigyeltük, hogy sokféle madár látogatja a kertet, ezért készítettünk A odúkat kékcinegének és barátcinegének, B odúkat verebeknek, széncinkéknek, nyaktekercsnek, C odúkat vörösbegynek, rozsdafarkúnak, barázdabillegetőnek és nagy D odúkat, hátha szalakóta és füleskuvik is költözik hozzánk. Létesült egy kedves madáritató is, ahol ihatnak és fürödhetnek a kis kerti szárnyasok. Mivel a madárbarát kert fontos része a biodiverzitás megtartása, fabrikáltunk egy süngarázst, építettünk rovarhotelt és létesítettünk egy sün itatót is.

Tudjuk, hogy az itatók rendszeres törődést igényelnek és az odúkat, süngarázst, rovarhotelt is érdemes olykor karbantartani, ezért a cserkész őrsvezetőkkel egyeztetve ezt a szolgálatot a kiscserkész korosztály fogja ellátni (szükség esetén az ökokör tagjainak segítségével).

Bízunk benne, hogy templomkertünk példamutató és inspiráló zöldterület lett madárbarát szempontból, hamarosan a „Madárbarát Kert” táblát is kiakaszthatjuk a kerítésre.

***

Összállításunkat folyamatosan frissítjük a hírek beérkeztével.

A Műveld és őrizd! Evangélikus Egyházi Teremtésvédelmi (MEET) program egyházunk együttműködési programja, mely közösségeinket támogatja teremtésvédelmi céljaik megvalósításában. A program jelenleg (elsősorban) gyülekezetek csatlakozását várja.
Főoldal | MEET (lutheran.hu)

A most készülő találkozóra a már csatlakozott közösségek képviselőin (MEET-referensek) túl, szeretettel hívunk és várunk minden érdeklődőt. Amennyiben gyülekezetetek szeretne csatlakozni vagy szeretnétek a programot közelebbről megismerni, invitálunk, hogy vegyetek részt / küldjetek gyülekezeti delegáltat erre a mindenki számára nyitott referensi találkozóra.

A találkozó új időpontja: 2025. november 15., szombat 10.00-16.30

Helyszíne: Evangélikus Hittudományi Egyetem, kollégiumi kápolna (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.)

A találkozó részletes programja:

10.00 – 10.20 Nyitó áhítat – Gáncs Tamás

10.20 – 12.00 Köszöntés, bemutatkozások, teremtés heti beszámolók – Koltai Zsuzsi

12.00 – 13.00 Közös ebéd (batyus szeretetvendégséggel)*

13.00 – 14.00 Előadás: Természet, művészet, hit és vallás – Körösvölgyi Zoltán

14.00 – 14.45 Beszélgetés: Teremtés és művészet az istentiszteleten – Szűcs Kinga

14.45 – 15.00 Kávészünet

15.00 – 16.00 Fogalakozás: Teremtés ünnepe liturgia – Angyal-Cseke Csaba

16.00 – 16.30 Záró áhítat, úti áldás – Béres Tamás

*Kérünk minden résztvevőt, hogy az ebéd utáni “batyus szeretetvendégségéhez” valami (házi) aprósággal készüljetek! Ebédet minden résztvevő számára biztosítunk, de az ebéd utáni “desszertre” szeretnénk, ha egymás vendégei lennénk, lennétek. Bármi elfogadott, amit szívesen ajánlotok fel a többieknek. 

Az ebéd és a program tervezése érdekében kérünk mindenkit, aki részt szeretne venni, hogy szándékotokat 2025. november 7-ig jelezzétek részünkre az alábbi linkeken található, megfelelő űrlap kitöltésével:

Kérjük, amennyiben a találkozóra érdeklődőként regisztrálsz, ezt az űrlapot használd: Érdeklődők regisztrációja.

Kérjük, amennyiben a találkozóra MEET-referensként vagy Ökogyülekezeti tagként regisztrálsz, ezt az űrlapot használd: MEET-referensek és Ökogyülekezeti tagok regisztrációja.

Nyomtatóbarát meghívó és plakát elérhető itt:

Az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport tagjaiként hívjuk az egyházi közösségeket, hogy a korábbi évhez hasonlóan a Teremtés hete alkalmából, 2025. szeptember 28-a és október 5-e között szervezzenek helyi teremtésvédelmi megmozdulásokat!

A teremtett világ megőrzésében nagy szerepük van a helyi közösségeknek. Kis lépésnek tűnő cselekedeteink is sokat számíthatnak környezetünk védelmében. Az egyházi közösségek mintaadóként és értékközvetítőként különösen fontos szerepet játszanak ebben a folyamatban. Szeretnénk arra buzdítani az egyházi közösségeket, hogy ezekben az akciókban működjenek együtt környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezetekkel, ezáltal is szélesítve a teremtésvédelmi összefogást. Hiszen a mintaadás és értékközvetítés akkor a leghatékonyabb, ha közösen történik.

Bátorítunk mindenkit, hogy e szerveződő eseményeket, amint körvonalazódnak, jelezzék felénk. A regisztrált eseményeket megjelentetjük honlapunkon (teremtesunnepe.hu) és Facebook-oldalainkon, így más közösségeknek is ötletet, inspirációt adhatunk. Nemcsak a cselekvés fontos, hanem az összefogás is, amelynek egyik módja a kommunikáció: osszuk hát meg együtt annak hírét, ami jó történik közöttünk!

Teremtés heti események, alkalmak ökumenikus regisztrációja ezen a linken keresztül lehetséges.

A Magyarországi Evangélikus Egyház Ararát Teremtésvédelmi Munkaága kisösszegű pályázatot hirdet teremtés heti rendezvények megvalósításának támogatására.

A pályázat célja, hogy az evangélikus közösségekben a 2025. évi Teremtés hetén (2025. szeptember 28. – október 5.) országszerte teremtésvédelmi érzékenyítő és szemléletformáló események, rendezvények, akciók, megmozdulások, szervezett ünneplések valósuljanak meg, és hogy az eseményekről híradás érkezzen országosan.

Támogatást igényelni lehet bármely, a teremtésvédelem szellemiségében megrendezésre kerülő program megvalósításához szükséges eszköz, kellék, szolgáltatás igénybevételére. Lehet például kirándulás útiköltsége, ökumenikus szabadtéri istentisztelet kellékei, közös étkezés alapanyagai, szemléletformáló előadás elődadói díja, környezetjavító tevékenységek eszközei, teremtésvédelmi érzékenyítő foglalkozás alapanyagai stb.

A pályázható összeg: 20-100 ezer forint.

A pályázatra való jelentkezés feltétele az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport által meghirdetett „Teremtés heti helyi akciók” közé való előzetes regisztráció:

Teremtés heti helyi akciók ökumenikus regisztrációja 2025.

Pályázók köre:

• evangélikus egyházközségek (és plántáló egyházközségek)
• evangélikus nevelési és oktatási intézmények
• evangélikus diakóniai intézmények

Csak önálló jogi személyiséggel rendelkező egyházközség adhat be pályázatot.

Pályázatot benyújtani az alábbi linken, az űrlap hiánytalan kitöltésével lehetséges:

Teremtés hete rendezvények 2025. – pályázati űrlap

Jelentkezési határidő 2025. szeptember 17., szerda éjfél

A teljes pályázati kiírás itt érető el:

A Teremtés hete idei kiemelt témája: Végül kiárad ránk a Lélek – Elbukás, megtérés, újjáteremtés (Ézs 32,12-20 alapján) Kapcsolódó segédanyagok az ökumenikus honlapon elérhetőek.

Elérhető a 2025. évi Teremtés hete füzet

Immár hagyományosan a mai napon, szeptember 1-jén, a teremtésvédelem világimanapján adja közre az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa a Teremtés hete segédfüzetet, és hív minden istenhívő közösséget, hogy csatlakozzon az idei ünnepléshez 2025. szeptember 28. és október 5. között.

Végül kiárad ránk a Lélek – Elbukás, megtérés, újjáteremtés az idei Teremtés hete füzet címe, és az Ézsaiás próféta könyvének 32. fejezetéből származó igeszakasz az alapja. Az bővebb igeszakasz (Ézs 32, 12-20) mentén olyan fogalmakkal foglalkozhatunk behatóan, mint a gyász, az elhagyatottság, a Lélek kiáradása, az igazság, a béke és nyugalom, az elsüllyedés, valamint a boldogság és áldás. Az ószövetségi hagyományokban jól felismerhető elbukás, megtérés, újjáteremtés dinamika az Isten és teremtmények, Isten és ember, ember és teremtménytársak kapcsolat-történetének mélységeit, és ezeknek a kapcsolatoknak törékeny voltát tárják elénk. Az idei füzet üzenete talán a korábbi teremtés heti témákhoz képest kevésbé könnyen és egyszerűen társítható általános környezetjavító és szociális tevékenységekkel, sokkal inkább meghívás lelki munkára, reflektálásra, és hitbéli elköteleződésünk, Isten-kapcsolatunk átgondolására, mely minden teremtésvédelmi cselekvés szükségszerű alapja és kezdőpontja.

A füzet témája ugyan idén mindössze az alapige szakasz egyezésével kapcsolódik a nemzetközi témához, a – már megszokott módon – a hét ünnepléséhez bőséggel kínál napi meditációkat, imádságokat, illusztrációkat, valamint tartalmaz jógyakorlatokat, és a feldolgozást segítő foglalkozásokat. Az idei évben néhány időszerű megemlékezés is gazdagítja az anyagot a 2025-ben esedékes jeles évfordulók kapcsán, valamint egy tudományos elemzés is helyet kapott a füzetben, mely az ézsaiási szakaszt jogi és társadalomtudományi szemmel közelíti meg. Gyerekek számára mese formájában kínál a segédanyag lehetőséget a téma és a nem mindig könnyű fogalmak feldolgozására, valamint egy imaösvény ajánlás szimbolikus cselekedetekkel kapcsolva hozza közelebb a napi témákat.

Az idei évben is hívja az ökumenikus teremtésvédelmi közösség az istenhívő közösségeket, hogy csatlakozzanak az ünnepléshez, és osszák meg hírét a helyi rendezvényeknek, eseményeknek, akciónak.

***

Hasznos linkek:

A 2025. évi Teremtés hete füzet és plakát elektronikus verziója.

Teremtés heti események regisztrációja az ökumenikus térképre.

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) a Teremtés hete füzet nyomtatott változatát a reformációi csomagban postázza a tagegyházak gyülekezeteinek és iskoláinak.

forrás: MTVSZ

A Caritas Internationalis “Adóságból reményt!” kezdeményezését négy magyar civil és egyházi szervezet, a Katolikus Karitász, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottsága, a Magyar Természetvédők Szövetsége és a Reflex Környezetvédő Egyesület jóvoltából már itthonról is lehet támogatni az alábbi petíció aláírásával: https://adossagbolremenyt.mtvsz.hu/

Az IMF és a Világbank becslése szerint az alacsony jövedelmű országok 60 százaléka már elérte vagy megközelítette azt a pontot, ahol képtelen teljesíteni adósságtörlesztési kötelezettségeit. Világszerte 3,3 milliárd ember él olyan országban, ahol a kormány kénytelen több pénzt fordítani adósságszolgálatra, mint alapvető közszolgáltatásokra – például oktatásra vagy egészségügyre.

A globális dél országai ma 12-szer annyit költenek adósságtörlesztésre, mint éghajlatvédelemre. Ez elfogadhatatlan egy olyan világban, ahol éppen ezek az országok szenvedik el a klímaváltozás legsúlyosabb következményeit – miközben a legkisebb mértékben felelősek annak kialakulásáért.

Idén nyáron Sevillában ülnek össze az ENSZ tagállamai, hogy megtárgyalják a globális Dél  fejlesztésfinanszírozási ügyeit. Ferenc pápa a jubileumi szentév programjában is kiemelt figyelmet fordított a nemzetközi adósságválságra. 

Ezért indította el Caritas Internationalis az „Adósságból reményt!” petíciót, amely azt kéri a kormányoktól, hogy támogassák egy olyan ENSZ-egyezmény létrehozását, amely igazságos, átlátható és fenntartható módon rendezi az állami adósságokat. Egy ilyen reform nemcsak gazdasági, hanem ökológiai és társadalmi szempontból is elengedhetetlen.

A nemzetközi kampányt Magyarországon négy szervezet karolta fel: a Katolikus Karitász, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottsága, a Magyar Természetvédők Szövetsége, és a Reflex Környezetvédő Egyesület:

Várjuk civil szervezetek csatlakozását az „Adósságból reményt!” petícióhoz, hogy álljunk ki együtt egy olyan világrendért, ahol a természet és az emberek jövője fontosabb, mint a pénzügyi rendszerek öncélú működése!

Ha civil szervezetként csatlakoznál a petícióhoz, kérünk, küldj egy emailt az info@mtvsz.hu email címre.

Magánemberként itt aláírható:  https://adossagbolremenyt.mtvsz.hu

Egy igazságosabb pénzügyi világrend nélkül nincs fenntarthatóság. A klímavédelem nem valósulhat meg, ha közben milliárdok puszta túlélése is kérdéses. Ne hagyjuk, hogy a természet és a jövő generációk fizessék meg az adósság árát!

Köszönjük, hogy velünk vagy ebben a küzdelemben is!

Forrás: World Council of Churches

Történelmi pillanat: Assisiben keresztény vezetők gyűltek össze a Teremtés ünnepe liturgikus bevezetéséért

Az ökológiai válság lelki dimenzióival foglalkozó, mérföldkőnek számító találkozón keleti és nyugati keresztény vezetők gyűltek össze az olaszországi Assisiben, hogy kidolgozzák a teremtés közös liturgikus ünnepét. A május 5-7. között tartott háromnapos konferencia jelentős lépés afelé, hogy létrehozzák azt, amit Prof. Dr. Heinrich Bedford-Strohm püspök úgy jellemzett, mint „a Szentháromság lényegének az a csodálatos kifejeződése, amely egyházakként egyesít bennünket”, és egy erőteljes spirituális válasz a sürgető éghajlati kihívásokra.

Egy ökumenikus álom a harmadik évezredre című bevezető beszédében Bedford-Strohm, az Egyházak Világtanácsa (WCC) Központi Bizottságának moderátora megadta a találkozó alaphangját, kijelentve, hogy: „Ha az assisi folyamat tovább fejlődik és eléri célját, mérföldkővé válhat a kereszténység történetében. Ha visszatekintünk a második évezredre, úgy tűnik, csak egyetlen ilyen precedens van: az átváltoztatás ünnepe (Úrnapja), amelyet eredetileg keleten ünnepeltek, majd 1456-ban nyugaton is átvettek”.

A konferencián 16 világszervezet képviselői vettek részt, köztük az Anglikán Közösség, a Baptista Világszövetség, a Római Katolikus Egyház, a Lutheránus Világszövetség és a Keleti Ortodox Egyházak képviselői is. A megbeszélések középpontjában az ünnep teológiai alapjai, a lekció olvasmányok, a liturgikus imádságok és a dátum állnak, mivel szeptember 1-jét a keleti ortodox hagyományokban hagyományosan a Teremtés Napjaként tartják számon.

„Az assisi folyamatot egy útnak, sőt talán egy zarándokútnak is tekinthetjük, amely újra felfedezi a Szentháromság Isten szépségét Isten teremtésében” – mondta Bedford-Strohm, kiemelve a kezdeményezés lelki/hitbéli dimenzióját.

A találkozó ökumenikus jelentőségéről szólva Bedford-Strohm azt mondta: „Nem tudok más olyan embercsoportról ezen a földkerekségen, amely hasonló potenciállal rendelkezne ahhoz, hogy ösztönözze a globális spirituális újjászerveződést, amelyre oly nagy szükségünk van!”.

A konferencia résztvevői megállapodtak abban, hogy folytatják a helyi (regionális) párbeszédet, hogy felkészüljenek az ünnep saját egyházi hagyományaikban történő megvalósításra/bevezetésre. Öt kontinens katolikus püspöki konferenciái közül négy már támogatta a kezdeményezést, és számos más globális egyházi szervezet/közösség is kifejezte támogatását.

„Folytassuk az Assisi-folyamatot a teremtés ökumenikusan közös ünnepére, mint az egység ilyen tanúságtételére, hogy ez az ökumenikus álom a harmadik évezredre valóra váljon. Ez erőteljes kifejezése lesz annak, amire Jézus meghívott bennünket: a föld sója és a világ világossága!” – zárta beszédét Bedford-Strohm.

Kapcsolódó anyagok:

Sustainability and Economy of Life

WCC Podcast explores Feast of Creation ahead of Creation Day Conference (Feature story, 09 April 2025)

“This moment is a big moment of hope, not only for the Church, but also for the world.” – YouTube

A 2024-es Assisi szeminárium teológiai összefoglalója itt olvasható:

Assisi seminar report Feast of Creation – 2024

A Podmaniczky János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola Milyen új Édenkertet várunk? címmel hirdetett irodalmi pályázatot felső tagozatos tanulók részére a 2024. évi Teremtés hete alkalmából. A pályázatra vegyesen érkezett elgondolkodtató, humoros és modern teológiai átdolgozásokból a díjazott alkotásokat adjuk közre az alábbiakban. Szeretettel gratulálunk a tanulóknak a szép alkotásokhoz és a jó eredményekhez! Jó olvasgatást kívánunk minden érdeklődőnek!

Váróczi Kincső Lídia: Milyen új édenkertet várunk

A város szélén, ahol a fák még emlékeztek a régi idők zöldjére, az emberek egyre többet beszéltek az új Édenkert eljöveteléről. A levegőben valami más volt, mint régen. A fémes szagú ipari szél helyét lassan a föld illata vette át, mintha a város, amely évek óta megfáradt, lassan elkezdett volna visszanyerni valamit a természetéből. De az emberek tudták, hogy nem elég várni. Cselekedni kellett. Az új Édenkert nem jön el magától.

Lili, egy fiatal lány, aki a város szívében nőtt fel, szenvedett ettől az állandó várakozástól. Nem volt türelme ahhoz, hogy csak nézze, ahogyan a többiek beszélnek és álmodoznak. Ő már látni akarta a változást. Elhatározta, hogy nem fogja megvárni, amíg az új Édenkert megérkezik, hanem ő maga teremt egyet.

Egy hűvös őszi délutánon, amikor a fák még megtartották az utolsó zöld leveleiket, Lili elindult a város peremére. Ott, ahol már nem voltak házak, csak régi romok, elhagyott utak és egyre sűrűsödő növényzet. Az emberek már nem jártak arra, a föld visszafoglalta a teret. Lili tudta, hogy itt kell kezdenie.

A lány keze a földbe mélyedt, és mintha a talaj válaszolt volna neki. A gyökerek, amik a régi épületek törmeléke alatt kúsztak, életre keltek. Túl sokáig várták, hogy valaki megértse őket. Ahogy az ujjaival a földet tapogatta, mintha egy új világ kezdett volna kibontakozni előtte. A magvak, amiket elültetett, nemcsak a természet újjászületését jelentették, hanem valami többet is – a reményt.

Napok, majd hetek teltek el. Lili minden reggel eljött a régi romokhoz, és folytatta a munkát. Egyre többen csatlakoztak hozzá. Először a szomszédok, akik egyszerűen kíváncsiak voltak, majd azok, akiknek szíve vágyott a változásra. A város lakói, akik a modern világ szürke kötelékeiben éltek, újra kapcsolatba léptek a földdel. A munka közben megtanulták, hogy az új Édenkert nem egy kész, tökéletes hely, hanem egy közös teremtés eredménye.

A kert lassan növekedett. A fák magasabbra nőttek, a virágok egyre színesebbek lettek, és a levegő illata kezdett megváltozni. Az emberek, akik eddig elfeledték, mi az, hogy közösség, újra együtt dolgoztak. Az új Édenkert nem csupán a természet szépülését hozta el, hanem egy új társadalmat is, ahol az emberek nemcsak magukért, hanem másokért is dolgoztak. A versengés helyét az együttműködés vette át, és a mindennapok küzdelmei helyett egy újfajta harmónia terjedt el.

De a kert nem volt tökéletes. Ahogy egy-egy virág elhervadt, úgy az emberek is felfedezték, hogy az élet nem csak szépségről és boldogságról szól. A fájdalom és a szomorúság is ott van, és ennek ellenére nem lehet elkerülni. Az új Édenkert nem mentesítette őket a világ nehézségeitől, de megtanította őket arra, hogyan találják meg a szépséget a nehéz pillanatokban is. A kert, amit Lili és társai felépítettek, nem csupán egy fizikai hely, hanem egy lelki tér is lett. A világ, amit vártak, már nem egy álom volt, hanem egy közös valóság, amit a saját kezükkel formáltak.

Amikor az első tavaszi napfény újra megérintette a kertet, és a virágok szirmai kinyíltak, Lili megállt egy pillanatra, és körülnézett. Az új Édenkert nem tökéletes, de az ő kertjük volt. Az ő munkájuk gyümölcse. És ez volt az, ami igazán fontos volt.

Lili elmosolyodott, és tudta, hogy az Édenkert valóban elérkezett. És nem csak egy hely volt, hanem egy új világ kezdetét jelentette.

Váróczi Kincső Lídia a budapesti Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium 8. osztályos tanulója

***

Huber Márton: Milyen új Édenkertet várunk? – Beszámoló az Isteni sajtótájékoztatóról

Tegnap Isten sajtótájékoztatót tartott a Jeruzsálemi templomban, ahol bemutatta az új projektjét, az új Édenkertet.

Rávilágított arra, hogy az emberek sokkal boldogabbak lesznek, ha tisztelik egymást, és a környezetüket. Veszekedés helyett inkább könyvklubokat létesítene, ahol mindenki ingyenesen kölcsönözhet. Amikor valaki elolvas egy könyvet, az abban történteket megvitatják. Így okosabbak lesznek, és új barátokra találnak. Nem törnek hatalomra, hanem ima-üzenetet küldenek Istennek, aki hozza a törvényt és bíráskodik, de az ima-üzeneteket vasárnap nem tudja elolvasni, mert akkor munkaszüneti napot tart. Háborúzás helyett online játékokkal játszanak, ezáltal halál nélkül bizonyítani tudják, hogy erősek. Szemetelés helyett fociznak, mert így megerősödik a lábuk, ennek segítségével könnyebben elviszik a szemetet az újrahasznosító-pontig. Vadászat helyett tojásokat keresnek, amiket megfőznek és megesznek, ezzel jutnak fehérjéhez. Ezek hozzájárulnak ahhoz, hogy az ember barátságban a környezetével boldoggá váljon.

Ezután következtek az újságírói felszólalások.

Az Evangélium Televízió (ETV) munkatársa azt a kérdést tette fel, hogy ez az új Édenkert hol fog elhelyezkedni. Isten azt válaszolta, hogy az egész világra kiterjeszti az új projektjét.

A Kövesd Istent! Rádió (KTR) munkatársa azt a témát vetette fel, hogy a gyerekeknek kell-e iskolába járni az Édenkertben. Isten azt felelte, hogy igen, minden második napon.

Erre a Tanári Televízió (TTV) arra volt kíváncsi, hogy lesz-e a tantervben változás. Isten válaszul azt adta, hogy lesz; néhány tantárgyat eltörölnek, és ezeknek az idejét imádkozásra, vagy hittanórára szentelik.

A Paradicsom Rádió (PARI) azt kérdezte, hogy lesznek-e jelentős változások a piacon. Isten felelete az volt, hogy igen, mostantól minden cég egyesül egy úgynevezett kereskedelmi szövetségben, így nem kell az embereknek olyan sokat dolgoznia. Nem építenek robotokat, hanem kézi erőt használnak. Nem kell sokféle cég, csupán például Mezőgazdaság Kft. vagy Játékkészítő Kft-k. Nem szükséges megvásárolni az árukat. Mivel kedves, okos, és jólelkű emberek élnek az Édenkertben, ezért nem fosztják ki az áruházakat. Csak a legfontosabb árukat, például annyi élelmiszert vagy építési anyagot visznek haza, amennyi az életükhöz kell.

Isten nem nyilatkozott többet, mert a többit meglepetésnek szánja. “Aki kíváncsi, hamar megöregszik” – mondta.

Huber Márton a budapesti Podmaniczky János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola 6. osztályos tanulója

***

Kis Rebeka: Az Édenkert újraálmodása

Az új teremtés Édenkertje olyan volt, mint egy tündöklő gyöngyszem a végtelen Éterben. Ebben az új világban a fák lombja ezüstös fényben játszott, a virágok illata édes és káprázatos volt, miközben a patakok kristálytisztán csordogáltak az édeni tájban. Az állatok békésen együtt éltek, a ragadozók nem ismerték a zsákmány fogalmát, és minden lény harmóniában élt egymással, még az emberek is. Amikor az emberek elkezdtek figyelni egymásra és a természetre, amikor tisztelettel és gondoskodással fordultak a teremtés csodái felé, akkor kezdett újra szépülni a világ. Az emberek rájöttek, hogy a kis tettek is nagy hatással lehetnek: egy mosoly egy idegen arcán, egy virág locsolása, egy állat megmentése. Ezek az apró cselekedetek fokozatosan építették fel az újraéledő harmóniát az emberek és az Isten alkotta világ között. A Mennyei Atya örült annak, hogy az emberi kapcsolatokból egyre több lett, mert így épült a szeretetet és az együttérzés, minden, ami fontos az emberi lét szempontjából. A kapcsolatok révén az emberek megoszthatták egymással örömeiket és nehézségeiket, így közelebb kerültek egymáshoz, és közösen tapasztalhatták meg az élet szépségeit. Ezenkívül a kapcsolatok segíthettek az egyének fejlődésében, tanulásában és a világ megértésében.

Milyen szép volna ez az új világ!

Mert Isten öröme a szeretet és a közösség erejében rejlik. Fontos, hogy vigyázzunk a földünkre. Isten a világot azért teremtette, mert a szeretet és a kreativitás kifejezésére vágyott. A teremtés lehetőséget ad az embereknek, hogy felfedezzék a világ szépségeit, megtapasztalják a humanisztikus viszonyokat, és fejlődjenek. Az emberi élet célja lehet, hogy az Úr szeretetét és jóságát tükrözze, miközben a világban él és dolgozik. Ezen kívül a teremtés lehetőséget biztosít arra, hogy az emberek közösséget alkossanak, és együtt tapasztalják meg az életet, ami Isten tervének része. Az Úr tökéletesnek teremtette a világot, de az ember szabad akarata és döntései miatt megjelent a bűn és a szenvedés. A teremtés harmóniában volt Isten akaratával, de a humán cselekedetek miatt nem maradt meg ez a tökéletesség. A föld megóvása nemcsak kötelezettségünk, hanem ajándék is. A természet tisztelete hozzájárul ahhoz, hogy élvezhessük az életet és megtaláljuk a közös harmóniát.

A föld védelme az Atyánk tervének része. Nézzünk a földre úgy, ahogy az Úr is teszi!

Kis Rebeka a pápai Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskola 8. osztályos tanulója

***

Végh Mánuel: Az új Jeruzsálem

Az egész úgy kezdődött, hogy hatalmas földrengés volt és valahonnan harsonák ezreit hallottam. Kinéztem az ablakon és annyit láttam, hogy ketté hasad a föld, a ház fala elkezdett repedezni és valami ráesett a fejemre. Később mikor magamhoz tértem ismerős helyen találtam magam. A hegyek, a dombok ugyanott voltak csak most minden más volt. A hegyekből láva folyt ki nem voltak fák, a tó helyén most láva tó állt. A zöld fű helyett sötétbarna föld volt, a kék ég helyén most fekete füst szállt, a fák helyén halott emberek feküdtek. Zúgott a fejem, és megint összeestem. Amikor újra felkeltem fényes helyen találtam magam és valami mozgólépcső szerűségen haladtam felfelé valahova. Az a hely, ahova vezetett a lépcső, egy hegyen volt. Majdnem olyan magas volt az a hegy, mint a Mount Everest és a hegytetőn ott volt egy város, aminek a falai különféle drágakövekből álltak. Mire felértem addigra jutott eszembe, hogy mi történt. Az a város a hegyen a Mennyei Jeruzsálem volt. Annyira megörültem neki, hogy megkérdeztem az előttem álló embert, hogy nem álmodok-e. Csak akkor figyeltem fel rá, hogy ki is Ő, amikor hátrafordult. Maga Jézus volt az. Azt mondta, hogy menjek vele. Bementünk a városba, ahol olyan fényesség volt, hogy percekig tartott mire hozzászokott a szemem. A város utcái színtiszta aranyból voltak, amik mintha átlátszók lettek volna. Azután odavezetett egy szép, nagy házhoz, aminek volt egy hatalmas telke és azt mondta, hogy nekem adja hogyha vigyázok az állatokra és gondozom a növényeket. Én persze azonnal beleegyeztem. Bementünk a házba és az ajtó előtt ott feküdt egy kölyök párduc. Rájöttem, hogy mit is ért az alatt, hogy vigyázzak az állatokra. Volt ott oroszlán, gepárd, aligátor és még egy csomó más állat a telken. Az oroszlán a bárányokkal játszott, a gepárd a gazellákkal versenyzett. Minden állat harmóniában élt egymással. A párduc mintha azt akarta volna mondani, hogy: figyelj ránk, gondozz és nevelj minket és akkor mi is figyelünk rád. Megértettem, mit jelent harmóniában élni. Két nappal később egy vendégem érkezett, aki azt mondta, hogy menjek és nézzek körül a városban. Nem tudom honnan tudta, hogy én még nem jártam itt, de hallgattam rá és elmentem. Egy folyót követtem, mígnem elértem egy fához, a folyó túlpartján egy ugyanolyan fa állt. Megkérdeztem egy arra járót, hogy mi ennek a fának a neve és azt mondta, hogy ez az Élet fája, aminek a levele bármilyen betegségből meggyógyít. Még nézegettem egy kicsit a fát aztán tovább indultam. Követtem tovább a folyót és elértem egy hosszú lépcsősorhoz, aminek a tetejét hatalmas fényesség borította be. Elindultam felfelé, mikor felértem megláttam Jézust a fény jobb oldalán. Ráköszöntem és megkérdeztem, hogy mi van a fény mögött. Erre az volt a válasza, hogy Isten. Azonnal a földre borultam. Nem mertem felnézni annyira reszkettem. Ekkor, észrevettem, hogy a folyó a fényességből árad. Egy hangot hallottam, ami azt mondta, hogy keljek föl. Felnéztem. Jézus ott áll felettem és a kezét nyújtva felsegített. Együtt indultunk hazafelé a folyó mentén. Ahogy mentünk lefelé a lépcsőn, úgy tágult a folyó medre. Hazaérve láttam, mennyire megnőtt a szőlőm a kertben. Érdemes volt gondosan ápolni a töveket. Olyan nagyra nőtt, hogy meg kellett kérnem a szomszédomat, segítsen bevinni a házba! Mikor bevittük megkínáltam a szőlővel, csodásan zamatos volt az íze. Később kimentem megnézni az állatokat, de valami zaj ütötte meg a fülemet. Hátra fordultam és a városon megakadt a szemem, nem bírtam róla levenni, olyan gyönyörű volt…

Felhasznált irodalom: Biblia (Ézsaiás 65,17; 2Péter 3,10; Jelenések 21,9-27; Jelenések 22,1-5; Ézsaiás 11,6; Jelenések 22; 4Mózes 23-24)

Végh Mánuel a budapesti Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium 7. osztályos tanulója

***

Pekács-Andrási Panna: Az újjáteremtés

Egyszer Isten azt gondolta, hogy jó lenne újjáteremteni a Földet. Ugyanúgy újjáteremtette az állatokat, az embert, de sokkal békésebben teremtette meg őket.

Egyszer egy kis elefántot teremtett meg. A kis elefántot megáldotta Isten, így tudott beszélni és így hirdethette Isten szavát, mint Jézus. Egy nap odament hozzá egy bölény, és megkérdezte mit gondol erről a Földről. A kis elefánt, akit Bambónak hívtak erre ezt válaszolta:

 – Én azt gondolom, hogy ez a Föld sokkal békésebb, mint bármely más Föld. Itt a farkas együtt eszik a báránnyal, és nem bántják egymást. A ragadózó is csak az elhunyt állatokat eszi meg, addig is szénát eszik.

Erre a bölény ezt kérdezte:

– Mi történik ha valaki megszegi ezeket a szabályokat? Például, ha a ragadozó oroszlán elejt egy vadat?

Bambó erre így válaszolt:

– A kígyónak a kenyere a por, nem fogja túlélni holnapig.

 A bölény megkérdezte ezt:

 – Én kik közé tartozom? Nem ejtek el vadakat, és figyelek Isten szavára. Mit tehetek még?

Bambó erre így válaszolt:

 – Ne csak hallgasd, és figyeld Isten szavát, hanem tanuld is. Jézus szavára is figyelned kell, és azt is tanulnod.

A bölény megkérdezte ezt:

– Az emberek most jók, vagy rosszak? Valaki nem ejt el vadat, de bűnös. Akkor hova tartoznak az emberek?

A kis elefánt így válaszolt:

– Mindenki bűnös, csak Isten és Jézus nem bűnösek, ők tökéletesek.

A bölény megszeppenve, és ijedten kérdezte ezt:

– Akkor…..Akkor mi most kígyók vagyunk?

Bambó így válaszolt:

– Mi nem vagyunk kígyók, viszont nem vagyunk olyanok, mint Jézus vagy Isten. Ők tökéletesek, mi csak simán bűnösek vagyunk. Nem lehetünk olyan rangon, mint Jézus vagy Isten.

A bölény megkérdezte Bambót hogy mi történhet, ha olyanok akarunk lenni, mint Isten vagy Jézus?

Bambó ezt mondta rá:

 – Elmesélek egy történetet, aminek a címe a Bábeli zűrzavar. Egyszer az emberek olyanok akartak lenni, mint Isten. Ezért építettek egy tornyot. Erre Isten nagyon megharagudott, és a torony építése miatt Isten az eddig egységes nyelvet összekeverte, így nem értették meg egymást. Most már érted, miért nem lehetünk olyanok, mint Isten vagy Jézus.

A bölény bólogatott, hogy már érti, de megkérdezte még tőle ezt is:

– Miért akartak az emberek olyanok lenni, mint Isten?

Bambó ezt válaszolta:

– Néha az emberek is lehetnek kígyók, ők elégedetlenek voltak azzal, amit kaptak. Neki is mi járt? Nos, a por kenyér.

–  Én nem szeretnék por kenyeret enni – mondta a bölény.

– Örülök a kérdéseidnek, de most már mennem kell, ha még vannak kérdéseid, akkor hívj és jövök!

Így hát elbúcsúzott Bambó, és elment. Talán már soha nem fogja látni a bölény, de most már tudja, hogy senkisem tökéletes.

Pekács-Andrási Panna a budapesti Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium 5. osztályos tanulója

***

Pablényi Sára: Eliam álma

Jeruzsálem utcáin összegyűltek az emberek. Már vagy húszan ültek ott és várták, hogy megérkezzen Eliam. Mikor megérkezett mindenki izgatottan várta, hogy elmesélje mi történt. Eliam elcsitította őket.

— Rendben! Elmesélem mi történt velem. Tegnap éjszaka megálmodtam az új Édenkertet. Álmomban bepillantás nyertem Isten országába. Gyönyörű volt. Csodálatos volt a növényzet, nem volt sehol kiszáradt fa vagy elsárgult levél. Tökéletes volt minden. Ez a kert olyan házakból állt, amit mindenki saját maga épített a saját elképzeléseinek megfelelően. Láttam fényes palotákat, rendezett házakat, erős falú várakat. Mindegyikből fény, melegség, öröm, szeretet áradt. Úgy éreztem, hogy jó itt lenni, mert az emberek szeretetben és békességben éltek.

Miközben Eliam az édenkert szépségéről mesélt, két vele egykorú, szakállas, mogorva, pöffeszkedő, ember hozzá kiáltott:

— Gyere már! Indulnunk kell vadászni! Eliam jöjj tarts velünk!

Eliam fittyet hányt rájuk. Aztán folytatta:

— Ott minden élőlény békességben él egymással. Nem fognak az emberek rájuk vadászni. Mindenki barátkozni fog a másikkal. Mindenkit a jóindulat, a szeretet, és a szerénység fognak vezényelni. Segíteni fogják egymást, és kedvesek lesznek egymással.

– Még a leprásokkal is? – kérdezte remegő hangon egy gyerek.

— Ott nem is lesznek leprások, mert betegség sem lesz! Tudjátok, amikor álmomban ott jártam senki nem panaszkodott, hogy fáj a feje, a foga, a háta, a válla, a lába, keze, vagy bármije.

Eliam besétált közéjük. És leült középen, majd tovább folytatta:

— Még olyan se lesz, hogy a nagyobb, vagy az erősebb gyerek piszkálja a kisebbet. – kacsintott rá egy kislányra.

– Istennel együtt fog örülni a nép! Boldogok leszünk! Öröm lesz!

Erre sugdolózás tört ki a tömeg közt. Azt mondogatták egymásnak, ez az Eliam micsoda jó helyen járhatott.

Egy fiatal asszony, arra kérte:

–Kérlek, folytasd a történeted!

–Mára ennyi volt. Holnap visszajövők, mesélek még mást is az új Édenkertről.-csapta össze a tenyerét Eliam.

Az emberek eloszlottak. Mindenki otthon elmesélte, amiket hallottak.

Pablényi Sára a pápai Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskola 5. osztályos tanulója

***

Molnár Laura: Milyen új Édenkertet várunk?

Sosem felejtem el a napot, amikor megtudtam, hogy Új-Jeruzsálemet elveszíthetjük. Amíg igazán fiatal voltam, addig azt hittem, hogy az édenváros, amit Isten adott nekünk örökké tart majd.
            Tizenhárom éves voltam, amikor az ükmamám, aki pár hete töltötte a száznegyvenkettőt, tehát középkorú asszonynak számított, kivitt az Új-Jeruzsálemet körülvevő óriási esőerdőbe. Amikor kiértünk az erdőbe a napfelkelte első sugarai beszivárogtak a sűrű, sötétzöld levelek között, ráömlöttek a talajra, a vörös fény megvilágította a füvet, mintha tűzre gyúlt volna. Az árnyakban ragadozó állatok rejtőztek, aminek nagyon örültem, hiszen tudtam, hogy az ükmamámnak van egy leopárd barátja és igazán meg akartam ismerni. Kémleltem a vörös fényben fürdőző esőerdőt és nem éreztem mást, csak boldogságot és nyugodtságot, hiszen Új-Jeruzsálemben voltam, az édenvárosban, a helyen, amit Isten teremtett és adott az emberiségnek háromezer évvel azután, hogy a fiát is odaadta nekünk. Hallottam idősebb emberek meséit, akik arról beszéltek, hogy milyen volt az élet Új-Jeruzsálem előtt, de sosem értettem teljesen, számomra megfoghatatlan volt, hogy mi az a szomorúság, amit úgy írtak le, mintha egy ököl szorítaná a szívüket. Ükmamám először szintén csak figyelte a gyönyörű, élő, lélegző természetet, aztán megszólalt.
-Csodaszép Isten teremtett világa, ugye?-kérdezte elragadtatott hangon. Én válaszolni sem bírtam, az esőerdő megbabonázott.
-Isten odaadta nekünk, de csak egy feltétellel. Ha megvédjük az édenvárost, Új-Jeruzsálemet.-Magyarázott tovább ükmamám.- Ha nem bántjuk az állatokat, ha nem mérgezzük a folyókat, ha nem pusztítjuk a növényeket.
-Miért tenne ilyet bárki is?-Kérdeztem csodálkozva.
-Az őseink tettek ilyen dolgokat sajnos.-Suttogta szomorúan ükmamám.-Miután Ádámot és Évát kiűzte Isten az Édenkertből, az emberek azt hitték, hogy a világ, amit az Úr hat kemény napnyi munkával teremtett, az övék, hogy elpusztítsák.- Bólogattam, ismertem a történetet, de elképzelni nem tudtam.
-Hadd mutassak neked valamit!- Szólalt meg ükmamám és megfogta a kezem. Elkezdett vezetni a mesés erdőben.  Ahogy mentünk előre ritkulni kezdtek a fák és lassan egy kopár dombon sétáltunk, egy kellemetlen érzés kezdett hatalmába keríteni. Végül felértünk az emelkedő tetejére és lepillantottam az alattunk elterülő völgyre. Hátra tántorodtam; amit láttam az megijesztett, mélységesen felkavart. A táj, amit bámultam egy sivár sivatag volt, a hajnali napfény meg-megcsillant a fehéren izzó csonthalmokon.
-Ezt az őseink okozták-jelentette ki az ükmamám, úgy tűnt, hogy ő nem borult ki a látottaktól. A föld alattunk halott volt, nem volt ott semmi élő, csak a pusztulás végtelen homoktengere. – És ez fog történni Új-Jeruzsálemmel is, ha nem vigyázunk rá. – Kirázott a hideg. Ez megtörténhet az édenvárossal, az új édenkerttel, Új-Jeruzsálemmel? Azon a napon megfogadtam, hogy mindig védeni fogom az otthonomat.
            Közel kétszáz éve történt ez már, és tudom, hogy Új-Jeruzsálem közelebb van a pusztuláshoz, mint valaha. A mostani generáció lusta, gondatlan, nemtörődöm, veszélyeztetik Isten teremtett világát, de amíg az édenváros nem olyan, mint az azt körülvevő csont-sivatag, addig van remény. Addig tehetünk azért, hogy ne veszítsük el az otthonunkat, hiszen minden csak az odafigyelésen, a szorgalmon és az egymás iránti empátián múlik.

Molnár Laura a budapesti Podmaniczky János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola 8. osztályos tanulója