Hálaadás közös otthonunkért az Isten alkotta katedrálisban
Beszámoló a Teremtés hete evangélikus nyitóalkalmáról
Szerző: Koltai Zsuzsa,
Fotók: Pete Dóra (poraphoto)
2021. szeptember 26-án, vasárnap a Lágymányosi Ökumenikus Központ kertje adott otthont az idei teremtés hete evangélikus nyitóalkalmának. A Budapesti Evangélikus Egyetemi Lelkészség és az Ararát Teremtésvédelmi Munkaág együttműködésében megrendezett alkalom igehirdetője Gáncs Péter, nyugalmazott püspök, Ararát alapító volt, a liturgia szolgálatát pedig Gombkötő Beáta, egyetemi lelkész és a Közel Akusztik zenészei végezték. Az istentiszteletet követő kerti szeretetvendégségen kistermelői, friss idénygyümölcsökkel várta terített asztal a résztvevőket a Nepazarolj csomagolásmentes bolt termelője jóvoltából.
Aki járt már a Lágymányosi Ökumenikus Központ kertjében, bizonyára könnyen és gyorsan maga elé tudja idézni azt a gyönyörű, ősfás, természeti áldásban gazdag kertet, melynek „élő csendje”, szépsége pillanatok alatt magával ragadja az embert. A Luther kollégium építkezése óta jelentősen lecsökkent a kert mérete és ősfáinak száma is, de meglévő épület és az éppen épülő kollégium ölelésében marad egy talpalatnyi kis kert, mely még őrzi azt a kincset, ami a lágymányosi kert sajátja. Az őszi napsütésben és a vasárnap délután meghitt nyugalmában elénk táruló kert, közepén a magasba nyújtózó, dúslombú fájával, olyan mintha az édenkertbe szökhetnénk be egy pillanatra, mintha újra otthon lehetnénk. A „templomban”, ahol az ég alkotja a boltozatot, ahol a fa és az elé elhelyezett asztal együtt teremtik meg az oltárteret – igehirdetőnk szavaival élve – a legszebb, az Isten alkotta katedrálisban vagyunk. Ebbe, a nem épített, hanem teremtett templomba gyűltünk össze hálát adni közös otthonunkért, és együtt imádkozni megújulásért.
Teremtés heti istentiszteletünk liturgiájának ívét és szövegezését az immáron nyolc éve folyamatos ökogyülekezeti munkát folytató Soproni Evangélikus Gyülekezet lelkészétől, Pelikán Andrástól kaptuk. A letisztult liturgiai szövegezés egyensúlyban tart tradicionális és modern tartalmakat és elemeket, és egyaránt tartalmaz mind egyetemes, mind személyes és aktuális megszólalást. Helyzetünket, kérdéseinket, aggodalmainkat és a vállunkat nyomó terheket komolyan véve, releváns Krisztusi üzenet szólal meg bűnvallásban, feloldozásban, imádságokban, hitvallásban, úrvacsorai szeretetközösségben, áldásban. A liturgiai szövegeket Gombkötő Beáta, budapesti egyetemi lelkész szólaltatta meg, párbeszédben a gyülekezettel (bűnvallás, hitvallás), párbeszédben az igehirdetővel (zsoltározás, lekció, hálaadás) és folyamatos párbeszédben a zenei szolgálattal.
A liturgia gazdagságát a Közel Akusztik zenészei (Szidoly Roland, Nagy Szabolcs, Wölfel Mihály, Sikter András, Doma Márton) az egyes elemekre, részekre, témákra reflektáló énekkel és zenékkel tették teljessé. Az evangélikus ifjúság Új Ének könyvéből gondosan válogatott, tematikus énekek megszólaltatásával, áradó frissességgel és üdeséggel töltekezve, szívhez szólóan hozták egészen közel a liturgia élményét.
Az igehirdető, Gáncs Péter, nyugalmazott püspök a Teremtés hete idei témájának, igei mottójának „Hol laksz?” jánosi kerettörténetét választotta alapigének (Jn 1, 35-42). A Jordán folyó partján lejátszódó evangéliumi jelenet az első tanítványok elhívását beszéli el, melyben a két érdeklődő követő felteszi a kérdést Jézusnak „Mester, hol laksz?”. Hogy ez a törékeny, szinte esetlen kérdés valójában mennyire mélyen egzisztenciális, és milyen sokrétű tartalma van, azt több irányból is megvilágította igehirdetőnk. Egyrészt, ahogyan az ember kérdezi, kutatja, keresi Istent, hogy hol lakik, hogy mi a kapcsolata a világgal, másrészről, ahogyan az Isten, kérdezi tőlünk, emberektől, hogy mi hol lakunk: az aktus, ahogyan az Isten közelít, odafordul az emberhez. Az Isten odafordulása – tetten érhető a teremtés heti füzet borítójának képén is – az a pillanat, amikor a „törvényt adó a törvények alá kerül, hogy betöltse a törvényt.” – idézte a teremtés heti füzet bevezetőjéből. És hogy mi is az törvény, amit betölt? – igehirdetőnk felhívja rá figyelmünket, hogy ennek a törvénynek az első kulcs mondata így hangzik: műveld és őrizd! „Műveld és őrizd mindazt, amit Istentől kaptál, amit és akit és akiket rád bízott, a teremtett világot, teremtmény társakat. Így töltsd be a törvényt, ami nem más, mint a felelős, kölcsönös, tevékeny szeretet. Amit, akit Jézus Krisztusban ismertünk meg, aki benne inkarnálódott, lett testté. Benne együtt a Teremtő, az Isten és a teremtmény, az ember, Te és én. És igazán általa találom meg a helyemet, az otthonomat ebben a világban, mert Neki otthonává vált ez a teremtett világ, és ígérete szerint, minden napon velünk marad, a világ végezetéig.”
Azzal kapcsolatban, hogy mindez hogyan valósul meg igehirdetőnk nagyon plasztikusan és részletesen világított rá az alapigében is megszólaló történet igei eseményeire, a cselekvésekre, és a szereplők történetére. Kiemelte, hogy – az igeszakasz egyik hangsúlyos mozzanata, hogy Jézus megfordul, hogy olyan Istenünk van, aki nem csak tőlünk várja, hogy megtérjünk, hanem maga is megtér – Jézusban az Isten megtér, odafordul az emberhez. Ez az igeszakasz, ez a történet rendkívüli eseményt rögzít: annak a pillanatát, amikor a testté lett Ige missziói útjára indul. Annak vagyunk tanúi, hogy az Istent kereső, az Isten után kérdező ember az emberhez forduló Istennel találkozik, és az Ige útjára indul a világban. „Megtaláltuk azt, akiben velünk az Isten, közöttünk az Isten, aki új hitet, új reményt, új küldetést, új perspektívát ad az életünknek. Esélyt ad arra, hogy Isten oikoszát, ezt a teremtett világot megújítsuk, újra élhetővé, továbbadhatóvá, fenntarthatóvá tegyük, műveljük és őrizzük. És nem vagyunk egyedül, mert ő is itt van velünk ebben a nemes harcban, küzdelemben. Velünk, közöttünk lakik, olyannyira, hogy asztalt terít most nekünk, és hamarosan a vendégei leszünk, megosztja velünk ennek a teremtett világnak, ízletes, zamatos gyümölcseit: kenyeret, szőlőt, annak levét, gyömölcsöket. Mindazt, amit tőle kaptunk, amit megoszthatunk egymással.”