Bagolyodúnak adott otthont a Kajárpéci Evangélikus Templom tornya
Jerabek-Cserepes Csilla írása (Kajárpéci Evangélikus Gyülekezet)
A háztetők fölé magasodó templomtorony egy-egy település meghatározó része. A torony az ég felé mutat, ezzel hirdeti Isten dicsőségét. A benne lakó harangok hangja messzire viszi üzenetét: segíti életünk ritmusát, szólít és figyelmeztet. Azonban gondoltunk-e már úgy a templomtoronyra mint állatok búvóhelyére?
Annak ellenére, hogy az ember drasztikusan átalakította és folyamatosan alakítja a természetes környezetet, számos növény- és állatfaj megtanult az ember közelében, vele együtt élni. Példaként említhetjük az évszázadok óta a templomtornyokban meghúzódó baglyokat, denevéreket, galambokat.
Persze jelenlétük az ember szempontjából gyakran gondot okoz: a lehulló tollak, a felhalmozódó ürülék egészségügyi és egyéb szempontból sem kívánatos a toronyban. Az elmúlt években, évtizedekben történő templomfelújítások során ezért a legtöbb helyen különböző módszerekkel lezárták az ablakokat, megakadályozva ezzel az állatok berepülését, így viszont a védett fajok (a hazánkban előforduló összes bagoly- és denevérfaj védett) is kiszorultak a korábbi biztonságos rejtekükből.
Állatvédő alapítványok, egyesületek és a nemzeti parkok is foglalkoznak a témával: felméréseket végeznek (néhány éve a Fertő-Hansági Nemzeti Park szakembere végzett denevérfelmérést templomunkban), ismeretterjesztő kiadványokat tesznek közzé, programokat szerveznek, hogy számos tévhitet eloszlassanak, és gyakorlati tanácsokat adjanak. Az egyik legfontosabb feladat az odúk, költőládák kihelyezése, hiszen ez e védett állatfajok továbbélésének záloga.
A gyöngybagoly régi lakója az évszázadok óta álló templomtornyoknak, kifejezetten a ligetes (nem zárt) erdős területeket kedveli. A számukra készített költőládák úgy vannak kialakítva, hogy rajtuk csak egyetlen nyílás van (ami egybeesik a toronyablakon kialakított szűk nyílással), tehát a toronyba nem tudnak bejutni. Elkészítésük és felhelyezésük nem egyszerű, szakértelmet igényel.
A 2019. évi teremtés heti segédanyag épületlakó állatok védelméről szóló tanulmánya felkeltette az érdeklődésünket, és gyülekezetként érintettnek éreztük magunkat a témában, hiszen a mi templomunk toronyablakai is zárva vannak már. Még ugyanazon év őszén egy pályázat keretében (No Planet B!) lehetőségünk nyílt egy program megszervezésére, melynek keretében dr. Klein Ákos, a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány ügyvezetője és szakértője tartott vetítettképes előadást, aki Bobyval, az alapítvány engedéllyel tartott madarával érkezett, és hozta még közelebb a hasznos és érdekes információkat az érdeklődők számára.
Az alapítvány maga is felajánlotta segítségét, végül azonban idén márciusban a Magyar Madártani Egyesület Kisalföldi csoportjának szakembere egy gyülekezeti tagunk aktív közreműködésével helyezte fel a költőládát a toronyba. Májusra terveznek egy ellenőrzést is, hogy megnézzék, vajon a kiadó bagolylakásnak akadt-e már lakója.
Bízunk benne, hogy ember és természet hamarosan együtt dicséri Teremtőjét templomunk falain belül is…
