Hogyan készül egy öko-dinka anyuka a kárcsonyra? – Bence Zsófi írása
Az öko-dinka anyuka ádvent első vasárnapjának reggelén ijedten konstatálja, hogy ádvent első vasárnapja van. De kétségbeesésre nincs oka, lerángatja a ruhásszekrény tetejéről a „karácsony” feliratú dobozát és előkapja a fából készült kis betlehemes figurákat, amelyek 7 éve szolgálnak már a koszorú díszéül. Nem is koszorú ez igazán, csak egy fa tálba öntött lencse, rizs, szemes kávé, vagy idén éppen száraz kukorica kupac, amin megállnak a figurák és 4 mécses. Ha ez megvan, a doboz mélyére túr és kihalássza a nyolc éve varrt zsebes ádventi kalendáriumot, beleadagolja a kirakódarabokra vágott fényképeket (karácsonyra minden gyereknek és apukának is összeáll egy-egy kép az elmúlt évről) és a csomagolásmentesen vásárolt csokis aszaltmeggy szemeket. Kezdődhet a várakozás!
Öko-dinka anyuka ugyanaznap este tudatosítja magában, hogy az ádvent az elcsendesedés, az egymásra figyelés ideje és szentül elhatározza, hogy nem lesz semmi idegeskedés, felesleges rohangálás. Közben azért már picit összeszorul a gyomra, mert azért sokmindent kell még elintézni… Hogy elűzze ezt az idegességet, gyorsan el is kezdi összeírni a megajándékozandók listáját. Örömmel konstatálja, hogy nem is olyan vészes, mert már mindkét családban sikerült kiharcolni a húzás intézményét, így nem kell minden egyes családtagot meglepni valami jelentéktelen, sokszor felesleges aprósággal, elég egy embernek kitalálni valami igazán személyre szabottat. Öko-dinka anyuka mániája a saját készítésű ajándék, ezért számba veszi, miféle dolgokat tud szépen készíteni. Ha ezek közül nem talál megfelelőt, végiggondolja, milyen kézműveseket ismer a környéken, akitől szívesen rendelne valami csudajót. Akinek így sem sikerül a neve mellé ötletet rendelni, annak az interneten keres ajándékot, hiszen ismer néhány weboldalt, ahol magyar kézművesek termékeit lehet megvásárolni. Amikor nem tűnik célszerűnek a tárgyi ajándékozás, jöhet az ajándékkártya, amivel egy nála nehezebb sorban élőt támogat bizonyos összeggel és ezzel ajándékozza meg szerettét. Ezt Magyarországon még nem nagyon értik az emberek, de szerencsére öko-dinka anyukának van néhány barátja, akik épp olyan dinkák, mint ő és örülnek annak, ha rénszarvasos zokni és csillogó mécsestartó helyett egy kenyai fiú egyhavi étkezésének biztosítását kapják ajándékba. Persze öko-dinka anyuka azt sem titkolja, hogy amikor határozottan tudja, hogy valakinek valamire szüksége van, akkor bizony lelkiismeret furdalás nélkül megvesz egy nem Magyarországon gyártott műszaki cikket, könyvet, miegymást. De csak amikor egészen biztos a dolgában.
Ahogy haladnak előre a decemberi napok, öko-dinka anyukának eszébe jut a mézeskalács sütés is, meg egyéb karácsonyi sütemények készítése. Ilyenkor a szomszéd utcában lakó méhésztől beszerez néhány üveg mézet, majd felpakolja üvegeit, műanyag dobozait és textil zsákjait és elzarándokol a legközelebbi csomagolásmentes boltba, ott jól teletömi liszttel, kakaóporral, mandulával, fűszerekkel és mazsolával az edényeit és boldog mosollyal tér haza szerzeményével. Najó, amikor eszébe jut a három óvodással való közös süteménykészítés, akkor mosolya nem egészen őszinte, de sűrűn emlékezteti magát korábbi elhatározásához, miszerint ádvent nem az idegeskedés, hanem az egymás felé fordulás ideje…
Ha kész a süti, jöhet a képeslapkészítés. Öko-dinka anyuka ezt mindig maga csinálja, mióta gyerekei vannak, kicsit megváltozott minőségben, de így is „cuki”. Az alapanyagokkal nincs gond, öko-dinka anyuka év közben gondosan gyűjtögeti a karton csomagolásokat (zsepis doboz, kekszes doboz, kukoricapelyhes doboz, stb.), a parafa dugókat, színes csomagolópapírokat, így most már csak némi festék és ragasztó kell, meg egy szabad délután.
Ádvent harmadik vasárnapja táján öko-dinka anyuka már az ajándék csomagoláson töri a fejét. A jól bevált verzió az újságpapírba csomagolás, színes is, bontogatási élményt is ad, újrahasznosított is. Viszont mióta öko-dinka anyuka szeretett hetilapját a szomszédasszonynak továbbítja, nincs elég újságpapír a háztartásban. Ilyenkor veti be a soha nem használt, karácsonyi mintás konyharuhákat, maradék textileket, sőt olykor pokrócot, párnahuzatot. Szépen át lehet kötni rafiával, a gyerekek pont olyan csillogó szemmel bontogatják, mint a csillámpónis csomagolópapírt, karácsony után pedig szépen visszavándorolnak a szekrénybe.
Amikor eljön a karácsonyfa állítás ideje, öko-dinka anyuka nagy örömmel konstatálja, hogy ez ügyben előrelépés történt az életükben: férjével mély egyetértésben az alternatív karácsonyfa mellett tették le voksukat és a kertből összeszedett szép ágakból formáznak egy üres falfelületen fenyőfát (najó, háromszöget, de az decemberben mindenkit fenyőfára emlékeztet). Ezeket az ágakat díszítik fényfüzérrel, karácsonyfadíszekkel. Öko-dinka családnak nincs nagyon sok dísze, de ami van, azt mind maguk készítették parafadugóból, söröskupakból, filcből, vagy segítő vásárlás keretében vették egy megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató alapítványtól, és persze beficcen néhány retró darab, amit nagymamától örököltek vagy jóbaráttól kaptak és szívükhöz közel áll.
Itt lenne helye a karácsonyi vacsora elkészítését részletezni, de öko-dinka anyuka sajnos kétbalkezes a konyhában… Nagyon szeretne olyan öko-tudatos anyuka lenni, aki hetente rendeli a zöldséges dobozt a területileg legközelebb eső termelőtől és biofarmról vásárolja a biocsirkét, sőt inkább nem is eszik húst, de ezen még dolgoznia kell. Szépen lassan, lépésről lépésre, mint eddig is mindent. Addig is arra figyel, hogy minél közelebbről származó élelmiszert vásároljon minél kevesebb csomagolással és pont annyit készítsen, amennyi el is fogy.
Amikor eljön a gyertyagyújtás ideje, öko-dinka anyukának már nincs más dolga, mint a fa alatt elzengeni az összes általa ismert karácsonyi éneket és közben magában hálát adni a teremtett világért, és azért a sok jóért, amit évről évre kap.
