Ötletek a húsvét fenntartható ünnepléséhez otthonra
Idén már a második év, hogy a húsvétot nem templomainkban hangos, vidám hálaadó énekléssel a gyülekezeteink közösségben élhetjük át, hanem közösségeinktől távol maradva, otthonunkban ünneplünk: egyedül, kettecskén, családdal. Akárhogyan is alakult életünk ez idő alatt, már mindannyian megpróbáltattunk: szeretetben, béketűrésben, önfegyelemben, kitartásban vagy éppen azokban a tulajdonságokban, amikről korábban nem is tudtuk, hogy bírunk vele.
Az idei húsvét a megpróbáltatások,
a kétségek, a szeretteinkért aggódás, a fájdalmas veszteségek közepette is a
feltámadás ünnepe. Ünnepeljük hát – lehetőségeink közepette – méltón.
Az alábbiakban tavalyi
ötletgyűjteményünket adjuk közre ismét, mely reméljük, hogy a jelenlegi
járványhelyzetben is segítség lehet a „közös ünneplés” új és felelősségteljes
formáinak keresésében és az ünnep méltó megélésében.
„Mondott nekik egy példázatot is: Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind! Amikor látjátok, hogy már kihajtottak, magatoktól is tudjátok, hogy már közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa.” Lk.21,29-31
Teológus fejjel tudom, hogy Jézus másról beszél, de amikor a kertvégébe elcsattogok a két és fél éves lányommal, gyönyörködünk a tavaly már elfutott, és tudatosan nem leirtott mezei here foltban – tudod, ez az a lila vadvirág, ami mindenhol van –, örömünket leljük a felette zümmögő poszméhek hadában, akkor nekem senki ne mondja, hogy nincs közel az Isten országa!
A természet őrzi a bűneset előtti állapotokat, és a tavasz szabályosan dalol erről! Szó szerint természetes kinyilatkoztatás ez!
Elődugja a hajtásait a metélőhagyma, a bent felejtett sárgarépa szabdalt levelei utat törnek maguknak a rájuk futott gaz között, és kidugja a fejét a tél alá vetett borsó is. Mennyivel jobb kertész a természet, mint én…. És milyen jól van ez így!
Mert a hajtások, a zsengék, a csírák az élet békés arcával futnak a rögök fölé. Tanúi ők az emléknek, hogy volt harmónia a bűnök előtt. Őrzik magukba zárva az eredeti állapotokat, az élet állapotát.
Isten az élet Istene. Természeténél fogva nem alkothat olyan természetet, mely ne az életről szólna. Annak körforgásáról, hullámairól, összefüggéseiről, szabályairól, örömeiről. Amikor tavasszal lendületet vesznek a magok, lerázzák magukról a deret a rügyek, akkor az Isten néma csodáiként mesélnek arról, hogy bűneset után és a beteljesedés előtt, de közel van az Isten országa!
Krisztussal megnyílt, eljött, közöttünk van! Ha úgy jobban tetszik, aki elfogadja Istentől a hitet, abban benne is!
A mezei here
magától futott el a kertben, alatta maradt a csicsóka. Nagyanyám ilyenkor
bosszankodni szokott és kapát ragadni. Én a méhekről mesélek a lányomnak. Nem,
nem vagyok „sötét zöld”. Vágtam már ki fát, és nem sírok, ha egy növény
beteljesítve élete célját a fazekamban landol. De a Krisztusban megváltott ember
azzal a csodával nézhet szembe, hogy a bűnei ellenére kapja vissza az
istenképűségét! Annak az eredő igazságát, amit ő olyan sokszor szennyez be!
Az istenképűség megtisztításával viszont ismét szól a parancs: „műveld és őrizd.”
Méhek nélkül nincs élet. Ha akar, majd kisorol a lila tenger alól a csicsóka. Ha meg nem, hát így jártam, de be lesz porozva az almafa, a barack, a cseresznye, a cigánymeggy. És én mesélhetek a lányomnak a méhekről, hogy majd ő se fogjon kapát mikor elfut a kertjében a mezei, vagy a lóhere.
És ennek igenis köze van az Isten országához. Köze van, mert a Jézusban kapott megváltás, a kegyelemben meggyökerezett hit tanít tanulni és tanítani, int, fed és kitart. Tanít remélni, és ez a remény abból táplálkozik, hogy minden hiányosságom, és a világ minden hibája ellenére az Isten országa igenis realitás! Nem egy üres idea, nem vak remény, vagy gyermekded képzelgés. A keresztben valóság!
A természet őrzi az eredeti harmónia emlékét. Mesél róla. Mi keresztények arra hívattunk el, hogy törekedjünk a harmónia beteljesítésig. És ehhez, amúgy a Magvetőtől kaptuk a magokat!
Közel van az Isten országa, rügyfakadás idején nagyon közel! Ha csendben maradsz, minden értelemben véve csendben, akkor megszólal és észreveszed, hogy az életedben hogyan van máris jelen! Ha meghallottad, akkor pedig „műveld és őrizd!”
A Lutheránus Világszövetség felhívást intézett a biztonságos, tiszta, egészséges és fenntartható környezethez való emberi jog elismeréséért. A Genfi Vallásközi Fórum (Geneva Interfaith Forum) szervezetei közös nyilatkozatot juttattak el 2021. februárjában az Egyesült Nemzetek Szövetségének Emberi Jogi Tanácsához, melyben a klímaváltozással és emberi jogokkal együttesen foglalkozó különleges eljárás elindítását sürgették.
“Megőrizni minden élőt és az ökoszisztémát kiemelten fontos a teremtett világ bonyolult és változó egyensúlyának fenntartásában. Mint helyi közösségekben gyökerező hitalapú szervezet, tapasztaljuk, hogy ezeknek vesztesége Földünk érzékeny egyensúlyát fenyegeti és minden életet veszélybe sodor.” – nyilatkozta Elena Cadillo, az LVSZ Klímaigazságossági program vezetője. A COVID-19 világjárvány, klímaválság, természeti- és szennyezési krízisek veszélyeztetik az emberi jogokat – különösen az eleve kiszolgáltatott csoportokéit.
“Hívő közösségekként mély aggodalmunkat fejezzük ki az egymással összefonódó klíma-, valamint a globális egészségügyi válságok következményeként kialakuló, mind embereket, mind pedig a Földünket érintő szenvedés miatt. A COVID-19 járvány tovább súlyosbította az egyenlőtlenségek korábbi mintázatait. Jelen helyzetben a Tanács egyre sürgetőbb feladata, hogy a klímaválságot stabilabb, szélesebb körű, illetve fenntarthatóbb módon kezelje, annak érdekében, hogy megvédje az embereket ennek káros hatásaitól, elősegítse az emberi jogok tiszteletben tartását a válságra adott válaszok esetén, valamint, hogy biztosítsa az igazságossághoz és felemelkedéshez, megerősödés lehetőségéhez való hozzáférést.” – olvashatjuk a nyilatkozatban.
Ennek okán a Genfi Vallásközi Fórum tagjai egy olyan különleges eljárás elindítását sürgetik, amelyben a klíma kérdés és az emberi jogi kérdések összefüggően kerülhetnek megvizsgálásra és képviseletre:
“Az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdések figyelembevételét hosszú távon és kiemelten biztosítaná egy új különleges eljárás az Emberi Jogi Tanácsban, és emellett beemelné az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedések tervezésének szempontjai közé az emberi jogi dimenziót. Ez pedig erősítené az éghajlatváltozással kapcsolatos jogi keret és a nemzetközi emberi jogi rendszer egymást kiegészítő jellegét. Ebben az emberi jogokat ellenőrző független testületek értékes és még fontosabb szerepet játszhatnának. Ezen felül az új különleges eljárás létrehozása határozottan közvetítené azt az üzenetet, hogy szükséges, hogy az emberi jogok szerves részét képezzék az éghajlatváltozással kapcsolatosdiskurzusnak.”
“Az emberi jogokon alapuló megközelítés elfogadása kulcsfontosságú az egymással összefüggő környezeti, éghajlati és COVID-19 válságok szempontjából annak érdekében, hogy biztosítható legyen az élet méltóságának tiszteletben tartása, különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő népesség azon részei számára, akik már akut módon érzékelik ezen sokoldalú válságok hatásait.”
*
Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsához eljuttatott nyilatkozat magyar fordítása teljes terjedelemben itt elérhető – Köszönet Andrási Krisztinának a fordításért:
Bagolyodúnak adott otthont a Kajárpéci Evangélikus Templom tornya
Jerabek-Cserepes Csilla írása (Kajárpéci Evangélikus Gyülekezet)
A háztetők fölé magasodó templomtorony egy-egy település meghatározó része. A torony az ég felé mutat, ezzel hirdeti Isten dicsőségét. A benne lakó harangok hangja messzire viszi üzenetét: segíti életünk ritmusát, szólít és figyelmeztet. Azonban gondoltunk-e már úgy a templomtoronyra mint állatok búvóhelyére?
Annak ellenére, hogy az ember drasztikusan átalakította és folyamatosan alakítja a természetes környezetet, számos növény- és állatfaj megtanult az ember közelében, vele együtt élni. Példaként említhetjük az évszázadok óta a templomtornyokban meghúzódó baglyokat, denevéreket, galambokat.
Persze jelenlétük az ember szempontjából gyakran gondot okoz: a lehulló tollak, a felhalmozódó ürülék egészségügyi és egyéb szempontból sem kívánatos a toronyban. Az elmúlt években, évtizedekben történő templomfelújítások során ezért a legtöbb helyen különböző módszerekkel lezárták az ablakokat, megakadályozva ezzel az állatok berepülését, így viszont a védett fajok (a hazánkban előforduló összes bagoly- és denevérfaj védett) is kiszorultak a korábbi biztonságos rejtekükből.
Kajárpéci Evangélikus Templom – forrás: kajarpec.mapio.net
Állatvédő alapítványok, egyesületek és a nemzeti parkok is foglalkoznak a témával: felméréseket végeznek (néhány éve a Fertő-Hansági Nemzeti Park szakembere végzett denevérfelmérést templomunkban), ismeretterjesztő kiadványokat tesznek közzé, programokat szerveznek, hogy számos tévhitet eloszlassanak, és gyakorlati tanácsokat adjanak. Az egyik legfontosabb feladat az odúk, költőládák kihelyezése, hiszen ez e védett állatfajok továbbélésének záloga.
A gyöngybagoly régi lakója az évszázadok óta álló templomtornyoknak, kifejezetten a ligetes (nem zárt) erdős területeket kedveli. A számukra készített költőládák úgy vannak kialakítva, hogy rajtuk csak egyetlen nyílás van (ami egybeesik a toronyablakon kialakított szűk nyílással), tehát a toronyba nem tudnak bejutni. Elkészítésük és felhelyezésük nem egyszerű, szakértelmet igényel.
Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány előadása a Kajárpéci Evangélikus Gyülekezetben 2019.
A 2019. évi teremtés heti segédanyag épületlakó állatok védelméről szóló tanulmánya felkeltette az érdeklődésünket, és gyülekezetként érintettnek éreztük magunkat a témában, hiszen a mi templomunk toronyablakai is zárva vannak már. Még ugyanazon év őszén egy pályázat keretében (No Planet B!) lehetőségünk nyílt egy program megszervezésére, melynek keretében dr. Klein Ákos, a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány ügyvezetője és szakértője tartott vetítettképes előadást, aki Bobyval, az alapítvány engedéllyel tartott madarával érkezett, és hozta még közelebb a hasznos és érdekes információkat az érdeklődők számára.
Az alapítvány maga is felajánlotta segítségét, végül azonban idén márciusban a Magyar Madártani Egyesület Kisalföldi csoportjának szakembere egy gyülekezeti tagunk aktív közreműködésével helyezte fel a költőládát a toronyba. Májusra terveznek egy ellenőrzést is, hogy megnézzék, vajon a kiadó bagolylakásnak akadt-e már lakója.
Bízunk benne, hogy ember és természet hamarosan együtt dicséri Teremtőjét templomunk falain belül is…
Forrás: Magyar Madártani Egyesület Kisalföldi Csoport – MME Kisalföld
