Ötletek a húsvét fenntartható ünnepléséhez otthonra
Idén már a második év, hogy a húsvétot nem templomainkban hangos, vidám hálaadó énekléssel a gyülekezeteink közösségben élhetjük át, hanem közösségeinktől távol maradva, otthonunkban ünneplünk: egyedül, kettecskén, családdal. Akárhogyan is alakult életünk ez idő alatt, már mindannyian megpróbáltattunk: szeretetben, béketűrésben, önfegyelemben, kitartásban vagy éppen azokban a tulajdonságokban, amikről korábban nem is tudtuk, hogy bírunk vele.
Az idei húsvét a megpróbáltatások,
a kétségek, a szeretteinkért aggódás, a fájdalmas veszteségek közepette is a
feltámadás ünnepe. Ünnepeljük hát – lehetőségeink közepette – méltón.
Az alábbiakban tavalyi
ötletgyűjteményünket adjuk közre ismét, mely reméljük, hogy a jelenlegi
járványhelyzetben is segítség lehet a „közös ünneplés” új és felelősségteljes
formáinak keresésében és az ünnep méltó megélésében.
„Mondott nekik egy példázatot is: Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind! Amikor látjátok, hogy már kihajtottak, magatoktól is tudjátok, hogy már közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa.” Lk.21,29-31
Teológus fejjel tudom, hogy Jézus másról beszél, de amikor a kertvégébe elcsattogok a két és fél éves lányommal, gyönyörködünk a tavaly már elfutott, és tudatosan nem leirtott mezei here foltban – tudod, ez az a lila vadvirág, ami mindenhol van –, örömünket leljük a felette zümmögő poszméhek hadában, akkor nekem senki ne mondja, hogy nincs közel az Isten országa!
A természet őrzi a bűneset előtti állapotokat, és a tavasz szabályosan dalol erről! Szó szerint természetes kinyilatkoztatás ez!
Elődugja a hajtásait a metélőhagyma, a bent felejtett sárgarépa szabdalt levelei utat törnek maguknak a rájuk futott gaz között, és kidugja a fejét a tél alá vetett borsó is. Mennyivel jobb kertész a természet, mint én…. És milyen jól van ez így!
Mert a hajtások, a zsengék, a csírák az élet békés arcával futnak a rögök fölé. Tanúi ők az emléknek, hogy volt harmónia a bűnök előtt. Őrzik magukba zárva az eredeti állapotokat, az élet állapotát.
Isten az élet Istene. Természeténél fogva nem alkothat olyan természetet, mely ne az életről szólna. Annak körforgásáról, hullámairól, összefüggéseiről, szabályairól, örömeiről. Amikor tavasszal lendületet vesznek a magok, lerázzák magukról a deret a rügyek, akkor az Isten néma csodáiként mesélnek arról, hogy bűneset után és a beteljesedés előtt, de közel van az Isten országa!
Krisztussal megnyílt, eljött, közöttünk van! Ha úgy jobban tetszik, aki elfogadja Istentől a hitet, abban benne is!
A mezei here
magától futott el a kertben, alatta maradt a csicsóka. Nagyanyám ilyenkor
bosszankodni szokott és kapát ragadni. Én a méhekről mesélek a lányomnak. Nem,
nem vagyok „sötét zöld”. Vágtam már ki fát, és nem sírok, ha egy növény
beteljesítve élete célját a fazekamban landol. De a Krisztusban megváltott ember
azzal a csodával nézhet szembe, hogy a bűnei ellenére kapja vissza az
istenképűségét! Annak az eredő igazságát, amit ő olyan sokszor szennyez be!
Az istenképűség megtisztításával viszont ismét szól a parancs: „műveld és őrizd.”
Méhek nélkül nincs élet. Ha akar, majd kisorol a lila tenger alól a csicsóka. Ha meg nem, hát így jártam, de be lesz porozva az almafa, a barack, a cseresznye, a cigánymeggy. És én mesélhetek a lányomnak a méhekről, hogy majd ő se fogjon kapát mikor elfut a kertjében a mezei, vagy a lóhere.
És ennek igenis köze van az Isten országához. Köze van, mert a Jézusban kapott megváltás, a kegyelemben meggyökerezett hit tanít tanulni és tanítani, int, fed és kitart. Tanít remélni, és ez a remény abból táplálkozik, hogy minden hiányosságom, és a világ minden hibája ellenére az Isten országa igenis realitás! Nem egy üres idea, nem vak remény, vagy gyermekded képzelgés. A keresztben valóság!
A természet őrzi az eredeti harmónia emlékét. Mesél róla. Mi keresztények arra hívattunk el, hogy törekedjünk a harmónia beteljesítésig. És ehhez, amúgy a Magvetőtől kaptuk a magokat!
Közel van az Isten országa, rügyfakadás idején nagyon közel! Ha csendben maradsz, minden értelemben véve csendben, akkor megszólal és észreveszed, hogy az életedben hogyan van máris jelen! Ha meghallottad, akkor pedig „műveld és őrizd!”
