Beszámoló a Műveld és őrizd Evangélikus Egyházi Teremtésvédelmi program referenseinek találkozójáról
Klímagyászról beszélgetést kezdeményezni nem kihívásoktól mentes feladat, valahogy ugyanis ez nem tartozik az elfogadott lelki folyamatok sorába. Még a gyakorló környezet- vagy teremtésvédőket is könnyen megosztja ez a téma. Nehéz elfogadni, még nehezebb felvállalni, és foglalkozni vele. A legedzettebbekkel is előfordul, hogy úgy tekintenek rá, mint gyengeségre, a lélek betegségére vagy éppen, mint valamiféle tétlenség okozójára. Míg általánosan elmondható, hogy tisztelettel viseltetünk társaikat gyászoló embertársaink irányába, addig a klímagyász „tárgyát” homály és bizonytalanság fedi, és alanyát könnyen megbélyegzés éri. Pedig vajon nem társunk-e minden teremtmény ebben a világban, és vajon tényleg nincs-e mit gyászolni, ha a környezetünk állapotára tekintünk, kiszámíthatatlanná váló eseményeit, jelenségeit szemléljük? Vajon tényleg gyengeség-e az efelett érzett gyász és tényleg az emberi cselekvés „végállomása-e”? És vajon, ha elfogadjuk a gyásznak ezt a típusát, keresztyén hagyományaink kínálnak-e erre vonatkozó vigasztalást, bátorítást?
A Műveld és őrizd! Evangélikus Egyházi Teremtésvédelmi (MEET)-program Országos Találkozójának ezekkel a határfeszegető kérdésekkel vágtunk neki 2024. április 13-án az Evangélikus Hittudományi Egyetem Teológus Otthonának kápolnájában összegyűlt referensekkel és számos érdeklődővel. Az alkalmat Béres Tamás teológiai tanár és Ararát munkacsoport-tag interaktív áhítata indította és alapozta meg. A 18. Zsoltár meghallgatását követően az összegyűlt közösség minden tagja egy-egy kulcsszót fogalmazott meg, melyeket az igehirdető gondolati ívbe rendezett és ezek mentén formálta a szíveket bátorító igehirdetést.
Az áhítatot követően az összegyűlt kör bemutatkozott egymásnak, mindenki mesélt róla, hogy melyik gyülekezeti közösségből érkezett, és mi történik ezekben a közösségekben a teremtésvédelem szellemiségében. Ebben a körben megtudhattuk, hogy a szemétszedés nem csak a környezetünk megszépítésében segít, de nagyon jó közösségépítő esemény is egyben, hogy különlegesen jó élmény a gyülekezeti alkalmakat néha a szabad ég alatt megtartani, hogy milyen szép a teremtés hetét a testvérgyülekezettel közösen ünnepelni, vagy hogy a gyülekezet kertje lehet madárbarát kert, és arra is hangsúly került, hogy mennyire fontos az emberi jól-lét és az ezzel való foglalkozás, így például egy tematikus házasság hete program is nagyszerű teremtésvédelmi program lehet.*
A bemutatkozások után Rácz Katinka, terapeuta szakember foglalkozása következett, melyben a klímagyász és klímaszorongás témájáról hallgattak a jelenlévők bevezető előadást. A részletes fogalommagyarázatból megtudhattuk, hogy a klímagyász folyamatainak leírásánál általában Elisabeth Kübler-Ross gyászelméletének stációit veszik alapul a szakemberek, ilyen formán a gyász – akár dinamikusan változó – szakaszai: a tagadás („ezt nem hiszem el!”), a harag („hogy történhetett meg?!”/ „Miért hagyták?!”), az alkudozás („Mi lett volna, ha…”/„Bárcsak megtettem volna…”), a depresszió (a veszteség realizálódása, mélyszomorúság), és együtt élni a veszteséggel (az önazonosság részévé tenni a cselekvést: „Teszem, amit tudok, ott ahol vagyok, azzal amim van.”) Ezek mellett a szakember felvázolt néhány megküzdési stratégiát (például – a múlt héten Magyarországra látogató – Jem Bendell mélyadaptáció elmélete jó példa az értelem fókuszú stratégiára, de vannak érzelmi fókuszú stratégiák és cselekvés fókuszú stratégiák is), illetve részletesen tárgyalt néhány kifejezetten veszélyeztetett csoportot, mint a serdülőket és a gyerekeket. („Az, hogy nem beszél róla, nem jelenti azt, hogy nem érti vagy nem érdekli.”) A témafelvezetést intenzív beszélgetés követte.
A délutáni részben László Virgil egyetemi oktatónak, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Újszövetség Tanszék megbízott tanszékvezetőjének a remény újszövetségi értelmezéséről szóló előadásával folytatódott a program. Ennek keretében a résztvevők behatóan megismerkedhettek a remény fogalmának irodalmi, nyelvi, ószövetségi és újszövetségi használatával és értelmezésével. Csokonay verse, a magyar értelmező kéziszótár, néhány popkulturális referencia mint szemléltető eszköz és természetesen az ó- és újszövetségi egzegézis is helyet kaptak az előadásban, hogy elmélyülhessünk a remény fogalmának sokrétűségében. Előadónk az ószövetségi értelmezésből kihangsúlyozta, hogy ezekben a szövegekben az Isten félelme és a remény összekapcsolódnak, illetve annak hatását is ismertette, hogy a Krisztus-esemény milyen következménnyel volt a remény fogalmának újszövetségi megváltozására, például „a már igen, de még nem” állapot feszültségének megteremtésével. Megtudhattuk, hogy az újszövetségi remény nem elvont fogalom, hanem a Krisztusba vetett hitből fakad, és ennek a hitnek, a hit megélésének egy funkciója. A bibliai idézetekben gazdag előadás részletesen kitért az újszövetség hit, remény, szeretet, állhatatosság fogalmainak szoros összekapcsolódására is, és végül megérthettük, hogy a remény nem (emberi) jócselekedeteken alapul, hanem Isten cselekvésén a Jézus Krisztusban, és mint ilyen Isten ajándéka, (és az ő cselekvésén alapszik).
Az előadásokat követően csoportos gyakorlati munka következett, Szűcs Kinga egyetemi oktató és Ararát munkacsoport-tag felvezetésével a társaság két csoportba rendeződve programtervet készített, melyben a korábban hallottakat az ifjúságra koncentráló összgyülekezeti alkalom tervezésére válthatta. Majd az intenzív napot Gáncs Tamás lelkész és Ararát munkacsoport elnök áhítata és útra bocsátó üzenete, áldása zárta.
A napot végig kísérte a jelenlévő közösség folyamatos és lelkes eszmecseréje, és egymás szeretetteljes vendégül látása. Valahol talán mindenki megtapasztalhatta azt a megjegyzésként elhangzó bölcsességet, hogy ezen a területen nincs az ők és mi törésvonala, itt csak mi vagyunk. Mi, a teremtmények közössége, mi, az emberiség, mi, ez a kis lelkes csoportnyi ember. Mindnyájan és együtt egy közös otthonban, egy úton, melynek a végét a bennünk élő remény által ismerjük, de az odavezető utat együtt keressük.
*A gyülekezeti jópéldák forrása: Aszódi, Bécsi kapu téri, Büki, Csillaghegyi, Józsefvárosi, Dunaegyházi, Rákospalotai és Zuglói Evangélikus Gyülekezetek.