Nagy Szabolcs írása
A teremtéstörténet a hetedik napon lesz teljes: amikor Isten megpihen. Ebben a pihenésben van a kulcsa mindennek. Ez az a mozzanat, ami teljessé teszi a teremtés folyamatát. A pihenés ideje, a sabbath, az többről szól, mint egy párperces kávészünetről vagy egy délutáni alvásról. Ez az idő az életről szól. Isten ebben a pihenésben, élni hagyja a teremtést. Hagyja azt, hogy a föld tovább formálódjon, hogy a növények növekedjenek, hogy az állatok erősödjenek és hogy az emberek jól legyenek, békességben és szeretetben. Ez a pihenés ez nem egy elvonulás Isten számára, hanem ő maga is jelen van ebben. Ő maga biztosítja azt, hogy ez valóban a pihenés ideje legyen. Megszenteli ezt az időt. Sőt, később parancsba is adja az embernek a Tízparancsolatban, hogy ez a pihenési idő különösen fontos legyen, hogy szenteljük meg mi is ezt az időt.
Vajon mi megszenteljük-e? Vajon mi teszünk-e azért, hogy megtartsuk a sabbathot? Vajon tudunk-e tenni azért, megengedi-e a világunk azt, hogy megtartsuk ezt a pihenési időt? A teremtésvédelemben folyamatosan arról beszélünk, hogy a teremtésért mit teszünk, de vajon ez a pihenés, nem a teremtés része? Ezt nem kéne megvédeni? Ezt az időt nem kéne szorgalmazni? Úgy gondolom, hogy de.
Azért is gondolom így, mert Jézus kifejezetten sokat beszél erről a pihenésről, a sabbathról, a szombatról pontosabban. Sorra fordulnak elő azok az esetek, amikor Jézus, ebben a szent időben – mely az akkori zsidóság számára annyira fontos volt, hogy szinte semmit se lehetett tenni -, folyamatosan cselekszik. Tanít, példázatokat mond, gyógyít, vándorol, a tanítványai kalászt tépnek a mezőn. És a farizeusoknak, törvénytudóknak ez nem tetszik. Istenkáromlónak mondják, mert nem szenteli meg az ünnepnapot. Nem szenteli meg a fennálló rendszert, és Jézus ezzel élesen szembe megy a korabeli gyakorlattal azért, mert ebben, az ő pihenésében az élet az elsődleges. Mondja is Márk evangéliumában, hogy „a szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért”. Azért lett az emberért és az egész világért, hogy élni tudjunk, és ez a pihenés sokféle módon adhat életet.
Adhat ez élvezetet. Segíthet megélni a pillanatot. Tudni, hogy az, ami velem történik, azok az emberek, akik engem körül vesznek, az mennyire jó, és hogy mennyire fontos tennem azért, hogy ez a jó megmaradjon.
Segíthet ez a pihenés kitisztítani a gondolatainkat. Segíthet meglátni nekünk azt, hogy mi az igazság, hogy mi történik valójában. Hogy mit kell tennünk azért, hogy megmaradjon az, ami jó és megváltozzon az, ami rossz.
És adhat gyógyulást. Regenerálhat minket, begyógyíthatja a sebeinket. Különösen most, mikor olyan nehéz időket élünk ezzel a járvánnyal. Mikor olyan nehéz motiváltnak maradni, olyan nehéz bízni abban, hogy minden rendben lesz és nem aggódni. Az Istentől jövő pihenés, az a pihenés, amikor tudjuk, hogy az Isten is jelen van, az gyógyulás lehet. Szabadulást hozhat. Fellélegzést. Életet.
