2021. május 31-én és június 1-én tartotta 13. nagygyűlését az ECEN, European Christian Environmental Network, vagyis az Európai Keresztény Környezeti Hálózat. Az Európai Egyházak Konferenciájának környezetvédelmi ügyekért felelős szerve 1998-ban tartotta első nagygyűlését Vilemovban. A kétévente tartott gyűléseknek minden alkalommal más ország ad otthont, a 2020-as évre tervezett a nagygyűlés helyszíne Bad Herrenalb, németországi település lett volna, de a járványhelyzetre tekintettel el kellett halasztani. Az elhalasztott 13. nagygyűlést végül személyes jelenléttel idén sem lehetett megtartani, így az teljes egészében online került megrendezésre több száz résztvevő aktív bejelentkezésével a kontinens legkülönbözőbb pontjairól. A gyűlés fő, átfogó témájának az ECEN a ’Megbékélés a teremtéssel: Felhívás sürgős cselekvésre a klíma ügyekben és a biodiverzitás megőrzésének érdekében’ témát választotta.
A két nap alatt összesen hat szekcióbeszélgetésben különböző aspektusokból került a téma megközelítésre, teológiai, politikai és gyakorlati szempontokból. Az egyes szekciókban szót kaptak teológusok, politikusok, civilek, egyházi szakemberek, program- és közösségszervezők, gyülekezeti aktivisták és az ifjúság képviselői is. A szekciók mellett helyet kapott egy kötetlen beszélgetés blokk is, ahol a résztvevők is bekapcsolódhattak, és megoszthatták egymással tapasztalataikat. Az imádságos keretet a különböző ifjúsági csoportok képviselői biztosították a napok indítása és zárásaként.
A CEC főtitkár Jørgen Skov Sørensen és az Európai Katolikus Püspöki Konferencia főtitkárának Fr. Martin Michaličeknek a megnyitó köszöntőjét követően, az első szekcióban Megbékélés a földdel – vajon a klímaváltozás és a fenntartható jövő milyen különleges teológiai kéréseket vetnek fel címmel két teológiai előadást hallhattunk, melyeket Jochen Cornelius-Bundschuh Baden-i püspök és Job of Telmessos, az Ökumenikus Patriarchátus érseke tartottak.
A Baden-i püspök előadásának induló pontjaként megjegyezte, hogy a fenntartható jövő nem érhető el konfliktusok nélkül. Mondanivalóját két fő pont körbejárására építette: a megszakítás koncepciójának bemutatására, illetve az „isteni elég” fogalmára. A koncepciójában a pihenés és az aktivitás, intenzív idő ritmusának fontosságát hangsúlyozta, melyben a ’sabbath’, a pihenőnap a „megszakítás”, megállás, a megpihenés, a lelassulás. Az „elég” (elegendő) felismerése kapcsán pedig elmondta, hogy az „isteni elég” keretet és határt szab, amelyre mindannyiunknak szüksége van. Ezzel az „elég”-gel való gazdálkodás jelenti a jó életet mindeneknek (az egész mindenség) számára. Ilyen értelemben a vasárnap a mindennapi élet határát jelöli ki.
Arra a kérdésre, hogy hogyan lehetséges megvalósítani a lelassulást a jelenlegi életviteli normák és a teljesítési kényszer nyomásának közepette, a püspök azt válaszolta, hogy a konfliktust és a kihívást pont az jelenti ebben a helyzetben, hogy a lelassulásnak a „kimaradás”, „elmaradás” érzésével szemben kell megfogalmazódnia. De egyúttal hangsúlyozta, hogy az egyház lehet az a hely, ahol felajánlhatjuk annak a tudását, hogy milyen értéke van a megállásnak, a lelassulásnak és az örömnek, ahol felismerhetjük ebben Isten bölcsességét.
Az ortodox érsek pedig előadásában három fő pontot említett, amelyeknek felismerése szükséges a teremtéssel való megbékéléshez. Ezek pedig, elsősorban az ember megbízásának megértése, hogy az ember Istentől kapott mandátuma nem csak a sáfárság, hanem a papság is: az ember, mint a teremtett világ papja is részt vesz a természetben, ezzel feladata, Isteni küldetése, hogy biztosítsa az élet módját „az élet szertartását”. Emellett hangsúlyozta az „aszkézis értékeinek” ismételt felfedezését, mint az önmegtartóztatás kultúrájának, a böjtölésnek, a fogyasztástól való tartózkodásnak erény voltát. Harmadik pontként pedig, mint mindezek alapját, kiemelte a hálás tudat fontosságát. Az ember nem birtoklóként, hanem szolgálóként van jelen a teremtett világban, így tisztelettel és tisztességgel bánik a teremtett világgal. A hálás tudat egységet él meg a világgal és együtt ünnepel az Istennel.
Arra a kérdésre, hogy cselekvő kell-e legyen az ember ebben a fajta életben, elmondta, hogy a bűnbánat az élet, életvitel módjának megváltoztatását is kell jelentse. Aki felismeri az élet és a környezet kizsákmányolását az még csak félúton van. A bűnbánat, megtérés szükségszerűen jelenti a cselekvést is, az élet módjának, mikéntjének megváltoztatását.
A második szekcióban az Európai Zöld Egyezmény (European Green Deal) és az egyházak szerepe volt a téma, melynek jelentőségét, fontosságát és gyengeségeit politikai, civil és egyházi szakértők vitatták meg. A beszélgetésben részt vett Sven Giegold (német) Európa Parlamenti képviselő, Zélie Peppiette az Európa Tanács nyugalmazott tagja, Andy Atkins az Egyesült Királyságbeli teremtésvédelmi egyházi összefogás/öko-egyház/ (az A Rocha) vezetője, és Magyarországról Huszár András, a Green Policy Center képviselője. Az intenzív beszélgetés keretében megtudhattuk, hogy a 2019. végén (december 1.) aláírt European Green Deal jó példa arra, hogy egy világban, ahol a demokratikus működés egyre többször sérülni látszik, a demokrácia helyreállítható és visszaszerezhető az emberek összefogása által.
A szekció különböző területekről érkező résztvevői egyetértettek abban, hogy a „green deal” megvalósításában az egyházaknak nagy szerepe van. Sven Giegord például kiemelte, hogy nem minden ügy oldható meg a technológiai megoldásokkal, például megláttathatjuk, hogy szabadok vagyunk kevesebbet fogyasztani, és megismerni, hogy mi az „elég” utalva a korábbi szekció teológiai előadásának „elég” fogalmára. Huszár András azt emelte ki, hogy elérkezett a megvalósítás, a terepmunka ideje, melyben kiemelkedő jelentőségű a szemléletformálás, a szemlélet, hozzáállás megváltoztatása. Az egyezmény gyengeségei között megemlítette, hogy a szemléletváltás – meglátása szerint – nem pusztán az egyéneket érintő kérdés, hanem vonatkoznia kellene a köztes közegre, mint például a vállalatokra, profitorientált szervezetekre. (Például a megelégedésről való általános beszéd ebben sokat segíthetne.) Az egyházi szakértő, Andy Atkins nagyon pontos és világos cselekvési programot vázolt fel az egyházak számára, mely egyúttal egyértelmű szerepet is megjelölt: bibliai alapon is felelősek vagyunk, hogy segítséget nyújtsunk a tájékozódásban a krízis közepette, és tudunk a tájékozódáshoz más szempontot adni, mert számunkra „más” a megközelítés. És bár szükséges a vitázás, az eszmecsere, van annak is határa, hogy mire vesztegetjük az időnket: azt javasolta, hogy ne az ellenállók meggyőzésével töltsük az időnket, hanem azoknak segítsünk, akik tenni szeretnének, de nem tudják hogyan. Ezek mellett persze fontos megemlíteni, hogy az előadó maga is hangsúlyozta, hogy a cselekvés és a megszólalás egyaránt fontos. A cselekvés, és híradás, figyelemfelkeltés, a témákról való beszéd, eszmecsere együttesen és egyszerre kell működjenek.
A résztvevő előadók egyetértettek és többen hangsúlyosan megfogalmazták, hogy az európai egyezmény egységet kíván, és nem csak a kontinensen belül, hanem az egész földön, vagyis, hogy global deal-re (teljes egyezmény) volna szükség ahhoz, hogy a célokat elérhessük. Huszár András úgy fogalmazta ezt meg, hogy a zöld irányelvek mellett egy új, zöld diplomáciára is szüksége lenne Európának azért, hogy amit megvalósítani törekszik, a többi kontinenssel együttműködésben tegye. (green policy – green diplomacy). Zélie Peppiette, volt Európa Tanács tag, az átfogó green deal megvalósításának emberi léptékbe helyezésével megfogalmazta, hogy mi, mint egyének és cselekvők nem vagyunk felelősek az egészért, vagy az „egész” kimeneteléért, azért vagyunk felelősek, hogy a saját részünket elvégezzük benne.
A harmadik és negyedik szekciókban ECEN tagegyházak mutatkoztak be teremtésvédelmi programjaik és eseményeik ismertetésével. A harmadik szekcióban, a két évvel ezelőtt megkezdett testvéregyüttműködési projekt résztvevői számoltak be. Ebben a programban két-két tagegyház egymást támogatva valósított meg programot. Szakmailag, anyagilag, ötletekkel, tapasztalatokkal támogatták egymást a résztvevők. A párosprogramban részt vettek: Ausztria és Románia, Ukrajna és Örményország, Belorusszia és Litvánia, Magyarország (református részről) és Skócia, illetve Németország és Lengyelország. Az egyház-párok többek között képzési programokkal, ifjúsági munkával, környezetjavító tevékenységekkel vagy éppen gyümölcsfaültetéssel gazdagodó programrepertoárokat mutattak be.
A második nap első, vagyis a gyűlés negyedik szekciójának résztvevői az egyes országok öko-egyház, öko-gyülekezet, zöldegyház és egyéb átfogó teremtésvédelmi együttműködéseiket mutatták be, a tapasztalataik megosztásával egyetemben. Ennek a szekciónak keretében az Egyesült Királyság, az Észak-Németországi Evangélikus Egyház, illetve a francia és olasz egyházi programokat ismerhették meg a résztvevők.
Az ötödik szekció blokkjában az ifjúsági előadók, dolgozók mutatkoztak be és osztották meg gondolataikat. A gazdag szellemi tartalommal megtöltött részben megismerhettük a norvégiai Green House ifjúsági kezdeményezést – ez a kezdeményezés nyerte az ECEN Roman Juriga díjat a 2020-as évben -, az Európai Ökumenikus Tanács Ifjúsági Tagozatát (EYCE), a Keresztény Diák Világszövetség Európai tagozatát (WSCF-E), az Egyesült Királyságbeli Fiatal Keresztények Klíma Hálózatát (UK Young Christian Climate Network) és a Lutheranus Világszövetség Ifjúsági tagozatát (LWF Youth). Az ifjúsági képviselők határozott és elszánt szavakkal osztották meg a saját aggodalmaik nyomán kialakult tevékenységükre való reflexióikat, gondolataikat és elképzeléseiket. Az ifjúság az egység, összefogás és együttműködés fontosságát hangsúlyozta és egyben megfogalmazták: a teremtéssel való megbékélés, a testvéreinkkel (bátyáinkkal és nővéreinkkel) való megbékélést is kell, hogy jelentse, generációkat átívelő formában is.
A Nagygyűlés záró hatodik szekciója a jövő, az otthoni munkák felé tekintett. Ebben a szekcióban bemutatásra került a Season of Creation őszi ünnepe és annak idei témája (Oikos of God), a novemberi COP 26 ENSZ klíma konzultáció, az Egyházak Világtanácsának soron következő Nagygyűlése – melynek klíma szempontból megközelített gazdasági témája lesz, a Roman Juriga díj 2022 kiírása és a következő ECEN Nagygyűlés bejelentése. A jövő évben 2022-ben, június 10-15. között a 14. nagygyűlésnek – már remélhetőleg személyes találkozásokkal gazdagon – Bad Herrenalb fog otthont adni.
A találkozóról készült felvételek és anyagok az ECEN honlapján elérhetőek (angol nyelven): https://www.ecen.org/assemblies/13th-assembly-2021-resources
Az ECEN saját beszámolói itt olvashatóak: https://www.ecen.org/articles/first-day-ecen-assembly-2021 https://www.ecen.org/articles/second-day-ecen-assembly-2021
Beszámolót írta: Koltai Zsuzsa, Ararát Teremtésvédelmi Munkaág Koordinátor
