Idén 13.
alkalommal ünnepeljük Magyarországon ökumenikus közösségben a Teremtés hetét. A
Teremtés ünnepi időszakának (Season of
Creation) nemzetközi mozgalmát világszerte ünneplik keresztény testvéreink
az őszi időszakban szeptember 1. és október 4. között. Magyarországon a közös
ünneplésre a hálaadó vasárnapot, október első vasárnapját megelőző héten – idén
2021. szeptember 26. és október 3. között – kerül sor. Ez az időszak különösen
alkalmas, hogy figyelmünket a teremtett világ értékeinek megóvása felé
irányítsuk, és ezáltal arra is, hogy ökumenikus és civil testvéreinkkel közösen
programokat, eseményeket, környezetjavító vagy érzékenyítő rendezvényeket
szervezzünk közösségeinkben.
Az Ökumenikus
Teremtésvédelmi Munkacsoport idén először honosította a nemzetközi témát, így
ehhez igazodva hazánkban is az „otthon” és „közös otthonunk” lesz a kiemelt
téma. „Amikor azt a kérdést tesszük fel Jézusnak, hogy „hol laksz?”, akkor azt
is meg kell kérdeznünk, hogy mit csináltunk ebből a közös otthonból, hogyan
őrizzük és műveljük azt, és hogyan hat ki a kis életterünk a teremtés egészére.
Ha Jézus otthont talált a világban, hogy élhető otthonunk legyen, akkor kitől
vennénk el ezt?” – olvashatjuk a füzet bevezetőjében. A Teremtés hete
segédanyag napi bontásban segít körbejárni az otthon témáját, illetve ellát
bőségesen gyakorlati anyagokkal imádsághoz, meditációhoz, gyerek- és ifjúsági
foglalkozásokhoz, tartalmaz továbbá kisebb és nagyobb volumenű jógyakorlatokat,
valamint liturgiai ajánlásokat ünnepi istentiszteletekhez, alkalmakhoz.
A „Hol laksz? – Isten oikoszának megújítása” címet viselő füzetet a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) a reformációi anyagokkal együtt postai úton eljuttatta a protestáns lelkészi hivatalok részére, katolikus közösségek a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesületnél igényelhetik, de a segédanyag és plakát online, elektronikus formában az ökumenikus honlapon közvetlenül is elérhető: teremtesunnepe.hu
Szeretettel
ajánljuk minden ünneplő közösségnek a füzetet, bátorítjuk a régiókat helyi
együttműködések kialakítására és közös alkalmak megszervezésére. Az Ökumenikus
Munkacsoport örömmel és köszönettel veszi, ha a szervezők a meghirdetett
rendezvények hírének megosztásával támogatják a Teremtés hetének közös
ünneplést.
Találkozásom a Biblia élővilágával címmel megrendezett iskolai rajz- és fotópályázatunk kiemelkedő alkotásaiból virtuális kiállítás nyílt.
A Biblosz Virtuális Művészeti Galériában kiállított ’Találkozásom a Biblia élővilágával’ időszaki kiállítás alkotásai az azonos nevű 2020. évi iskolai rajz- és fotópályázat anyagából kerültek kiválogatásra. Az OIKOSZ – Közös házban élünk / No Planet B! pályázat keretében megvalósított rajz- és fotópályázatra több mint 250 alkotás érkezett szerte az országból általános és középiskolás alkotóktól. A pályázók három korosztályban, 1-4. osztályig, 5-8. osztályig és 9-12. osztályig öt különböző alkotási technikával pályázhattak: készültek rajzok, festmények, montázsok, fotók és videó is. Az alkotásokat egy 10 tagú zsűri bizottság értékelte. Köszönjünk minden pályázónak az értékes alkotását!
Albert Aurél, Ambrus Anna,
Balogh Borbála Liliána, Bertalan Fanni, Chetoui-Tirászi Amina, Csernus Liliána,
Csóka Fruzsina, Dobos Attila, Ercsey Adél, Fenyvesi Márk, Frigyesi Jakab,
Gottfried Kristóf, Gulyás Panna Ilona, Győrfi Boróka, Harasztosi Hanna, Horváth
Anna, Jakab Hanna, Járomi Hanna, Juhász János, Junácsik Laura, Kalincsák Noémi,
Karácson Zorka, Klimkó-Szabó Antónia, Kovács Júlia, Kozák Péter, Kreinbacher
Elena, Ledniczky Miklós, Lestyán Abigél, Lipovszky Andor, Lipovszky Rebeka,
Mirkó Anna, Molnár Szonja, Nagy Anna Berta, Nagy Helga, Nagy Regina, Németh
Hanna, Oláh Roland, Papakosztandi Anna, Peresztegi Hanna, Peresztegi Mirkó,
Péter Dorka, Putz Franciska, Sebők Boglárka, Seres János, Szabados Réka, Szabó
Bernadett, Szabó Luca, Szakadáti Sára, Szántó Mária, Szincsák Emma, Tanai
Kitti, Tóth Jázmin, Tóth Melinda, Varga Petra Lilla, Vass Lili Hanna, Vidovszky
Barnabás, Zsidai Lilla, Zsirmon Hanna Krisztina.
A közösségi alkotások csoportjainak tagjai:
Győrfi Liza, Bechtel Gerda,
Palkó Dóra, Piczek Eszter, Fauszt Bernadett, Nász Laura (Bonyhádi Petőfi Sándor
Evangélikus Gimnázium, Kollégium, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti
Iskola)
Hübner Liliána, Baricz Bettina, Hosszú Szonja, Füredi Alina, Horváth Rubin Kendra, Jenei Sára, Neszter Lilien, Stercl Zsanna, Stumpf Lilla, Szőnyi Lili, Takács Zoé, Tévich Laura (Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Kollégium, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola)
A virtuális kiállítást Pete Dóra grafikus (behance.net/porah) készítette. Feliratok: Koltai Zsuzsa és Zászkaliczky Anna.
***
A Rajz- és fotópályázat és a virtuális kiállítás az OIKOSZ – Közös házban élünk / No Planet B! program részeként a Baptista Szeretetszolgálat és az Európai Unió társfinanszírozásával valósult meg.
Az OIKOSZ – Közös házban élünk / No Planet B! pályázat résztvevő szervezetei: Tanácsadók a Fenntartható Fejlődésért (koordinátor), Ararát Teremtésvédelmi Munkacsoport, Csalán Természet- és Környezetvédelmi Egyesület, Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézet Teremtésvédelmi Műhely (Ökogyülekezeti mozgalom), Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület.
A rajz- és fotópályázat koordinátora az Ararát Teremtésvédelmi Munkacsoport volt.
Találkozásom a Biblia élővilágával címmel
szervezett iskolai rajz- és fotópályázatot az Ararát Munkacsoport a tavalyi
évben. A 2019-20-as években futott OIKOSZ – Közös házban
élünk / No Planet B! együttműködés keretében megvalósított teremtésvédelmi pályázatra
több, mint 250 alkotó jelentkezett szerte az ország iskoláiból. Felekezeti és
állami iskolákból egyaránt érkeztek lelkes, kifejező és megszólító pályamunkák.
A találkozásokról valló gyerekek és ifjak alkotásai rajz, festmény, montázs,
fotó és videó technikákkal készültek, és három korcsoportban kerültek
elbírálásra: alsó-, felsőtagozat és gimnáziumi korosztály. A tíz tagú vegyes zsűri
tagjai egyaránt vizsgálták a bibliai relevanciát, a témaválasztást, a művészeti
és kifejező látásmódot, illetve az eszközhasználatot. A kiállítás a pályázat
rendkívül gazdag és színes anyagából készült válogatás, főként a díjazott és
kiemelkedő alkotások gyűjteménye.
A virtuális
galériában is megtekinthető, pályázattal azonos című kiállítás témák
szerint rendezi “szobákba” a műveket, így találkozhatunk vele, hogy a
jelen kori alkotók miként látják a nagy bibliai, Ószövetségi utazásokat,
hogyan képzelik el az Édenkerti sétákat, milyen Bibliai szimbólumokon
vagy Példázatokon keresztül teremtenek kapcsolatot a biblia korának
élőlényeivel, vagy éppen hogyan gondolnak a Katasztrófák korára.
A virtuális galériát és a kiállítást a Magyarországi Evangélikus Egyház Ararát Teremtésvédelmi Munkaága megbízásából Pete Dóra grafikus dizájner (porah) készítette. Az ünnepélyes megnyitó alkalomra 2021. augusztus 27-én a 30. Zöld Civil Országos Találkozó keretében került sor Keszthelyen, Farkas István (az OIKOSZ együttműködés egyik koordinátora – Tanácsadók a Fenntartható Fejlődésért) és Koltai Zsuzsa (a rajz- és fotópályázat koordinátora – Ararát Teremtésvédelmi Munkaág) köszöntőjével. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Georgikon Campusán kiállított tablók a rendezvényt követően vándorkiállítás formájában kölcsönözhetőek lesznek.
Fotók: Pete Dóra, Szöveg: Koltai Zsuzsi
*Az OIKOSZ –
Közös házban élünk / No Planet B! pályázati program 2019-2020 között valósult
meg a Baptista Szeretetszolgálat és az Európai Unió társfinanszírozásával. Együttműködő
partnerei a Tanácsadók a Fenntartható Fejlődésért (koordinátor), az Ararát
Teremtésvédelmi Munkacsoport, a Csalán Természet- és Környezetvédelmi
Egyesület, a Károli Gáspár Református Egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézet
Teremtésvédelmi Műhely (Ökogyülekezet) és a Naphimnusz Teremtésvédelmi
Egyesület.
A teremtéstörténet a hetedik napon lesz teljes: amikor Isten megpihen. Ebben a pihenésben van a kulcsa mindennek. Ez az a mozzanat, ami teljessé teszi a teremtés folyamatát. A pihenés ideje, a sabbath, az többről szól, mint egy párperces kávészünetről vagy egy délutáni alvásról. Ez az idő az életről szól. Isten ebben a pihenésben, élni hagyja a teremtést. Hagyja azt, hogy a föld tovább formálódjon, hogy a növények növekedjenek, hogy az állatok erősödjenek és hogy az emberek jól legyenek, békességben és szeretetben. Ez a pihenés ez nem egy elvonulás Isten számára, hanem ő maga is jelen van ebben. Ő maga biztosítja azt, hogy ez valóban a pihenés ideje legyen. Megszenteli ezt az időt. Sőt, később parancsba is adja az embernek a Tízparancsolatban, hogy ez a pihenési idő különösen fontos legyen, hogy szenteljük meg mi is ezt az időt.
Vajon mi megszenteljük-e? Vajon mi teszünk-e azért, hogy megtartsuk a sabbathot? Vajon tudunk-e tenni azért, megengedi-e a világunk azt, hogy megtartsuk ezt a pihenési időt? A teremtésvédelemben folyamatosan arról beszélünk, hogy a teremtésért mit teszünk, de vajon ez a pihenés, nem a teremtés része? Ezt nem kéne megvédeni? Ezt az időt nem kéne szorgalmazni? Úgy gondolom, hogy de.
Azért is gondolom így, mert Jézus kifejezetten sokat beszél erről a pihenésről, a sabbathról, a szombatról pontosabban. Sorra fordulnak elő azok az esetek, amikor Jézus, ebben a szent időben – mely az akkori zsidóság számára annyira fontos volt, hogy szinte semmit se lehetett tenni -, folyamatosan cselekszik. Tanít, példázatokat mond, gyógyít, vándorol, a tanítványai kalászt tépnek a mezőn. És a farizeusoknak, törvénytudóknak ez nem tetszik. Istenkáromlónak mondják, mert nem szenteli meg az ünnepnapot. Nem szenteli meg a fennálló rendszert, és Jézus ezzel élesen szembe megy a korabeli gyakorlattal azért, mert ebben, az ő pihenésében az élet az elsődleges. Mondja is Márk evangéliumában, hogy „a szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért”. Azért lett az emberért és az egész világért, hogy élni tudjunk, és ez a pihenés sokféle módon adhat életet.
Adhat ez élvezetet. Segíthet megélni a pillanatot. Tudni, hogy az, ami velem történik, azok az emberek, akik engem körül vesznek, az mennyire jó, és hogy mennyire fontos tennem azért, hogy ez a jó megmaradjon.
Segíthet ez a pihenés kitisztítani a gondolatainkat. Segíthet meglátni nekünk azt, hogy mi az igazság, hogy mi történik valójában. Hogy mit kell tennünk azért, hogy megmaradjon az, ami jó és megváltozzon az, ami rossz.
És adhat gyógyulást. Regenerálhat minket, begyógyíthatja a sebeinket. Különösen most, mikor olyan nehéz időket élünk ezzel a járvánnyal. Mikor olyan nehéz motiváltnak maradni, olyan nehéz bízni abban, hogy minden rendben lesz és nem aggódni. Az Istentől jövő pihenés, az a pihenés, amikor tudjuk, hogy az Isten is jelen van, az gyógyulás lehet. Szabadulást hozhat. Fellélegzést. Életet.
Mindenkinek szüksége van pihenésre, kikapcsolódásra, töltekezésre. A napsütéses jóidőben gazdag évszakunk, a nyár különösen is alkalmas lehet erre. Így az előttünk álló nyári hónapok folyamán megvalósuló programjainkat – mielőtt mi is elvonulnánk pihenni – szeretettel kínáljuk aktív töltekezésre, kikapcsolódásra, együttlétre, találkozásra.
Művészetek Völgye – Taliándörögd, Evangélikus Tarisznya Udvar
Az Evangélikus Tarisznya Udvar idén is megnyitja kapuit az ország legnagyobb összművészeti fesztiválján, a Művészetek Völgyében Taliándörögdön. A Gyülekezeti és Missziói Osztály által szervezett evangélikus udvar színes programot kínál minden korosztály részére, vágyjon akár zarándok kirándulásra, kalandozásra a Meselabirintusban, közösségi tudásmegosztásra vagy egy jó beszélgetésre. Az udvarban idén is lesz ökokézművesség, melyet az Ararát Teremtésvédelmi Munkaág szervez. KÉsZművelő néven már két évvel ezelőtt is találkozhattak vele az arrajárók, hogy kész, de hulladéknak tűnő dolgok hogyan kaphatnak egy kis “megműveléssel” új funkciót, új életet.
További programokról és a fesztiválon való részvétel lehetőségéről a Művészetek Völgye honlapján található bővebb információ.
Kirándulni mindig és mindenhogy jó. Az Aktív és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ Digitális Vándor mobil applikációjának jóvoltából most egy tematikus, teremtésvédelmi tanösvényt kínálunk nektek. Taliándörögd környékén kirándulva, a dörögdi táj szépségére is rácsodálkozva a Pusztai vándorlás történetén keresztül jelenkori természeti kihívásokra reflektáló ösvényünk lehetőséget kínál a bibliai történet megismerésére, elgondolkodásra, könnyed játékok és rejtvények megfejtésére és – reményeink szerint – a találkozásra, mely áldásként kísér tovább egyéni és közösségi vándorlásunk szerteágazó útjain.
A teremtésvédelmi Pusztai Vándorlás című e- tanösvény a Művészetek Völgye idejében jelenik meg. A Digitális Vándor applikációt a Google Play áruházból vagy az Apple Store áruházból lehet telepíteni mobileszközökre. Az ösvények tartalma előre letölthető, így útközben nem szükséges folyamatos internet kapcsolattal rendelkezni a használatához. Ösvényünket minden érdeklődőnek szeretettel ajánljuk.
#Szélrózsa25 piknik
2021. július 25-én ünnepli 25. születésnapját a Szélrózsa Evangélikus Ifjúsági Találkozó. A Budahegyvidéken megrendezésre kerülő születésnapi istentiszteletre és piknikre ökokézművességgel készülünk, melyet munkacsoportunk tagja, Bence Zsófi tart majd. A nap programjáról a Szélrózsa honlapján és facebook oldalán találhattok bővebb információt. A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.
Civil Zöld Országos Találkozó – Keszthely
A harmincadik Civil Zöld Országos Találkozó (rövid neve: Zöld OT) idén augusztus 27-29 között kerül megrendezésre Keszthelyen, a Georgikon egyetem kampuszán. Ezeken az országos találkozókon minden kisebb és nagyobb magyarországi természet- és környezetvédő szervezet képviseli magát, így a legkülönbözőbb programokkal, beszélgetésekkel (fórumok, szekciók, csoportbeszélgetések) és a környezetvédelem gyakorlatban megvalósuló jó példáival is megismerkedhetnek az arra látogatók, résztvevők.
A rendezvényre teremtésvédelmi programok regisztrációit is várják. Aki maga is szeretne programot delegálni, azoknak ajánljuk az első hírlevelet. Résztvevőként, érdeklődőként a programok hírei a Zöld Civil összefogás honlapján frissülnek majd.
2021. május 31-én és június 1-én tartotta 13. nagygyűlését az ECEN, European Christian Environmental Network, vagyis az Európai Keresztény Környezeti Hálózat. Az Európai Egyházak Konferenciájának környezetvédelmi ügyekért felelős szerve 1998-ban tartotta első nagygyűlését Vilemovban. A kétévente tartott gyűléseknek minden alkalommal más ország ad otthont, a 2020-as évre tervezett a nagygyűlés helyszíne Bad Herrenalb, németországi település lett volna, de a járványhelyzetre tekintettel el kellett halasztani. Az elhalasztott 13. nagygyűlést végül személyes jelenléttel idén sem lehetett megtartani, így az teljes egészében online került megrendezésre több száz résztvevő aktív bejelentkezésével a kontinens legkülönbözőbb pontjairól. A gyűlés fő, átfogó témájának az ECEN a ’Megbékélés a teremtéssel: Felhívás sürgős cselekvésre a klíma ügyekben és a biodiverzitás megőrzésének érdekében’ témát választotta.
A két nap alatt összesen hat szekcióbeszélgetésben különböző aspektusokból került a téma megközelítésre, teológiai, politikai és gyakorlati szempontokból. Az egyes szekciókban szót kaptak teológusok, politikusok, civilek, egyházi szakemberek, program- és közösségszervezők, gyülekezeti aktivisták és az ifjúság képviselői is. A szekciók mellett helyet kapott egy kötetlen beszélgetés blokk is, ahol a résztvevők is bekapcsolódhattak, és megoszthatták egymással tapasztalataikat. Az imádságos keretet a különböző ifjúsági csoportok képviselői biztosították a napok indítása és zárásaként.
A CEC főtitkár Jørgen Skov Sørensen és az Európai Katolikus Püspöki
Konferencia főtitkárának Fr. Martin Michaličeknek a megnyitó köszöntőjét
követően, az első szekcióban Megbékélés a földdel – vajon a klímaváltozás és a
fenntartható jövő milyen különleges teológiai kéréseket vetnek fel címmel két
teológiai előadást hallhattunk, melyeket Jochen Cornelius-Bundschuh Baden-i
püspök és Job of Telmessos, az Ökumenikus Patriarchátus érseke tartottak.
A Baden-i püspök előadásának induló pontjaként megjegyezte, hogy a
fenntartható jövő nem érhető el konfliktusok nélkül. Mondanivalóját két fő pont
körbejárására építette: a megszakítás koncepciójának bemutatására, illetve az
„isteni elég” fogalmára. A koncepciójában a pihenés és az aktivitás, intenzív
idő ritmusának fontosságát hangsúlyozta, melyben a ’sabbath’, a pihenőnap a „megszakítás”,
megállás, a megpihenés, a lelassulás. Az „elég” (elegendő) felismerése kapcsán
pedig elmondta, hogy az „isteni elég” keretet és határt szab, amelyre
mindannyiunknak szüksége van. Ezzel az „elég”-gel való gazdálkodás jelenti a jó
életet mindeneknek (az egész mindenség) számára. Ilyen értelemben a vasárnap a
mindennapi élet határát jelöli ki.
Arra a kérdésre, hogy hogyan lehetséges megvalósítani a lelassulást a jelenlegi életviteli normák és a teljesítési kényszer nyomásának közepette, a püspök azt válaszolta, hogy a konfliktust és a kihívást pont az jelenti ebben a helyzetben, hogy a lelassulásnak a „kimaradás”, „elmaradás” érzésével szemben kell megfogalmazódnia. De egyúttal hangsúlyozta, hogy az egyház lehet az a hely, ahol felajánlhatjuk annak a tudását, hogy milyen értéke van a megállásnak, a lelassulásnak és az örömnek, ahol felismerhetjük ebben Isten bölcsességét.
Az ortodox érsek pedig előadásában három fő pontot említett, amelyeknek felismerése szükséges a teremtéssel való megbékéléshez. Ezek pedig, elsősorban az ember megbízásának megértése, hogy az ember Istentől kapott mandátuma nem csak a sáfárság, hanem a papság is: az ember, mint a teremtett világ papja is részt vesz a természetben, ezzel feladata, Isteni küldetése, hogy biztosítsa az élet módját „az élet szertartását”. Emellett hangsúlyozta az „aszkézis értékeinek” ismételt felfedezését, mint az önmegtartóztatás kultúrájának, a böjtölésnek, a fogyasztástól való tartózkodásnak erény voltát. Harmadik pontként pedig, mint mindezek alapját, kiemelte a hálás tudat fontosságát. Az ember nem birtoklóként, hanem szolgálóként van jelen a teremtett világban, így tisztelettel és tisztességgel bánik a teremtett világgal. A hálás tudat egységet él meg a világgal és együtt ünnepel az Istennel.
Arra a kérdésre, hogy cselekvő kell-e legyen az ember ebben a fajta életben, elmondta, hogy a bűnbánat az élet, életvitel módjának megváltoztatását is kell jelentse. Aki felismeri az élet és a környezet kizsákmányolását az még csak félúton van. A bűnbánat, megtérés szükségszerűen jelenti a cselekvést is, az élet módjának, mikéntjének megváltoztatását.
A második szekcióban az Európai Zöld Egyezmény (European Green Deal) és az
egyházak szerepe volt a téma, melynek jelentőségét, fontosságát és gyengeségeit
politikai, civil és egyházi szakértők vitatták meg. A beszélgetésben részt vett
Sven Giegold (német) Európa Parlamenti képviselő, Zélie Peppiette az Európa
Tanács nyugalmazott tagja, Andy Atkins az Egyesült Királyságbeli
teremtésvédelmi egyházi összefogás/öko-egyház/ (az A Rocha) vezetője, és
Magyarországról Huszár András, a Green Policy Center képviselője. Az intenzív
beszélgetés keretében megtudhattuk, hogy a 2019. végén (december 1.) aláírt
European Green Deal jó példa arra, hogy egy világban, ahol a demokratikus
működés egyre többször sérülni látszik, a demokrácia helyreállítható és
visszaszerezhető az emberek összefogása által.
A szekció különböző területekről érkező résztvevői egyetértettek abban, hogy a „green deal” megvalósításában az egyházaknak nagy szerepe van. Sven Giegord például kiemelte, hogy nem minden ügy oldható meg a technológiai megoldásokkal, például megláttathatjuk, hogy szabadok vagyunk kevesebbet fogyasztani, és megismerni, hogy mi az „elég” utalva a korábbi szekció teológiai előadásának „elég” fogalmára. Huszár András azt emelte ki, hogy elérkezett a megvalósítás, a terepmunka ideje, melyben kiemelkedő jelentőségű a szemléletformálás, a szemlélet, hozzáállás megváltoztatása. Az egyezmény gyengeségei között megemlítette, hogy a szemléletváltás – meglátása szerint – nem pusztán az egyéneket érintő kérdés, hanem vonatkoznia kellene a köztes közegre, mint például a vállalatokra, profitorientált szervezetekre. (Például a megelégedésről való általános beszéd ebben sokat segíthetne.) Az egyházi szakértő, Andy Atkins nagyon pontos és világos cselekvési programot vázolt fel az egyházak számára, mely egyúttal egyértelmű szerepet is megjelölt: bibliai alapon is felelősek vagyunk, hogy segítséget nyújtsunk a tájékozódásban a krízis közepette, és tudunk a tájékozódáshoz más szempontot adni, mert számunkra „más” a megközelítés. És bár szükséges a vitázás, az eszmecsere, van annak is határa, hogy mire vesztegetjük az időnket: azt javasolta, hogy ne az ellenállók meggyőzésével töltsük az időnket, hanem azoknak segítsünk, akik tenni szeretnének, de nem tudják hogyan. Ezek mellett persze fontos megemlíteni, hogy az előadó maga is hangsúlyozta, hogy a cselekvés és a megszólalás egyaránt fontos. A cselekvés, és híradás, figyelemfelkeltés, a témákról való beszéd, eszmecsere együttesen és egyszerre kell működjenek.
A résztvevő előadók egyetértettek és többen hangsúlyosan megfogalmazták, hogy az európai egyezmény egységet kíván, és nem csak a kontinensen belül, hanem az egész földön, vagyis, hogy global deal-re (teljes egyezmény) volna szükség ahhoz, hogy a célokat elérhessük. Huszár András úgy fogalmazta ezt meg, hogy a zöld irányelvek mellett egy új, zöld diplomáciára is szüksége lenne Európának azért, hogy amit megvalósítani törekszik, a többi kontinenssel együttműködésben tegye. (green policy – green diplomacy). Zélie Peppiette, volt Európa Tanács tag, az átfogó green deal megvalósításának emberi léptékbe helyezésével megfogalmazta, hogy mi, mint egyének és cselekvők nem vagyunk felelősek az egészért, vagy az „egész” kimeneteléért, azért vagyunk felelősek, hogy a saját részünket elvégezzük benne.
A harmadik és negyedik szekciókban ECEN tagegyházak mutatkoztak be
teremtésvédelmi programjaik és eseményeik ismertetésével. A harmadik
szekcióban, a két évvel ezelőtt megkezdett testvéregyüttműködési projekt
résztvevői számoltak be. Ebben a programban két-két tagegyház egymást támogatva
valósított meg programot. Szakmailag, anyagilag, ötletekkel, tapasztalatokkal
támogatták egymást a résztvevők. A párosprogramban részt vettek: Ausztria és
Románia, Ukrajna és Örményország, Belorusszia és Litvánia, Magyarország (református
részről) és Skócia, illetve Németország és Lengyelország. Az egyház-párok
többek között képzési programokkal, ifjúsági munkával, környezetjavító
tevékenységekkel vagy éppen gyümölcsfaültetéssel gazdagodó programrepertoárokat
mutattak be.
A második nap első, vagyis a gyűlés negyedik szekciójának résztvevői az
egyes országok öko-egyház, öko-gyülekezet, zöldegyház és egyéb átfogó
teremtésvédelmi együttműködéseiket mutatták be, a tapasztalataik megosztásával
egyetemben. Ennek a szekciónak keretében az Egyesült Királyság, az
Észak-Németországi Evangélikus Egyház, illetve a francia és olasz egyházi
programokat ismerhették meg a résztvevők.
Az ötödik szekció blokkjában az ifjúsági előadók, dolgozók mutatkoztak be és osztották meg gondolataikat. A gazdag szellemi tartalommal megtöltött részben megismerhettük a norvégiai Green House ifjúsági kezdeményezést – ez a kezdeményezés nyerte az ECEN Roman Juriga díjat a 2020-as évben -, az Európai Ökumenikus Tanács Ifjúsági Tagozatát (EYCE), a Keresztény Diák Világszövetség Európai tagozatát (WSCF-E), az Egyesült Királyságbeli Fiatal Keresztények Klíma Hálózatát (UK Young Christian Climate Network) és a Lutheranus Világszövetség Ifjúsági tagozatát (LWF Youth). Az ifjúsági képviselők határozott és elszánt szavakkal osztották meg a saját aggodalmaik nyomán kialakult tevékenységükre való reflexióikat, gondolataikat és elképzeléseiket. Az ifjúság az egység, összefogás és együttműködés fontosságát hangsúlyozta és egyben megfogalmazták: a teremtéssel való megbékélés, a testvéreinkkel (bátyáinkkal és nővéreinkkel) való megbékélést is kell, hogy jelentse, generációkat átívelő formában is.
A Nagygyűlés záró hatodik szekciója a jövő, az otthoni munkák felé
tekintett. Ebben a szekcióban bemutatásra került a Season of Creation őszi
ünnepe és annak idei témája (Oikos of
God), a novemberi COP 26 ENSZ klíma konzultáció, az Egyházak
Világtanácsának soron következő Nagygyűlése – melynek klíma szempontból megközelített
gazdasági témája lesz, a Roman Juriga díj 2022 kiírása és a következő ECEN
Nagygyűlés bejelentése. A jövő évben 2022-ben, június 10-15. között a 14.
nagygyűlésnek – már remélhetőleg személyes találkozásokkal gazdagon – Bad
Herrenalb fog otthont adni.
Laborczi Dóra, újságíró gondolatai Föld napja alkalmából
Két közhely-számba menő szólás jut eszembe, ahogyan a Duna-parti dagonya környékén önfeledten tapicskoló gyerekeimet nézem az áprilisi naplementében.
Van a
tiszta gyerek, és van a boldog gyerek
Homok, föld, sár, fű, harmat. Egymásra fújkált
gyermekláncfű. Botok, kövek, patakok, folyók, kagylók. És a vizes ruhák a
patakba pottyanás után, a koszréteg a fürdőkád alján, a sáros lábnyomok a
konyhakövön, maszatos kéznyomok a tükrön – a földközeli gyerek strapás a szülő
oldalon.
Szülői minőségem, persze, bennem is rendre
felülkerekedik. Az önfeledt tapicskolás végül mégsem az én – láthatóan
megkérdőjelezhető – anyai tekintélyemnek köszönhetően ér véget, hanem azért,
mert az egyre hűvösödő alkonyatban a kicsi jelzi: vizes lett a ruhája. Közelebb
szemügyre véve a problémát, kiderül, hogy a gumicsizmájában felgyűlt víz
lábszárközépig eláztatta a nadrágját is. Indulni kell, hogy meg ne fázzon. A
földközeli gyerek néha a gyerek szempontjából is strapás. Mert a föld kemény,
kibuktat, felsért, de meg is gyógyít. Nincs még egy ilyen csoda szerintem az
egész univerzumban, amelyikben ennyi a gyógyító, megújuló potenciál, mint a mi
földünk és a mi természetünk.
A
földet nem a szüleinktől örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön
Ez a második mondat, ami az eszembe jut és bevillan egy kép. Martin Parr fotója egy másik vízparton, a brightoni tengerparton tapicskóló kisfiúról. A vízben és a parton szeméttenger, körülötte nagymamák, babakocsi. Parr ezt a sorozatot 1983-86 között, az én születésem idején készítette és mindegyik képen ott a feszültség, a szülők, gyerekek látszólag hétköznapi tevékenységei és az azt keretező szemét között. Az ember szíve összeszorul és csak reméli, hogy ma már nem lehetne Európa vízpartjain ilyen fotósorozatot készíteni. De még mindig szeméttengerben élünk. A második lezárások hírére én is megrohamoztam az IKEA-t és nem azért, hogy könyvespolcot vagy húsmentes húsgolyót, hanem hogy a gyermekek otthoni ellátásával járó megnövekedett hulladékmennyiségre felkészülve nagyobb kukákat vegyek (beleértve a komposztos kukát is).
Az, hogy a földet az unokáinktól kaptuk
kölcsön, egészen más lelkületet kíván, mintha az őseinktől vagy – hitünk
szerint – a Teremtőtől örököltük volna. Sokan sokféleképpen vetették már a
szemére a kereszténységnek, hogy a jelenlegi ökológiai válság ebből a
felhatalmazásból ered, melynek következtében az ember és az emberiség a
természet uraként és kizsákmányolójaként tekinthetett magára. Mások szerint nem
a keresztény gondolkodás, hanem az egyoldalú tudományos-technikai valóságértelmezés
az, amely embert mindenek fölé helyezte.
Gyerek
a természetben, föld a kádban
A keresztény értelmezés mindenesetre nagyobb lehetőséget és tágabb perspektívát kínál, ha a teremtett világ szövetében próbálja az embert elhelyezni. Ha unokáinktól kaptuk kölcsön a földet, akkor nem urai vagyunk, hanem alázatos szolgái, az út előkészítői, amelyre majd a leszármazottjaink lépnek. Nem védenünk kell így a környezetet, hanem gondoskodni róla, hogy önmagát – életünk helyét – megújító, gyógyító potenciálja érvényesülni tudjon. Részei lehetnénk az ő szövetének.
A gyerekeknek alapvető és különleges kapcsolata van a természettel. Botokkal, kavicsokkal, hullámveréssel, lehulló falevelekkel, nyíló virágokkal, repkedő bóbitákkal. Tűzzel, vízzel, földdel, levegővel. Ezt a kapcsolatot nekem már nehéz újra és újra kikanalaznom magamból. Hogy ne bosszantson a természet közelsége a lakásban. Ne várjam el, hogy a küszöbön kívül maradjon, míg belül a (vágyott) patikatisztaság, rendszerezettség és a kijelzők kék fénye duruzsol. Este megpróbálom nem hatalmas sóhajtások közepette, bosszankodva nézni az esti fürdetés után maradt földréteget a fürdőkádban. Próbálok nem teherként tekinteni rá, hanem hálával, hogy ilyen közel van hozzánk, hogy mindennap kapcsolatban áll velünk és nem marad a küszöbön kívül. Bele is szőjük majd az esti imába az állatokat, földet, vizet, levegőt. Remélem, nem csak ezen a napon.
A cikk az Ararát Teremtésvédelmi Munkaág megbízásából készült a 2021. évi Föld napja alkalmából.
A Föld napját április 22-én ünnepeljük Magyarországon 1990-óta, világszerte 1970-óta. Az esemény célja – a kezdetek óta -, hogy felhívja figyelmünket a Föld természeti környezetének megóvására. A Föld napja tavaszi időpontjával remek lehetőséget kínál, hogy különböző kültéri elfoglaltsággal, aktivitással ünnepeljünk, de az érzékenyítés, tanítás tantermi és online alkalmaihoz is szép számmal találhatunk inspiráló és kreatív anyagokat. Alábbiakban néhány ajánlást gyűjtöttünk össze az alkalom megünnepléséhez.
A Föld napjának van saját honlapja. Ezen az oldalon közelebbről megismerkedhetünk a Föld napja magyarországi ünneplésével, témájával. Ezek mellett segédanyagokat, ötleteket, játékokat, ajánlott irodalmat és minta projekteket is találhatunk.
Az idei év kiemelt témája a biodiverzitás védelme. Ha a biodiverzitás fontosságáról szeretnénk tájékozódni, akkor jó indítás lehet az AgroFórum sorozatindító cikke. (Minden út a biodiverzitás védelme felé vezet)
A Föld napját hittanórán is ünnepelhetjük. A teremtett világ értékeinek megóvásárt tett törekvések, a teremtettségünkkel harmonikus élet hitünkkel egybehangzó törekvések. Hittanórákhoz inspirációként szeretettel ajánljuk a korábbi évek Teremés heti segédanyagait.
Ötletek a húsvét fenntartható ünnepléséhez otthonra
Idén már a második év, hogy a húsvétot nem templomainkban hangos, vidám hálaadó énekléssel a gyülekezeteink közösségben élhetjük át, hanem közösségeinktől távol maradva, otthonunkban ünneplünk: egyedül, kettecskén, családdal. Akárhogyan is alakult életünk ez idő alatt, már mindannyian megpróbáltattunk: szeretetben, béketűrésben, önfegyelemben, kitartásban vagy éppen azokban a tulajdonságokban, amikről korábban nem is tudtuk, hogy bírunk vele.
Az idei húsvét a megpróbáltatások,
a kétségek, a szeretteinkért aggódás, a fájdalmas veszteségek közepette is a
feltámadás ünnepe. Ünnepeljük hát – lehetőségeink közepette – méltón.
Az alábbiakban tavalyi
ötletgyűjteményünket adjuk közre ismét, mely reméljük, hogy a jelenlegi
járványhelyzetben is segítség lehet a „közös ünneplés” új és felelősségteljes
formáinak keresésében és az ünnep méltó megélésében.
